...hazai szinten tényleg szinte egyedülálló.

Gyanúra ad okot, ha egy minden ízében magyar produkció színvonalát már a beharangozókban a Broadway előadásokéhoz hasonlítják az alkotók. Az Érinthetetlenek azonban színrevitelét, az abba fektetett, egyúttal jól érzékelhető munkát tekintve megugorja az önmaga által magasra tett lécet. A sikeres magasugrást azonban valóban inkább a megvalósítás hajtja végre, az ősbemutatott darabnál igencsak rezeg a léc.
Az Érinthetetlenek sztorija az 1960-as évek New Yorkjában játszódik, a helyi maffiavezér lányának és a keresztapát üldöző nyomozónak kevésbé életszerű szerelméről, ezen keresztül a bűneinkkel és a valósággal való szembenézésről szól. A zenei szövetet az 1990-es évek magyar könnyűzenéjének emblematikus dalai, illetve azok átdolgozásai adják. Nyomban fel is vethető a kérdés, hogy magyar alkotók a magyar pop jobb és rosszabb slágereit felhasználva miért éppen egy ötven évvel ezelőtt Amerikában játszódó történetet mesélnek el. Tény persze, hogy a korszak zenei világa karakteres és felismerhető, a dalok összehangszerelése és korhoz igazítása, a rockosabb kivételektől eltekintve, pedig Czomba Imre vezetésével egészen magas színvonalon sikerült. Vakmerő vállalás azonban, hogy az Egyesült Államok olyan forrongó korszakát választják, amelybe a beazonosítható stílus mellett Kennedy elnök meggyilkolása, a vietnami háború, a feketék és a nők egyenlőségi mozgalmai is belefértek, miközben ezekről szó sem esik a darabban, társadalomkritika legfeljebb a fél- és alvilágban felelőtlenül dőzsölő amerikaiak és egy francia bevándorló kapcsán fogalmazódik meg. Előbbi egy angol utcaseprőtől, akinek alakja ugyan szimbolikus, hiszen eltakarítja a „szemetet”, miközben szellemi felsőbbrendűségről tesz bizonyságot, de származtatásának miértje további kérdéseket vet fel. És vitatható az is, hogy az amerikai maffia „kultúrája” valóban az 1960-as években élte-e virágkorát. Ezekre csupán azért érdemes kitérni, mert a hétezer kilométerre fekvő Broadway valóban nem engedi meg magának a következetlenségeket, minden választásának oka jól érthető.

Jelenet az előadásból / Schiller Kata felvétele

Essen szó még mindig a darabról, amelynek leggyengébb pontja éppen önmaga: a dramaturgia, a szöveg és némely karakterek kidolgozatlansága. Veszélyeket rejt a zenei koncepció is, hiszen a dalok skálája igen széles, néhány név az eredetiket jegyző zenekarok, zenészek közül: Soho Party, Emergency House, Sub Bass Monster, P. Boksz, Edda Művek, Bonanza Banzai, Kimnowak, Demjén Ferenc. Már a névsorból jól látható, hogy a zenei és szövegbeli minőségek között egyaránt jelentős különbségek vannak, emellett mivel nem kifejezetten a történethez írt dalokról van szó, azok legtöbbször nem viszik előre a cselekményt, sokkal inkább aláhúznak egy szituációt, egy hangulatot. Ráadásul egy „Ez legalább szex”, „Nincs nő, nincs sírás” vagy „Álmaiban Amerika” jellegű sláger pazar előadása végképp messzire tereli a nézői figyelmet, a szám bezárja önmagát.

Vannak karakterek, amelyek különös utat járnak be, vagyis leginkább ennek az útnak a hiánya feltűnő. A női főszereplő, Hanna (Andrádi Zsanett) például anyja elmondása szerint méregdrága egyetemre járt, mégsem jött rá mindeddig, hogy apja bűnözésből tartja el a családot. A „Tiltott szerelem” című dal „tizenhat múlt” megjegyzése pedig eszerint aligha vonatkoztatható rá. Továbbá nem igazán érzékelhetően jut el az elkényeztetett, bűnben cseperedett, felelőtlen fruskától az életével szembenéző öntudatos nőig. A történet szintjén persze mindez megtörténik, el is hangzik, ami egyébként visszatérő jellemző, mármint az, hogy bizonyos dolgokat túlságosan hosszan és sokszor mondanak ki. Crash maffiafőnök (Egyházi Géza) pedig az általa szétveretett csehó francia tulajdonosának pénzt küld a hely újjáépítésére, majd az általa teherbe ejtett mexikói szobalányt elűzi a családból. Akinek sorsát kegyetlenül el is nyesik a szerzők. A remek Trokán Anna játszotta Xénia pedig a feslett, pasizó, piáló, drogozó dögként indul, és ebben a szerepkörben is végzi be, valódi sorsot nem villantva fel a figura mögött. Az pedig egészen komikus, hogy miután Hanna szerelme, Nick rendőrfőnök letartóztatja a maffiavezért, annak lánya a tárgyalásról érkezve örömtől kicsattanva robban be törzshelyükre, elújságolja barátjának, hogy apja szembenéz bűneivel, még védőt sem kér (tehát feltételezhetően kinéz az életfogytiglan), majd mindannyian táncra perdülnek. Ha az efféle, valószínűleg nem is annak szánt, groteszk humor mindvégig jelen lenne, nyilván nem szúrna szemet mindez, de korábban talán csak Sarlós Fedor (Józsa Imre) jelenetében találkozni ilyesmivel.
A fentiek ellenére az Érinthetetlenek hazai szinten tényleg szinte egyedülálló. A díszlet és a részben LED falakra kreált látvány (előbbit Szolga István, utóbbit Grátz Márk jegyzi) funkcionalista, mégis a mindvégig ízléses és pontos, a valósat virtuálissal kiegészítő videónak és a hatásos, de nem hatásvadász világításnak (Madarász „Madár” János munkája) is köszönhetően igen formátumos. Fincza Erika koreográfiájának virtuóz kreativitása és a táncosok kivételesen koncentrált munkája pedig további biztos lépés azon a hétezer kilométeres úton. Simon Kornél nagyszínpadi rendezői debütálása szintén százszázalékos. Nehéz tehát konklúziót megfogalmazni az Érinthetetlenekkel kapcsolatban, az amúgy nagyon szórakoztató végeredmény leginkább olyan, mintha egy tényleg világra szóló tehetséggel megáldott csapat apropót keresett volna arra, hogy megnyilvánulhasson, csak éppen útközben elveszítették, amiről szólni szerettek volna, vagy éppen soha nem is létezett. Ha nem firtatjuk a felvetett problémákat, a produkció a maga nemében akár tökéletesnek is mondható, a színlapon végeredményben „csak” a Broadway hangulatát és látványát ígérték, tovább egyelőre nem is léptek ennél.

Érinthetetlenek (LUGAND PRODUKCIÓ)
Írta: Tallér Edina. Zene, hangszerelés: Czomba Imre. Jelmez: Földi Andrea.
Díszlet: Szolga István. Látvány: Grátz Márk. Grafika: Komlósi S. Szilárd. Fénytechnika: Madarász „Madár” János. Koreográfus: Fincza Erika. Rendezőasszisztens: Turóczi Izabell. Producer: Andrádi Zsanett, Lugosy T. Ádám. Rendező: Simon Kornél.
Szereplők: Egyházi Géza, Magyar Bálint, Andrádi Zsanett, Fehér Adrienn, Józsa Imre, Fekete Linda, Gerner Csaba, Pálfalvy Attila, Békefi László, Horváth Erika, Trokán Anna, Janik László, valamint Vecsei László, Juhász Levente, Adányi Alex, Szántho Balázs, Habóczky Máté, Papp István, Illés Olivér, Gömöri András Máté, Rácz Zsuzsa, Szemerédy Betti, Görgenyi Fruzsina, Illésy Éva, Bora Gábor, Rieberger Norbert, Molnár Bertalan, Horváth Csaba, Kovács Dénes, Pintér Sándor, Nagy Saci, Olter Wanda, Frei Gabi, Marsi Laura, Sallak Petra, Kaprieliani Alexa.

Margitszigeti Szabadtéri Színpad, 2012. június 29.

Budapesti Nyári Fesztivál

Facebook Comments