„Adja magát a változatos klíma, hogy az ember párhuzamot vonjon a POSzT és az időjárás között. A színvonal nagyjából ugyanolyan szélsőséges, mint a hétfői égbolt, amin seperc alatt váltott a verőfényes, mediterrán napsütés apokaliptikus viharba, jó tíz fokos lehűléssel” – olvasható Nyulassy Attila 7óra7-nek írt beszámolójából. Ezzel a hasonlattal a helyzetjelentők közül többen is élnek, olyannyira, hogy innen, a „megszépítő messzeségből” a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó eseményeit követő nem is tud eltekinteni tőle. Ez a jegyzet ugyanis nem tesz mást, mint a fesztivál 4., 5., 6. és 7. napjáról az online oldalak alapján kirajzolódó képet közvetíti. Ehhez a szinhaz.hu, a fidelio.hu, a 7ora7.hu napi összefoglalókban közreadott hangulatjelentéseit, a szinhaz.hu szakmai beszélgetésekről rögzített írásos dokumentációját és a versenyprogramba bekerült darabok rendezőivel készített interjúit, valamint a poszt.hu képgalériáját használja fel. A szakma saját magáról adott értelmezései mellé – kontrollfunkcióban – az MTI-tudósításokat is figyelembe veszi, előrebocsátva annak meglehetősen soványka voltát.
A tájékozódás alapját a napi beszámolók adják, az előző napra vonatkozó írások hamar megjelennek, tanulmányozásuk segít az általános eligazodásban: jelölik a hangsúlyokat. Egyértelmű ezek alapján, hogy a központi helyet a versenyprogramba beválogatott 12 előadás foglalja el, illetve a velük összefüggésbe hozott szakmai beszélgetések. Második helyen a Színházi Dramaturgok Céhe által rendezett Nyílt Fórum-programok állnak, ezeket követi az off-programok közül néhány főiskolás előadás említése és az Országos Diákszínjátszó Gáláról adott beszámoló. Egyéb off-programokról nem igazán esik szó egy-egy kósza gólyalábas felbukkanásának hírüladásán túl, sőt, inkább a fesztiválhangulat hiánya fogalmazódik meg a szövegekben. Érdekes ezt összevetni az MTI június 12-i információjával, miszerint „nem csökken az érdeklődés a 13. Pécsi Országos Színházi Találkozó rendezvényei iránt, a június 6. és 15. között zajló fesztivál szinte minden programja telt ház előtt zajlik. […] A látogatókat a versenydarabokon kívül 29 helyszínen 148 úgynevezett off-programra várják.” Egyébként a poszt.hu galériája lehetőleg minden eseményt megörökít fotókon, ami bizonyítja az off-programok tényleges létezését.

A szóban forgó négy nap alatt a versenyprogram közül a budapesti Örkény Színház Peer Gynt-, a kaposvári Csiky Gergely Színház Vaknyugat-, a Miskolci Nemzeti Színház A vágy villamosa-, a Komáromi Jókai Színház III. Richárd-, a Pécsi Nemzeti Színház Picasso kalandjai– és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Színésznők-előadását láthatta a pécsi közönség, illetve a hozzájuk fűződő szakmai beszélgetéseken vehetett részt. A különböző fórumokon olvasható értékelő beszámolókon túl az utóbbiakról a szinhaz.hu teljes szöveget ad közre, amelyek primer forrásként állnak az érdeklődő rendelkezésére, fontos és értékelendő kezdeményezésként. A Tóth Berta által a versenyprogram rendezőivel készített szinhaz.hu-s interjúk pedig az értelmezés elmélyítésében segítenek. Az előadások eddig rendben lezajlottak, a szakmai beszélgetések a beszámolók minősítése szerint szakmai kérdéseket is érintve csordogáltak (erről mindenki maga is meggyőződhet, lásd: szinhaz.hu). Az egyetlen botránykőnek minősülő esemény még az előző napok egyik versenyprogramjának, a debreceni Csokonai Színház Bolha a fülbe előadásának szakmai beszélgetéséhez fűződik, amelyet a 4. napon tartottak.

Itt az egyik felkért hozzászóló, Bodolay Géza kerülte a darabról szóló diskurzust, Katona Imre pedig csak általánosságokban volt hajlandó megfogalmazni az előadással kapcsolatos gondolatait, a rendező, Vidnyánszky Attila, a válogatók, Solténszky Tibor és Szigethy Gábor pedig nem jelentek meg.

 

Bodolay Géza

Az általános hangulatot és a hozzáállást a fesztiválhoz mutatja Várhegyi András fidelio.hu-n közzétett megjegyzése az 5. napról (június 10-ről): „Azt, hogy melyik előadás szerepel a másnapi kínálatban – ha épp nincs programfüzet a birtokunkban, hogy abból puskázzunk – nagyjából kitalálható, ha »olvassuk« a színészeket. A beválogatott színházak társulatai általában egy (hol két) nappal az előadásuk előtt megérkeznek a fesztiválra, így aztán hol kaposvári színészekkel, hol a komáromi társulat, hol pedig a […] Madách téri társulat tagjaival lehet nagyobb gyakorisággal összefutni a városban. Az ötödik napon – a házigazdát nem számolva – három színház társulata volt jelen túlsúlyban, a már fent említett Örkény- és Csiky Gergely Színház mellett a zalaegerszegi művészek […], de már a Vígszínházból ismerős arcokat is lehetett látni az esti Peer Gynt-előadás nézőterén.” Vagyis a különböző társulatok eleget téve a meghívásnak, saját produkciójuk előtt egy-két nappal megérkeznek, teljesítik a kötelező előadást vagy előadásokat, még a másnapi szakmai beszélgetésen is nagyjából ott maradnak, aztán angolosan távoznak. Klikkesedés, bezáródás, a másik felé irányuló kíváncsiság hiánya.

 

Mikó Csaba

A Színházi Dramaturgok Céhe által szervezett Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma, vagyis a Nyílt Fórum idén is sok programot kínált – erre a négy napra koncentráltan. A beszámolók igyekeznek is lépést tartani a kötetbemutatók, kötetek körül szervezett viták és drámafelolvasások szerencsére bő kínálatával, mégis egyes alkotók jobban kiemelődnek. Ilyen Székely Csaba drámaíró, akiről sok szó esik, hiszen Bányavakság című darabja (a Bányavirág után trilógiája második tagja) Marosvásárhelyről érkezett (a versenyprogram 2. és 3. napján került színre), a trilógia befejezése, a Bányavíz a 3. napon alkotta felolvasószínház apropóját, a 4. napon pedig drámakötetét mutatták be. (Egyébként maga a Bányavirág, a trilógia első darabja a tavalyi POSzT-on szerepelt, akkor még a Bányavakságot olvasták fel.) Ezen kívül sokszor említik Lénárd Róbert fiatal szabadkai drámaíró Skizoplisz című drámáját, illetve Kiss Csaba rendezésében A megtisztulás helyett címre hallgató Kenedi János-Tar Sándor III/III-as ügyekkel kapcsolatos levelezésének felolvasószínházi előadását. Utóbbiban – a helyzetjelentők elmondása alapján – érzékeny téma sokak által igényelt megtárgyalása volt a szándék, de a megvalósulás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A Nyílt Fórum lezárásaként a Színházi Dramaturgok Céhe átadta a legjobb új magyar drámának járó Vilmos-díjat, amit Mikó Csaba kapott Apátlanok című művéért. Kelemen Kristóf Sok alvó közt semmi dolgom nékem és Ménes Attila A Bihari fedőnevű ügynök élete című alkotása mellett ez az a dráma, amelyet a Színházi Dramaturgok Céhe idén kötetben is megjelentetett.

Mindezek után érdemes még egy pillantást vetni az MTI-közleményekre, mi az, ami a színház iránt kevésbé érdeklődőkhöz is eljut a fesztiválról, ha a különböző médiumokon keresztül tájékozódik, vagy csak egyszerűen a fülébe jut. Értesülhet arról (2013. június 10.), hogy átadták az új pécsi lakatfalat (a fesztiválhoz csak áttételesen, inkább Pécs kulturális PR-jához van köze), illetve (2013. június 11.) afféle figyelemfenntartó eszközként közlik, hogy minden a legnagyobb rendben, „az elmúlt évek tapasztalatai alapján a tíznapos találkozó mintegy 50 ezer látogatót vonz, és nemcsak a rendezvényhelyszínek, hanem a pécsi szállodák és éttermek is megtelnek vendégekkel.” Ezeken túl még a Vilmos-díj átadásáról került fel hír (2013. június 13.). Még ha ezek az információk (az utóbbit leszámítva) semmitmondók is, észre lehet venni, hogy a napokban több, színházzal kapcsolatos pozitív MTI-hír jelent meg, lásd: a Vígszínház számára kiutalandó előrehozott támogatás (120 millió), vagy a József Attila Színház felújítására elkülönített pénzforrás (230 millió Ft). Sőt, ezen felül, ugyan nem hivatalos forrásból, de még az a hír is felröppent, hogy Alföldi Róbert mégiscsak kap színházat.

2013. június 13.