Vidnyánszky Attila igen szakszerűen állítja színpadra a darabo(ka)t.

Nem tudni pontosan, mi is a címe a Budapesti Tavaszi Fesztivál, a Csokonai Színház és a Thália Színház Vidnyánszky Attila rendezte közös bemutatójának. Egyes források Peter (sőt Péter) és Jerrynek, mások Állatkerti történetnek, megint mások Peter és Jerry / Állatkerti történet-nek cimkézik az előadást, és e kisebbfajta tanácstalanság nem véletlen: az egyestés kétfelvonásos két felvonásának megírása között csaknem fél évszázad telt el. A szerző, a nyolcvanharmadik születésnapját nemrég betöltő Edward Albee 2004-ben a Hartfort Stage felkérésére Home Life (Otthoni élet) címmel írta meg első, 1958-ban bemutatott darabja, az Állatkerti történet előtörténetét, s a két darabot Peter és Jerryként – az Állatkerti történet eredeti címén – egyesítette. Aztán 2009-ben újabb címváltoztatást eszközölt: a két felvonás a keresztségben az Edward Albee’s At Home at the Zoo nevet kapta, s a szerző egyúttal megtiltotta a professzionális színházaknak, hogy az Állatkerti történetet önmagában játsszák. Bizonyára okkal, noha igen laza szálak fűzik össze a két egyfelvonásost. Leginkább a főhős, bizonyos Peter – egy kiadó vezető beosztású munkatársa – személye: az Otthoni életben az ötvenes férfi és ötvenes felesége középpolgári családi élete kerül terítékre, az Állatkerti történet pedig a társadalmi érzékenység-érzéketlenség, az elszigeteltség, a magány, az egyenlőtlenség kérdését veszi górcső alá. A két darab közül mai szemmel – tán paradox módon – az Állatkerti történet tűnik progresszívabbnak, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy önmagában nem tölt ki teljes estét, az 1960-as New York-i amerikai bemutatón például Samuel Beckett Az utolsó tekercs című munkájával játszotta párban a manhattani Provincetown. Hogy épp Beckett-tel, az igen árulkodó: Albee darabja, ha nem is lehetett botránykő, de felvetett kényes témákat az „új Amerika” társadalmi egyenlőtlenségeitől kezdve, egészen a homoszexualitásig. Technikailag a színmű inkább dramaturgiai felépítettségében, mintsem nyelvi megalkotottságában hoz(ott) újat: Albee mesteri módon futtatja egybe a múlt lineáris folyamattörténetét a pillanatnyi jelennel, s szövi át célzatos társadalomkritikával a teljes felépítményt. E kritikai olvasat mára megkopott: az Állatkerti történet legfeljebb borzongató kriminek, esetleg modern kori parabolának hat. A hozzáadott Otthoni élet majdnem szimpla társalgási színdarab. Nyelvezete a sokszoros függőbeszédes részekkel, az ok-okozati hálók körkörös szerkesztésével mind inkább az abszurdhoz hasonul (a színlap nem tünteti fel, kinek a fordítását használja a Thália színházi előadás), a történet viszont tulajdonképpen közhelyszerű: a családi életbe belefásuló feleség izgalomra vágyik, ezért különféle módokon igyekszik felrázni felrázandó férjét.

 

Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter / Koncz Zsuzsa felvétele

Vidnyánszky Attila igen szakszerűen állítja színpadra a darabo(ka)t. Az előadás nyitóképe pontosan festi meg az inkább egymás mellett, mintsem egymással élő nő és férfi viszonyát: a feleség folyamatosan fel-alá járkál, talán takarít, egyre nagyobb növényeket visz át a színen, a férj kényelmesen elhelyezkedik megszokott kanapéján, kényelme garantált – csak éppen kommunikáció nincsen a házasfelek között. A rendezés nemcsak a viszonyokat, a figurákat is szép következetességgel építi fel, egyre új információkkal tágítva a nézői megértés körét, míg végül kompakt típusok körvonalai állnak a színpadon, melyeket inkább több mint kevesebb invencióval színez Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter. Nagy-Kálózy fegyelmezett, visszafogott, pasztell színészettel idézi meg a figura átlagosságát, Rudolf helyenként túlmozogja, túlpoentírozza az előadás kereteit, színészi formátumához és rutinjához ezzel együtt sem fér kétség. A második egyfelvonásos neurotikus, szószátyár Jerryjének megformálásával Mészáros Tibor sem marad el Nagy-Kálózy és Rudolf mögött: nehezen dönthető el, karaktere őrült-e vagy sem, Mészáros fizikailag is, szellemileg is folytonosan mozgásban tartja a figurát.

Olekszandr Bilozub díszlete kezdetben kevéssé lakályos nappali, ugyanakkor egyszerűségében is megkapó szcenikai és világítási megoldással lényegül át kora őszi parkká, melyben az ugyancsak meg nem nevezett zeneszerző-zenei szerkesztő gyönyörűséges zongoramuzsikájával kísérve erős, depresszív-balsejtelmű atmoszféra képeződik meg. Vidnyánszky nagy ráérősséggel mondja el a történeteket, olykor az elviselhetetlenségig lassítva az előadás tempóját, a csúcs- és csomópontokat érzékenyen kitapogatja, ezeken rendre ritmust vált. Nagy biztonsággal, magas szakmai színvonalon, tetten érhető koncepció nélkül teszi színpadra Albee két poros egyfelvonásosát – esetleg ez volna a koncepció maga.

Edward Albee: Peter és Jerry (Csokonai Színház – Thália Színház)
Díszlet- és jelmeztervező: Olekszandr Bilozub. Rendező: Vidnyánszky Attila.
Szereplők: Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter, Mészáros Tibor.

Thália Színház, 2011. március 24.
Budapesti Tavaszi Fesztivál