Gothár Péter nem próbálja domesztikálni a keserű diagnózist.

A Katona és a Kamra szezonnyitó bemutatói más értelemben is nyitnak: a Máté Gábor éra tartalmi-tematikus és formai újításokkal köszönt be (Cigányok, Két lengyelül beszélő szegény román, Cserenadrág), anélkül, hogy a brandhez alapvetően hűtlenek volnának. Tőlünk nyugatra s általában Európában most a német dráma és színház diktálja a trendet, olyan értelemben, ahogy évtizedekkel ezelőtt az angol dühös fiatalemberek és a zseniális Nemzeti-RSC duett, illetve a francia abszurd volt a vigyázó szemek tárgya. Az új német dráma egyik sztárja az a Roland Schimmelpfennig, akitől nálunk is játszottak több darabot, bár ettől még a nagyközönség tudatában nincs jelen, népszerűnek pedig végképp nem mondhatjuk; az viszont kétségtelen, hogy két premierjének fontos szerepe volt az Örkény Színház gyors kivirágzásában.
Holott Schimmelpfennig sokkal közönségbarátabb, mint például a filozofikusságában meglehetősen hermetikus Botho Strauss; a Nő a múltból például akár társalgási krimiként is felfogható. A Golden Dragonban is több felől jön az ihlet: ezúttal igen erős a brechti didakszis, a V-effektes hatás, a főleg a tandrámákból ismerős szűkszavú, rideg, de poentírozott dialógus, a megcélzott társadalmi üzenetnek és a szituációk műviségének nyílt feltárása; élvezetet szerez viszont a játékosság, egyes helyzetek már-már átélhető drámaisága, és már-már kulináris élvezetet a színészi remeklésekre kínált alkalom.
A darab a maga példázatszerűségét képzeletgazdag konfrontációkba ágyazza. A központi figura a Tenki Réka által (egyik szerepeként) játszott Puci, a tizenéves kínai gyerek-szakács, akit irgalmatlan fogfájás kínoz; lévén azonban illegális munkavállaló, orvoshoz nem mehet, így vendéglői szakács- és pincértársai húzzák ki brutálisan a beteg fogat, amitől a szerencsétlen elvérzik, és nem láthatja meg többé hazáját, ahová oly forrón vágyódik vissza. (Több szereplő csak álmodozik Vietnamról: ők még nem jártak ott.) A Golden Dragon nevű thai, kínai és vietnami vendéglő konyhája a fő helyszín; további kis drámák egymást váltó jelenetei játszódnak egyéb, takarékosan jelzett helyszíneken, és kiegészítik-kiterjesztik a par excellence bevándorlói problematikát. Mindenki hurcolja a maga keresztjét. Ifjúságát visszasíró nagypapa és gyöngéd lányunokája jelenetét folytatja később az unoka egy másfajta relációban: mint várandós anya, akinek magzatáról a szerető hallani sem akar, mígnem ő is megutálja születendő gyermekét.

 

Kocsis Gergely, Tenki Réka, Hajduk Károly és Mészáros Béla / Koncz Zsuzsa felvétele

Házasság bomlik fel, s a bűnbánó, de most is szeretője után sóvárgó feleség (férfi, sőt, a Férfinak nevezett Hajduk Károly alakításában) pirosnak mondott, valójában aranynarancs fémszálas és obszcén estélyiben sompolyog haza férjéhez (Tenki Réka – és kit ne emlékeztetne a Sui Tává változott Sen Tére?). A tücsök és a hangya meséjében a hangyák rabságba hurcolják és prostituálják a könnyelmű tücsköt, és ugyanígy prostituál a főhangya mint jómódú kereskedő (Fullajtár Andrea) egy kínai leánykát is (őt Mészáros Béla tipegi-mórikálja végig). Eseménytelen minidráma a házban lakó két stewardessé: a szőke Inge és a barna Éva (Hajduk és Kocsis Gergely nőimitátori bravúrszáma) halálosan unják mesterségüket és szexuális kapcsolataikat.

Nos, a szőke Inge thai levesében köt ki Pucinak mindenki által keresett odvas foga, ez a metaforikus csontdarab. Beteg fog egy beteg szájban: beteg ember egy beteg környezetben.
Gothár Péter nem próbálja domesztikálni a keserű diagnózist. Nem ráz meg, nem ad katarzist, „csak” a darabnál esetleg messzebb is hordó meditációra késztet. Megmaradnak az elidegenítő fogások: folyamatosan cserélődnek a nemek, ami humorforrás, de a sérelmek egyetemességét is jelzi, két szereplő dialógusát kívülről kommentálja egy harmadik, s a szerepjátszást kiemeli, hogy a szereplőkre a narrátor végig absztrahált színészi funkciójukban (Fiatal nő, Idősebb nő, Fiatal férfi, Idősebb férfi, Férfi) hivatkozik. A nagyszerű Tenki Réka mint Fiatal nő, még a rá kiosztott Puci pokoli kínjait is elidegeníti; festőien őrjöng és zuhan el. A rendezőt dicséri, hogy a cselekmény bonyolultan szőtt szálai végig áttekinthetőek maradnak, és igen hamar felsejlik a cél, amely felé tartanak. És sok a szellemes, kifejező játékötlet: a bordélyházi függönybe vágott kerek lyukak a perverz kielégülést szolgálják, és midőn a fennhéjázó főhangya a tücsök froclizására feje fölé emeli és megrázza a cipót, a lisztpor hóesést játszik.
A hatást Gothár a Katona név szerint már megjelölt ötösfogatára bízza, és ők természetesen kiválóak, bár voltaképpen egy közös stílusban tartott helyzetgyakorlatokat hajtanak végre, amelyeket álmukból felrázva is mesterien tolmácsolnának. Nehéz rangsorba állítani őket, Hajduk és a két színésznő esetében is legföljebb különösen emlékezetes pillanatokat (egy kihívó mosolyt, egy bosszús fintort) emelhetnénk ki.
Pucit az otthon maradottak azért küldték messzi idegenbe, hogy elveszett húgára rátaláljon. Nem nehéz kitalálni: a tücsök a húg. Vagy legalább is az esszenciája.
Érdekes dráma és előadás a Golden Dragon, érdemes volt bemutatni. Nem jelentős, de fontos színházi esemény. Még fontosabbá válhat egy művészi út egyik kezdeti állomásaként.

Roland Schimmelpfennig: Golden Dragon
Fordította: Szabó Borbála. Díszlet: Gothár Péter. Jelmez: Bujdosó Nóra m.v. Dramaturg: Török Tamara. Zene: Fekete Gyula m.v. A rendező munkatársa: Tóth Judit. Rendező: Gothár Péter.
Szereplők: Fullajtár Andrea, Tenki Réka, Hajduk Károly, Mészáros Béla, Kocsis Gergely.

Katona József Színház, Budapest, 2010. október 30.