Az anyag persze – és ennyiben valóban programadó a rendezőként is fellépő Eszenyi Enikő választása – a maga színes-felszínes szerepeivel, látványos összeütközéseivel eminensen megfelel a jellegzetes vígszínházi színészetnek.

Az Eszenyi-éra első bemutatója nem tűnik ki programszerűnek mondható újításokkal. Tracy Letts többszörösen díjnyertes családi horrorját – úgy látszik, nemcsak az Oscar devalválódik -, ha már akkor megvan, az elmúlt harminc-negyven év folyamán bármikor műsorra lehetett volna tűzni valamelyik Williams- vagy Albee-premier előtt, után vagy helyett. (O’ Neillt is említhetném, de ő mégiscsak más súlycsoport.) A „nagyszabású” jelző ebben az esetben legföljebb Árvai György monumentális lakóház-keresztmetszetére illik, amelyről messzire szaglik a monumentális költség; a cselekmény kisszerűsége azonban hamar kompromittálja a színpadképben rejtőző ígéretet. (A kontraszt akár szándékos is lehetne, bár az előadás nem tanúskodik a szándékok ilyetén kiélezettségéről vagy tudatosságáról.)

A legígéretesebb a felütés – az az expozíció, melyben az öngyilkosságra készülő családfő egy indián lányt szerződtet házvezetőnőnek, hogy mintegy az ő utódaként próbáljon rendet és egyensúlyt teremteni a széthullófélben lévő családban. Az öngyilkossági szándékra ekkor még nem derül fény, ám ettől még a gesztus súlyosnak, jelképes erejűnek érződhetnék, ha Vallai Péter célzottabbnak, misztikusabbnak ábrázolná. Johnna Monevata (Bodor Böbe), az indián helytartó ugyan, megbízásához híven, valóban végigasszisztálja a Weston família bomlását, de jelenléte túlontúl passzív. Beverly Weston halála egyébként dramaturgiailag is célszerű: alkalmat ad rá, hogy a népes család összegyűljön a szülői házban.

Hegyi Barbara (Karen Weston), Láng Annamária (Ivy Weston) és Börcsök Enikő (Barbara Fordham) Schiller Kata felvétele

Ezután végbemennek a kisebb-nagyobb családi kataklizmák. Már Rosencrantz és Guildenstern egyénenkénti személyi jelentőségét is szándékosan kompromittálja, hogy Shakespeare megkettőzte figurájukat, így a Weston lányok életkudarcát is lefokozza, hogy mindjárt négy van belőlük: Barbara (Börcsök Enikő) és férje, Bill (Gyabronka József), valamint Mattie Fae (Igó Éva) és férje, Charlie (Reviczky Gábor) csak szolidan unják és csalják egymást, de a magánytól eufóriássá hiszterizált Karennek (Hegyi Barbara) nyílt színen kell drámaian csalódnia foggal-körömmel magához kapart vőlegényében (Hegedűs D. Géza), aki a maga Lolita-szindrómáját a Börcsök-Gyabronka páros tini lányán (Braghini Rozina) élné ki. A negyedik Weston nővér, Ivy (Láng Annamária) frusztrált vénlány, aki az Igó- Reviczky házaspár enyhén ütődött fiával (Fesztbaum Béla) próbálja megoldani életét. És a hierarchia csúcsán ott tipródik látványos dinamizmussal a családanya, a frissen megözvegyült Violet (Pap Vera), akit a szerző súlyos neuraszténiája mellé még egy szájrákkal is megdob – a széteső família fejét, a jobb emlékű Big Daddyt Tennessee Williams is rákkal sújtja a Macskában -, hogy a minimális önkontrollt se kelljen elvárnunk tőle. Ha az amerikai drámairodalom alapján ítélünk, odaát lassacskán száz éve halódik szívósan a család intézménye; csak Arthur Miller pedzette, hogy máshol is fészkelhet a bibi.

Hegedűs D. Géza (Steve Heidebrecht), Láng Annamária, Reviczky Gábor (Charlie Aiken) és Fesztbaum Béla (Kicsi Charles Aiken) Schiller Kata felvétele

Az anyag persze – és ennyiben valóban programadó a rendezőként is fellépő Eszenyi Enikő választása – a maga színes-felszínes szerepeivel, látványos összeütközéseivel eminensen megfelel a jellegzetes vígszínházi színészetnek: Vallai, Hegyi Barbara, Igó Éva, Reviczky Gábor mesterfokon űzik a technikailag pontos vagy akár virtuóz, bármilyen szerepre ráhúzható, meglepetések nélküli s belül nagyjából üres helyi stílust, amelybe belefakultak-fakulnak az olyan eredeti, izgalmas tehetségek is, mint a hajdani Pap Vera vagy mostanság a nagy színésznőnek indult Börcsök Enikő; annál becsülésre méltóbb, hogy éppen az évtizedek óta törzsgárdista Hegedűs D. Gézának sikerül mostanában mind sűrűbben (ezúttal is) kitörnie a sablonok közül. És éppen ezért kell igazat adnom Csákányi Eszternek, aki e számban közölt interjújának tanúsága szerint haragszik Schilling Árpádra. Láng Annamária és különösen Gyabronka József bensőséges, frappáns játéka egyelőre kirí az együttesből; adja isten, hogy a megélhetési kényszer szorításában is megőrizhessék szuverenitásukat.

A plakát a píszí nevében megnyugtatja a közönséget: a durva kitételek a szerzőtől származnak, a nagyszámú elfüstölt cigaretta pedig „természetesen” nem valódi, azaz nem tartalmaz nikotint. Figyelem: az italokban sincs alkohol. A vígszínházi színész nem dohányzik, nem iszik, nem káromkodik.

Természetesen.

Tracy Letts: Augusztus Oklahomában (Vígszínház)

Fordította: Deres Péter és Maros András. Díszlet: Árvai György. Jelmez: Szűcs Edit. Dramaturg: Kovács Krisztina. Szcenika: Krisztiáni István. Világítás: Komoróczky Gábor. A rendező munkatársai: Várnai Ildikó, Néder Panni e. h. Rendező: Eszenyi Enikő.

Szereplők: Vallai Péter, Pap Vera, Börcsök Enikő, Gyabronka József, Braghini Rozina/Döbrösi Laura, Láng Annamária, Hegyi Barbara, Igó Éva, Reviczky Gábor, Fesztbaum Béla, Bodor Böbe, Epres Attila, Hegedűs D. Géza.