…tabudöntögető témákat dolgoz fel…

Jelenet az előadásból / Schiller Kata felvétele

Két, derékszögbe fordított kamionplató, az egyiken varroda, orvosi szoba, háló – komplett kis utazókupleráj, a másikon föld. Az egyiken madame (Láng Annamária), az általa futatott fiúk-lányok (Wéber Kata, Kiss Diána Magdolna, Tóth Orsi, Szemenyei János), egy sofőr (Derzsi János), egy orvos (Nagy Zsolt), a másikon tán arab származású pornórendező (Katona László), kissé vértolulásos kisfőnök (Bánki Gergely), nagyon vértolulásos nagyfőnök (Rába Roland). A szőnyeg – vagy stílszerűen: kamionponyva – alatt pedig: nemi erőszak, incesztus, pedofília, gyilkosság, egyéb devianciák. Ez alkalommal Arkagyij és Borisz Sztrugackij Nehéz istennek lenni című fantasyregényének nyomain építkezik Mundruczó Kornél kegyetlen, hiperrealista színháza, a Nehéz istennek lenni. Ám Mundruczónál a science-fiction nem cél, hanem eszköz, mégpedig egy felettes dimenzió, felettes hatalom megérzékítésének eszköze. A nemzetközi koprodukcióban készült előadás ugyanis a hatalomról szól. Leginkább a hatalomról.
A politika hatalmáról az élet felett, a férfiak hatalmáról a nők felett, a pénz hatalmáról a lélek felett, valamint ezek sokféle összefonódásáról. Bíró Yvette és a rendező szövegkönyve, mely bizonyára Zabezsinszkij Éva kezének nyomát is magán viseli, fesztelen kaotizmussal szövi egybe a különféle szálakat: minden szereplő egyformán kidolgozott, bár nem egyforma súlyú, a maga nemében igazán tragikus sorsot kap. Láng Annamária tőrőlmetszetten parlagi kuplerájosnője az előadás legkompaktabb jellemtanulmánya: a Mamy Blue becenévre hallgató, kiélt asszony mintha valóban szeretné lányait, ám szeretete inkább egy állatidomáré, mint egy anyáé. Számára a biznisz az biznisz, az ego pedig ego: pénzért gondolkodás nélkül hajlandó bármire, s egy beosztottja halála jóval kevésbé érinti meg, mint saját, kikényszerített házassági ajánlata. Rába Roland rejtélyes, gyerekkori traumák okán aberrálttá lett, enyhén despotikus hajlamú figurát játszik, aki politikus apján próbál jogos bosszút állni. Rába ereje teljében lévő, komoly színész, ezer színnel, eszközgazdag alakításban rajzolja meg és tölti ki szerepe körvonalait, a kiismerhetetlenül titokzatos kvázi-gentlemantől a korlátait elveszítő őrültig. Wéber Kata, Kiss Diána Magdolna és Tóth Orsi a kiszolgáltatottság három különböző okát-fokát láttatja: Wéber Kata a gyerekéért prostituálódó határon túli magyar anya, Kiss Diána Magdolna a helyzetet előbb tán élvező kezdő, Tóth Orsi kevés beszédű, beszédes arcú, sokat megélt kislány. Nagyszerű Bánki Gergely csupa kisszerűségből építkező, földhözragadt logikájú, a kegyetlenséget mind jobban élvező mindenese, Derzsi János pillanatokra feltűnő, egyszerű kamionsofőrje. Katona László arab, akcentusos pornóangolt beszélő figurája kimondott kabinetalakítás, Szemenyei János éles pillantásokból formálja meg az eseményeknek a végső leszámolásban is tevékeny túlélőjét, a fiút. Nagy Zsolt orvosát, a földönkívülit, csaknem szétveti a feszültség: istenként akármikor beavatkozhatna a tragikus történésekbe, felsőbb utasításra azonban nem teheti.

Mundruczó igazán tudja a darabot: gördülékenyen működteti a szerkezetet, miközben a szöveg szintjeihez külön-külön formai megoldásokat rendel. Az alaphelyzet persze színházi, leginkább az in-yer-face nyomvonalán halad: a nézőre való erős érzelmi rátelepedésre alapoz, tabudöntögető témákat dolgoz fel, s folyamatosan abban az érzetben tartja közönségét, mintha veszély fenyegetné, miközben a nézőtér nézőtér – védett hely. Mundruczó mindezt avval tetézi, hogy előadásának környezete nem eredendően színházi tér, hanem egy hatalmas hangár Budapest X. kerületében, benne a már említett kamionokkal. A reális jeleneteket irreális, spektákulumszerű, hosszan kitartott képekkel megspékelt dalbetétek szabdalják meg. A Pop Tops Mamy Blue-ja vagy Gene Pitney Something’s Gotten Hold Of My Heartja természetesen megemelik, eltávolítják az erős atmoszférájú tragédiarészleteket. S a rendező a színháziság mellett egy másik fenomént is mozgásba hoz, mégpedig a filmeset. Az igazi kegyetlenségek a kamionponyva mögött történnek, s csak a térben elhelyezett kivetítőkön követhetők. Mundruczó ezzel mintha megkönyörülne, de egyúttal el is borzaszt, mert amint a mű folyamatosan reflektálja önmagát, arra utal: amit látunk csupán fikció, ugyanakkor reális (sőt hiperreális) fikció, vagyis – amint szövegszerűen is elhangzik a produkcióban – nem az előadás a kegyetlen, nem is a szereplők a kegyetlenek, hanem az élet. Nem (csak) istennek lenni nehéz, sőt: felőlünk nézve embernek sokkalta nehezebb.

Mundruczó Kornél – Bíró Yvette: Nehéz istennek lenni

Produkciós vezető: Büki Dóra. Műszaki vezető, világítás: Éltető András. Hang és videó: Belényesi Zoltán. Kellék: Nagy Gergely. Díszlet, jelmez: Ágh Márton. Dramaturg: Zabezsinszkij Éva. Zene: Szemenyei János. Rendezőasszisztens: Lengyel Balázs. Rendező: Mundruczó Kornél.
Szereplők: Láng Annamária, Wéber Kata, Kiss Diána Magdolna, Tóth Orsi, Rába Roland, Bánki Gergely, Katona László, Derzsi János, Szemenyei János, Nagy Zsolt.

Budapest, Gyömrői út 156., 2011. május 26.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza