…az jó dolog ám, hogy miközben a rendező tudja, hogy mit akar, nem érzi a személye vagy a rendezői munkája megkérdőjelezésének, ha az ember megoldásokat hoz.

–Szereti a tévésorozatokat‭?
–Sorozatfüggő semmi esetre sem vagyok.‭ ‬Törekszem rá,‭ ‬hogy ne is legyek,‭ ‬mivel úgyis mindig lemaradok róluk.‭ ‬Nem szeretek semmit,‭ ‬ami függésben‭ ‬tartja az embert.‭ ‬Azokat a sorozatokat kedvelem,‭ ‬amelyek részenként is értelmezhetők.‭ ‬Vannak kifejezetten nagyszerű sorozatok,‭ ‬az HBO-s‭ ‬Terápia például,‭ ‬a‭ ‬Társas játék,‭ ‬vagy amiben csak szinkronizáltam,‭ ‬a‭ ‬Vészhelyzet,‭ ‬A férjem védelmében‭; ‬aztán‭ ‬Az elnök emberei,‭ ‬amelyek nagyfilmekkel vetekedő színvonalúak,‭ ‬s‭ ‬mind operatőrileg,‭ ‬mind a rendezés tekintetében fantasztikusan kivitelezettek,‭ ‬kitűnően megírt dialógokkal.‭ ‬A külföldiekben világsztárok játszanak,‭ ‬s a hazaiak‭ ‬között is vannak olyanok,‭ ‬amelyekben nagy színészek tűnnek fel.‭ ‬A‭ „‬sztár‭” ‬szót azért nem használnám.
‭–‬Én igen‭; ‬magyar sztárok is játszanak magyar sorozatokban.
‭–‬A‭ ‬Terápia kapcsán beszélgetünk,‭ ‬s azt gondolom,‭ ‬a‭ ‬Terápia ilyen.‭ ‬Boldog vagyok,‭ ‬hogy dolgoztam‭ ‬ebben a sorozatban.
‭–‬Hogy került bele,‭ ‬volt-e casting‭?
–Volt casting,‭ ‬igen.‭ ‬Életem eddigi összes castingján,‭ ‬amiről úgy gondoltam,‭ ‬hogy jól sikerült,‭ ‬és otthonosan meg önazonosan éreztem magam közben,‭ ‬megkaptam a szerepet.‭ ‬A‭ ‬Terápiában különösen erősítette az otthonosságérzetemet Mácsai Pál személye,‭ ‬akivel az imprinting időszakában mégiscsak együtt gyermekeskedtünk,‭ ‬együtt játszottunk a Nemzeti Színházban,‭ ‬fiatalon a partnerem volt több darabban,‭ ‬baráti a kapcsolatunk.‭ ‬Ez cinkosságot teremtett köztünk,‭ ‬s egyértelművé tette a szituációt.‭ ‬A sorozatban a gyerekkori,‭ ‬tinédzserkori szerelmét játszom,‭ ‬aki egyfajta‭ ‬comebackkel jön.
‭–‬Egy nő a múltból‭?
–Igen,‭ ‬a múltból lép az életébe.
‭–‬Milyen feladat egy ilyen sorozatban részt venni magának,‭ ‬aki nagy drámai szerepeket játszott és játszik‭? ‬Mennyiben különbözik ez,‭ ‬mondjuk,‭ ‬egy mozifilmforgatástól‭?
–Hát semennyiben.‭ ‬Talán csak annyiban,‭ ‬hogy elszórtak voltak a forgatási napjaim,‭ ‬mivel hosszan tartott a forgatás.‭ ‬A‭ ‬Terápia elején,‭ ‬közepén és végén is voltak epizódjaim,‭ ‬így elég távol kerültek egymástól a részek.‭ ‬Volt jó pár év az életemben,‭ ‬amikor egy másik sorozatban vettem részt‭…
–Az‭ ‬Életképekben‭?
–Igen,‭ ‬az más típusú munka volt.‭ ‬Heti sorozat,‭ ‬ami máshogy tempírozódik,‭ ‬s az ember mindennapjainak a része.‭ ‬A‭ ‬Terápia mind árnyalataiban,‭ ‬mind rendezésében is különbözik.‭ ‬Mindhárom rendezővel,‭ ‬Enyedi Ildikóval,‭ ‬Gigor Attilával és Nagypál Orsival is dolgoztam már‭; ‬a legfontosabb epizódokat Ildivel forgattuk.‭ ‬Ildikó érzékenysége különösen megfogott.‭ ‬Őszintén szólva nem találkoztam még ilyen kamerahasználattal,‭ ‬mint amit ebben a filmben alkalmaztak,‭ ‬a sajtótájékoztatón Máté Gábor nagyon mulatságosan beszélt erről.‭ ‬Semmi világítás,‭ ‬félhomályban ülnek a szereplők,‭ ‬s el vannak rejtve a kamerák valahol,‭ ‬három-négy méterre tőlünk.‭ ‬Folyamatosan azt érzed,‭ ‬hogy valahonnan leskelődnek,‭ ‬de nem tudod,‭ ‬honnan.
‭

Kováts Adél.‭ ‬Schiller Kata felvétele

–‬Így természetesebb a szituáció,‭ ‬nem‭?
–Persze,‭ ‬csak az embernek valahogy át kell állítania az agyát arra,‭ ‬hogy ez nem színház.‭ ‬Egész más a viszonyunk a partnerrel is,‭ ‬mégis tűpontosságot kíván.‭ ‬Miközben távol van a kamera,‭ ‬lehet,‭ ‬hogy éppen szuperközeliben veszi a szememet.‭ ‬Amikor közel van hozzám,‭ ‬mint most a Katáé‭ ‬[Schiller Kata‭ –‬A szerk.‭]‬,‭ ‬akkor érzi az ember,‭ ‬hogy mekkora gesztusokkal dolgozzon,‭ ‬hova játsszon.‭ ‬A színész kamerához való viszonya intim dolog.‭ ‬Legalább annyira,‭ ‬mint a partnerével.‭ ‬Korábban azt szoktam meg,‭ ‬ha volt egy közeli felvétel,‭ ‬a partner mindig a kamera mögött állt,‭ ‬és vettük az én közelimet.‭ ‬Most vettük az én közelimet,‭ ‬a kamerák meg valahol távol voltak.‭ ‬Eleve mindig kétkamerás felvétel készült,‭ ‬az egyik ilyen plánt vett,‭ ‬a‭ ‬másik olyat.
‭–‬Ízelítő az új filmes technikából.
‭–‬Így nem kell huszonötször megismételni a felvételt,‭ ‬de ollózgathatnak jobbra-balra.‭ ‬Ez nagyon érdekes volt számomra.
‭–‬Milyen figurát játszik‭? ‬Mennyire tudott azonosulni vele‭? ‬Színészileg olyan ez,‭ ‬mint bármely más filmnél‭?
–Mindig meg kell találni az azonosságokat,‭ ‬a különbözőségeket,‭ ‬amelyek kijelölik az utat.‭ ‬Ez nem az a film,‭ ‬amelyben különleges karakterizálóképességre volt szükség,‭ ‬hiszen pont azért választottak engem,‭ ‬mert úgy gondolták,‭ ‬lefedem az adott karaktert.‭ ‬A figura jön a múltból,‭ ‬sok mindent átéltek a főhőssel,‭ ‬egy házban laktak,‭ ‬közös gyerekkoruk volt,‭ ‬amiből tinédzserszerelem lett,‭ ‬s most újra találkoznak.‭ ‬Én nagyon könnyen teremtek kapcsolatokat,‭ ‬de nagy,‭ ‬új barátságok sajnos egy időn túl már nem születnek.‭ ‬Azt az intimitást,‭ ‬ami azokhoz fűz,‭ ‬akik meghúzkodták a copfodat,‭ ‬fölhajtották a szoknyádat,‭ ‬hogy megnézzék,‭ ‬milyen színű bugyi van rajtad,‭ ‬vagy akikkel együtt jártál iskolákba,‭ ‬már nem lehet elérni.‭ ‬A korai szerelmek,‭ ‬barátságok,‭ ‬ha valaki nem vetkőzik ki teljesen magából,‭ ‬csodálatos meghittséget,‭ ‬cinkosságot jelentenek,‭ ‬vonatkozik ez a gyerekkori barátnőimre,‭ ‬barátaimra,‭ ‬szerelmeimre.‭ ‬Furcsa módon megint megjelennek ezek a kapcsolatok.‭
–Ki ez a nő,‭ ‬akit játszik‭?
–Annamari folyamatosan a személyiségének s a lehetőségeinek a határait feszegeti.‭ ‬Sok mindent csak az utolsó epizódban tudunk meg róla.
‭–‬Mit vár attól,‭ ‬hogy vetíteni kezdik a‭ ‬Terápiát az HBO-n‭? ‬Nyilván sokan nézik,‭ ‬mint ahogy az első évadot is sokan nézték.
‭–‬Én nem vagyok állandó szereplője a sorozatnak,‭ ‬mint a pszichiátert játszó Pali napi páciensei.‭ ‬Visszatérő ember,‭ ‬barátnő vagyok a múltból.‭ ‬Nem is játszom olyan sok epizódban‭… ‬Az egy érdekes kérdés,‭ ‬hogyan‭ ‬lesz egy színész része a nézők életének.‭ ‬Amit sok‭ ‬ember lát,‭ ‬az mindenképpen népszerűséget hoz.
‭–‬Kiváló magyar színészek arcát alig ismeri a néző.‭ ‬Nem válhatnak népszerűvé,‭ ‬mert‭ „‬csak‭” ‬színházban játszanak.
‭–‬Nincs mit tenni,‭ ‬ez így van.‭ ‬Erre szokták mondani,‭ ‬hogy hiába játszik el az ember akármekkora főszerepet,‭ ‬ha az nem lesz sikeres,‭ ‬az olyan,‭ ‬mintha nem is lett volna.‭ ‬És ez igazából még csak nem is minőségi kérdés.‭ ‬A Radnóti Színházba kétszázötven néző fér be.‭ ‬S még ha vendégként játszom is itt-ott,‭ ‬népszerűséget,‭ ‬vagy azt,‭ ‬hogy benne vagyok az emberek tudatában,‭ ‬nap mint nap felismernek,‭ ‬megszólítanak az utcán,‭ ‬a sorozatok,‭ ‬a filmek hozzák el.‭ ‬Sok filmet ismételnek mostanában,‭ ‬például az M3-as csatornán.‭ ‬Ezzel nem lehet versenyezni.‭ ‬Nem is kell.‭ ‬Nem hihetem,‭ ‬hogy a színházi szerepeimért köszön rám valaki.‭ ‬Mondjuk,‭ ‬a kerületben,‭ ‬ahol lakom,‭ ‬a házból is sokan‭ ‬mondják,‭ ‬hogy jaj,‭ ‬művésznő,‭ ‬milyen isteni volt a‭ ‬Platonovban vagy a‭ ‬Vágyvillamosban.‭ ‬Itt azért szólítanak meg az emberek,‭ ‬mert járnak a Radnóti‭ ‬Színházba.
‭–‬Legutóbbi bemutatója a‭ ‬Platonov‭ ‬volt a Radnótiban.‭ ‬Vojnyiceva izgalmas és hatalmas szerep,‭ ‬s bár voltak ugyan bajaim az előadással,‭ ‬a figurája briliánsan meg van csinálva.‭ ‬Milyen volt Alföldivel dolgozni‭?
–Robival is nagyon-nagyon régóta ismerjük egymást.‭ ‬Főiskolásként az akkori Nemzetiben volt színházi gyakorlaton az osztálytársaival,‭ ‬a Horvai–Iglódi-osztályból.‭ ‬A Szinetár Miklós által rendezett‭ ‬Tartuffe-ben Mácsai Pali játszotta a bemutatón Valère-t,‭ ‬én‭ ‬pedig Mariane-t.‭ ‬S miután Pali elment a Madách‭ ‬Színházba,‭ ‬Alföldi Robi vette át a szerepet.‭ ‬Játszottunk együtt a‭ ‬Godspellben,‭ ‬az‭ ‬Amerikai Elektrában pedig a fiamat játszotta.‭ ‬Roppant érzékeny partner.‭ ‬Extrovertált volt,‭ ‬főleg fiatal korában,‭ ‬de rugalmas és mindig friss.‭ ‬Kihívás dolgozni vele,‭ ‬ahogy Palival is.‭ ‬Sok hasonlóság van a színészetükben,‭ ‬mindketten jelentős‭ ‬agymunkát végeznek,‭ ‬nyilván ez teszi‭ ‬őket alkalmassá‭ ‬arra,‭ ‬hogy színházat igazgassanak.‭ ‬Már fiatalon‭ ‬komplexen látták a színházat,‭ ‬egyikükre sem volt jellemző a‭ ‬nagyon pipikézős befelé fordulás.‭ ‬Ami nem jelenti‭ ‬azt,‭ ‬hogy ne lennének analizáló és elemző művészek,‭ ‬csak‭ ‬nagyon célirányosan játszanak,‭ ‬és képesek erőteljes‭ ‬stílusú előadásokat létrehozni.
‭–‬Milyen remek is volt az‭ ‬Amerikai Elektra a Tivoliban‭!
–Számomra minden előadás hatalmas élmény volt,‭ ‬felejthetetlen munka,‭ ‬Tordy Gézával.‭ ‬Robival mindig nagyon szenvedélyesek és inspirálóak voltak a jeleneteink.‭ ‬Ezért is vártam,‭ ‬milyen lesz rendezőként találkozni vele.‭ ‬Hogy fog ez működni a‭ ‬Platonovban‭? ‬Irtó vicces munka volt.
‭–‬Vicces‭?‬
–Igen,‭ ‬rengeteget nevettünk.‭ ‬Abszolút felszabadítóan hatott rám a rendezői jelenléte.‭ ‬Nemcsak a szabadság illúzióját kaptam tőle,‭ ‬hanem tényleg azt éreztem,‭ ‬hogy bármire kíváncsi,‭ ‬amit csinálok.‭ ‬Pontosan‭ ‬tudja,‭ ‬hogy mit akar,‭ ‬de nem veszi el a színész örömét,‭ ‬engedi,‭ ‬hogy‭ ‬ő szülje meg a megfelelő megoldást.‭ ‬Semmilyen alakítás nem tud eldurranni e nélkül a‭ ‬szabadság nélkül.‭ ‬Próbák közben sokan kérdezték,‭ ‬hogy milyen dolgozni Robival.‭ ‬Mert a Robival nehéz,‭ ‬mert á-tól z-ig megmondja,‭ ‬hogy mit akar,‭ ‬és jottányit sem enged,‭ ‬se jobbra,‭ ‬se balra‭…
–És nem így van‭?
–Hát nem.‭ ‬De engem egyáltalán nem zavart,‭ ‬ha valamire azt mondta,‭ ‬hogy azt ne,‭ ‬mert közben nem éreztem kalodába zárva magam.‭ ‬Én szeretem a formalizmust,‭ ‬ugyanakkor Robi olyan teret adott a nőiességemnek,‭ ‬a humoromnak,‭ ‬hogy úgy éreztem,‭ ‬nyugodtan idétlenkedhetek.‭ ‬E vérnősző nőalak humora‭ –‬aki megszerzi,‭ ‬és maga alá gyűri Platonovot‭ –‬csak‭ ‬akkor tud felszikrázni,‭ ‬ha az ember mindent meg‭ ‬mer csinálni,‭ ‬s rátalál a figura groteszkségére,‭ ‬szélsőségeire.‭ ‬Nem mintha elhatározás kérdése lenne,‭ ‬de olyan volt ez nekem,‭ ‬úgy mentem előre,‭ ‬mint kés a vajban.‭ ‬Lehet,‭ ‬hogy az‭ ‬Amerikai Elektra emléke is felidéződött.‭ ‬S az jó dolog ám,‭ ‬hogy miközben a rendező‭ ‬tudja,‭ ‬hogy mit akar,‭ ‬nem érzi a személye vagy a rendezői munkája megkérdőjelezésének,‭ ‬ha az ember megoldásokat hoz.‭ ‬Nem vagyok egy kifejezetten megoldásokat hozó színész,‭ ‬de azért vannak ötleteim.
‭–‬Úgy hiszem,‭ ‬Ön is nagyon tudatos,‭ ‬pontosan tudja,‭ ‬mit akar.
‭–‬Nem szeretem előre eldönteni,‭ ‬hogy mit akarok.‭ ‬Azt szeretem,‭ ‬ha a próbák során szakad ki valami gondolat belőlem.‭ ‬Ne feledje,‭ ‬László Zsolt csodálatos partner.‭ ‬Úgy gondolom,‭ ‬zsigerileg tudtam ezekkel a fiúkkal együttműködni,‭ ‬miközben természetesen én is gondolkodó embernek vagy színésznek tartom magam.‭ ‬Lenyűgözött,‭ ‬hogy Robi mennyire tudja a szakmát,‭ ‬nemcsak a színészetet,‭ ‬hanem a rendezést is.‭ ‬Remek dolog,‭ ‬ha egy rendező nemcsak azt tudja,‭ ‬hogy valami miért rossz,‭ ‬s miért döngöli bele a színészét a betonba,‭ ‬de meg tudja mondani,‭ ‬mitől működik az adott szituáció.‭ ‬Ezek sokszor a legprimitívebb dolgok.‭ ‬Hangosan,‭ ‬halkan,‭ ‬előre,‭ ‬kifele,‭ ‬befele.
‭–‬A Radnótiban két előadásban is rendezte nemrég Zsótér Sándor.‭ ‬A‭ ‬Vágyvillamosért számos díjat kapott,‭ ‬s ott volt a‭ ‬Kurázsi mama,‭ ‬ami nem is tudom,‭ ‬miért került le relatíve gyorsan a műsorról.‭ ‬Lehet,‭ ‬hogy a nézők‭ ‬nem kedvelték,‭ ‬én minden szempontból jelentékeny előadásnak tartottam.‭ ‬Milyen volt Zsótérral együtt dolgozni‭?
–Tizenhárom év után dolgoztunk újra együtt a‭ ‬Vágyvillamosban.‭ ‬Nagyon vártam a próbákat.‭ ‬Tudtam,‭ ‬hogy nem‭ ‬ő választotta a darabot.‭ ‬Kitűnő fordítás született,‭ ‬az előadás sikere többek között a szövegnek is köszönhető,‭ ‬amit Zsótér fordított le Ungár Júliával.‭ ‬Nagyon félszegen kezdtem el próbálni.‭ ‬Teljesen odaadtam magam Sanyinak,‭ ‬aki mozsárban összetörögetett darabokra,‭ ‬jóllehet,‭ ‬azt hiszem,‭ ‬hogy a próbaidőszak kezdetétől fogva ugyanazt gondoltam a szerepről,‭ ‬a darabról,‭ ‬amit‭ ‬ő.‭ ‬Ha több szabadságot hagy‭ ‬nekem,‭ ‬lehet,‭ ‬hogy nem is kellett volna annyira rám fókuszálnia.‭ ‬Ugye,‭ ‬abszolút a játék középpontjában áll Blanche,‭ ‬így van az egész kitalálva.‭ ‬Nehéz,‭ ‬de csodálatos próbaidőszak volt,‭ ‬Sanyi szidott,‭ ‬ütött-vágott.‭ ‬Van,‭ ‬amikor mindent el kell dobni ahhoz,‭ ‬hogy valami megszülessen.‭ ‬Nagy kihívása ez a szakmánknak:‭ ‬egy idő után nagyon nehéz megújulni.‭ ‬Azt hiszem,‭ ‬az igény minden valamirevaló színészben ott van,‭ ‬de a próbák alatti teljes nyitottság és a kockáztatás bátorsága nélkül‭ –‬értem ezen,‭ ‬hogy az ember merjen suta-buta,‭ ‬gyenge lenni‭ –‬egyszerűen nem megy.‭ ‬Az előadásokon már másfajta energiákat kell működtetni.‭ ‬A profizmus lényege,‭ ‬hogy a repertoáron tartott előadásokban,‭ ‬az erőteljes rendezésekben nem változhatnak meg az erővonalak.‭ ‬Az előadás súlypontjai,‭ ‬a szereplők egymáshoz való viszonya,‭ ‬a jelenetek dinamikája fegyelmezettséget kíván.‭ ‬Ám ha ezek a dolgok‭ ‬erős rendezői kézzel vannak lerakva,‭ ‬s a színészek‭ ‬agyában és szívében is rend van,‭ ‬meg igazi csapatmunka folyik,‭ ‬akkor jó esetben mindig előremegy az előadás.‭ ‬Műfajtól függetlenül legalkalmasabbak erre a‭ ‬klasszikusok.‭ ‬Jó pár ilyen előadásban volt részem,‭ ‬a‭ ‬Ványa bácsitól a‭ ‬Vágyvillamosig.‭ ‬Nem tudtam,‭ ‬hogy Blanche tényleg a világirodalom egyik legnagyobb női‭ ‬szerepe,‭ ‬másként,‭ ‬természetesen,‭ ‬mint Ranyevszkaja,‭ ‬Médeia,‭ ‬a Csehov-‭ ‬vagy a Shakespeare-hősnők.‭ ‬Másként rétegezett,‭ ‬mint ezek a klasszikus nagy szerepek,‭ ‬mégis esszencia.‭ ‬Nagyon szeretem az ilyen típusú amerikai darabokat.‭ ‬Érzem,‭ ‬hogy jók nekem.
‭–‬Pedig Tennessee Williamsre is mondták már,‭ ‬hogy‭ ‬passzé,‭ ‬nem igazán modern,‭ ‬s lám,‭ ‬mi minden jön ki a darabjából.

Kováts Adél.‭ ‬Schiller Kata felvétele

‭–‬Mert Sanyi ezzel a fordítással,‭ ‬az ízig-vérig mai hangvétellel abszolút jelenkori problémákat szólaltatott meg.‭ ‬Egy modern,‭ ‬XXI.‭ ‬századi dolgozó nőt hozott színre.‭ ‬Lekerült a darabról a sok nyavalygás,‭ ‬a sok körülírás,‭ ‬a sok fodorka.‭ ‬Sűrű lett,‭ ‬ugyanúgy,‭ ‬ahogy‭ ‬annak idején Tordy Géza is csontra húzta az‭ ‬Amerikai Elektrát.‭ ‬A szöveg szikár szépsége,‭ ‬furcsa szórendjei,‭ ‬szóömlenyei a vájt fülűekhez is szólnak.‭ ‬Én nagyon-nagyon szeretem.‭ ‬A furcsa szópárosítások,‭ ‬a kötőszó-nélküliségek különleges idegi vibrációt,‭ ‬koncentrációt kívánnak.‭ ‬Nehéz is volt emiatt tanulni a szöveget,‭ ‬mert az ember mindig akart valami mankót,‭ ‬valami kis segítséget.‭ ‬De a mankók teljesen ki vannak húzva‭ ‬a szövegből.‭ ‬Nem is lehet másképp,‭ ‬csak csupasz‭ ‬idegvégződésből játszani.‭ ‬Ugyanakkor nagyon kell benne‭ ‬beszélni,‭ ‬a‭ ‬Vágyvillamos abszolút verbális színház.‭ ‬A‭ ‬Kurázsi mama nem egészen ilyen.‭ ‬Nem is tudom,‭ ‬hány előadást ért meg,‭ ‬nem olyan keveset.‭ ‬Ahogy haladtunk előre az időben,‭ ‬sokat változott,‭ ‬s a levétel idején,‭ ‬az utolsó öt-hat előadáson már kisebbfajta tüntetés alakult ki körülötte.‭ ‬Mikor látta‭?
–A bemutatón láttam.
‭–‬Jó,‭ ‬hát rengeteget változott,‭ ‬mert a‭ ‬Kurázsi piszok‭ ‬nehéz ügy volt.‭ ‬Kurázsi mamának húzni kell azt a‭ ‬szekeret,‭ ‬akárhogy is van.‭ ‬Sanyi harmadszor rendezte,‭ ‬nyil-‭ ‬ván neki is alapos kihívás volt,‭ ‬hogy milyen olvasattal áll elő.‭ ‬Lenyűgöző volt az előadás látványvilága.‭
–Rafináltan kitalálva,‭ ‬mozgatva.
‭–‬Igen,‭ ‬nagyon élt a látvány.‭ ‬Én lassan találtam meg a helyem az előadásban,‭ ‬a próbaidőszak elején irtó nehezen kezdtem el dolgozni.‭ ‬Kurázsi mindig előremenekül,‭ ‬s azt hiszi,‭ ‬ami történik,‭ ‬az vele nem történhet meg.‭ ‬Megpróbál kifogni a sorson.‭ „‬Azt nem‭ ‬lehet.‭” ‬Kell ehhez némi felszínesség is,‭ ‬önjáró elszántság,‭ ‬ami nem tűr ellentmondást,‭ ‬miközben hatalmas magabiztosságot kíván meg a színésztől.‭ ‬Ez egy skizofrén dolog különben,‭ ‬mert ott van egy színésznő a‭ ‬maga kételyeivel,‭ ‬meg nem tudom,‭ ‬mivel,‭ ‬s akkor a rendező azt mondja neki,‭ ‬ez a megoldás‭ ‬őt nem érdekli.‭ ‬Sanyi egyáltalán nem kíváncsi a megoldásokra,‭ ‬annyira fél a megoldásoktól.‭ ‬Én próbálom megfejteni a dolgot,‭ ‬mikor például konfliktushelyzetbe kerülünk,‭ ‬ami nem kevésszer történt meg a próbák alatt.‭ ‬Nem azért,‭ ‬mert mást akarok,‭ ‬hanem mert‭ ‬ő azt mondja,‭ ‬hogy ez nem jó,‭ ‬ez szar,‭ ‬ezt felejtsd el.‭ ‬Akkor az embernek hozni kell egy másik döntést,‭ ‬de egy idő után már nem tudsz döntést hozni.‭ ‬A Kurázsiban ez nagyon nehéz volt.‭ ‬Minden nagy formátumú szerepnek ez a kihívása.‭ ‬Aztán mindig van valami,‭ ‬amit az ember elkezd továbbgombolyítani,‭ ‬vagy amire a sín első talpfáját le lehet rakni.‭ ‬De nincs örök érvényű recept arra,‭ ‬hogy amiért most megküzdöttem,‭ ‬az máskor is működni fog,‭ ‬kirázom a kisujjamból,‭ ‬röhögve,‭ ‬poénkodva,‭ ‬felszabadultan.‭ ‬Sajnálom,‭ ‬hogy viszonylag hamar levették a‭ ‬Kurázsit,‭ ‬mert azt gondolom,‭ ‬értékes előadás született.‭ ‬Dobos Ildikó eljött,‭ ‬megnézte,‭ ‬nagyon tetszett neki,‭ ‬s azt mondta,‭ ‬tévedés ám,‭ ‬hogy a régi előadások olyan sokszor mentek.‭ ‬Hát nem.‭ ‬Brechtet nehezen veszi be a magyar közönség,‭ ‬sosem volt igazán népszerű szerző.‭ ‬És nincs mese:‭ ‬a mesét meg kell érteni.‭ ‬Ez rajtam is múlik.‭ ‬Az alakítást csak a‭ ‬személyiség átható ereje teheti hitelessé.‭ ‬Ha nem‭ ‬érted‭ ‬meg a mesét,‭ ‬hogy ki a Kurázsi mama,‭ ‬és mi van a‭ ‬gyerekeivel,‭ ‬azt nem lehet fölülírni semmivel.‭ ‬Szerintem az első rész súlyos volt,‭ ‬rettentően lefáradtak a nézők,‭ ‬sokan elmentek.‭ ‬Az emberek nagyon túlterheltek manapság,‭ ‬egyre vékonyabb az a réteg,‭ ‬amely hajlandó‭ „‬dolgozni‭” ‬velünk.‭ ‬Persze,‭ ‬ha valaki Brechtre ül be,‭ ‬tudja,‭ ‬mire számíthat.‭
–A Radnóti palettája igazán gazdag,‭ ‬Brechttől Williamsig,‭ ‬a‭ ‬Naftalintól a‭ ‬Főfőnökig sokféle előadást‭ ‬játszanak.
‭–‬Mi közönségbarát művészszínháznak nevezzük magunkat,‭ ‬és százszázalékos házzal játszunk.‭ ‬Természetesen én nem látok bele a gazdasági mutatókba,‭ ‬de tudom,‭ ‬hogy sok színházban,‭ ‬ahol állítólag telt ház van,‭ ‬fél áron kelnek el az aznapi jegyek.‭ ‬Sokféle eszközzel igyekszünk megtölteni a színházakat.‭ ‬Nálunk nincs kivattázva a nézőtér,‭ ‬Bálint Andris nem engedi meg,‭ ‬inkább leveszi a kifutó darabokat.‭ ‬Ugyanakkor‭ ‬azt gondolom,‭ ‬ha ennyire széles spektrumon játszunk,‭ ‬hogy egyik nap a‭ ‬Bolha a fülbe megy,‭ ‬másnap meg‭ ‬Brecht,‭ ‬akkor a‭ ‬Bolha sikerének vagy eladhatóságának‭ ‬vissza kellene pörögnie a‭ ‬Kurázsi‭ ‬nézettségére.‭ ‬Amivel‭ ‬nem a‭ ‬Bolha sikerét akarom megkérdőjelezni.‭ ‬Itt‭ ‬ülünk egy jó étteremben,‭ ‬itt is lehet borjúpaprikást enni,‭ ‬vagy lazacot spenóttal.‭ ‬Az sem mindegy,‭ ‬hogy Zsótér‭ ‬Brechtet rendez,‭ ‬vagy egy másik amerikait.‭ ‬Ki tudja‭?
–A‭ ‬Vágyvillamosért megkapta a POSZT,‭ ‬a Színikritikusok s a Társulat díját.‭ ‬Az‭ ‬Amerikai Elektra idején nem volt tag a Budapesti Kamaraszínházban,‭ ‬de elnyerte a POSZT,‭ ‬a Színikritikus-,‭ ‬a Gundel-,‭ ‬valamint Súgócsiga-díjat is,‭ ‬ami elég széles teríték.‭ ‬Mit jelent ez Önnek‭?
–Nagyon nagy elismerést.‭ ‬Akkor ezek olyan előadások,‭ ‬amelyek mindenkire hatnak.‭ ‬Azért csinálja az ember,‭ ‬nem‭? ‬Nem azért játszik,‭ ‬hogy elismerjék,‭ ‬hanem csinálja,‭ ‬és ha visszaigazolást kap,‭ ‬az nagyon jó érzés.‭ ‬Aztán nem foglalkozik vele többet,‭ ‬vagy nem is szabad ezzel többet foglalkozni.
‭–‬Most augusztus végén beszélgetünk,‭ ‬s a‭ ‬Platonov-beli alakítása A Színikritikusok idei Díjának jelöltje.‭ ‬Olvas kritikákat‭?
–Attól függ.‭ ‬A‭ ‬Vágyvillamos bemutatója után fél‭ ‬évig nem olvastam egy darab kritikát sem.
‭–‬Annyira rossz tapasztalatai voltak‭?
–Dehogy,‭ ‬akkor egyáltalán nem akartam kritikát olvasni.‭ ‬A titkárság mindig összegyűjti nálunk a kritikákat,‭ ‬a nagyobb interjúkat.‭ ‬Őszi bemutató volt,‭ ‬s azt hiszem,‭ ‬februárban olvastam el az első írást.‭ ‬Nekem‭ ‬akkor csak az volt a fontos,‭ ‬hogy Sanyi mit mond.‭ ‬Jó,‭ ‬visszajutott hozzám,‭ ‬hogy nem kaptam rossz kritikákat.‭ ‬De nem akartam elolvasni‭ ‬őket,‭ ‬mert annyi mindent megoldatlannak éreztem a szerepemben,‭ ‬és a Sanyi olyan sok mindennel volt elégedetlen,‭ ‬hogy úgy‭ ‬gondoltam,‭ ‬ha elolvasom a pozitív kritikákat,‭ ‬az‭ ‬engem gyengít.‭ ‬Illetve‭ ‬őt gyengíti,‭ ‬aki egyfolytában csak az elégedetlenségét hangoztatta.‭ ‬Úgy éreztem,‭ ‬ha elolvasom‭ ‬őket,‭ ‬föl fogok lázadni.‭ ‬Nem akartam,‭ ‬hogy bárki közénk álljon.‭ ‬De olvasok kritikát,‭ ‬igen.‭ ‬Az a baj,‭ ‬hogy szerintem nagyon kevés az építő jellegű kritika.
‭–‬Akkor most definiálni kellene,‭ ‬mi is az az építő kritika.
‭–‬Ami figyelembe veszi a konstellációt,‭ ‬ami külön‭ ‬tudja választani a darab s a rendezői koncepció erősségeit,‭ ‬gyengeségeit,‭ ‬s csak azok után értékeli magát a színészi alakítást.‭ ‬Többnyire leírják a tartalmat,‭ ‬mert az emberek már a tartalmat se nagyon ismerik,‭ ‬és utána leírják,‭ ‬hogy milyen az adott karakter.‭ ‬De nem azt írják le,‭ ‬hogy X.‭ ‬Y.‭ ‬hogyan formálta meg a karaktert,‭ ‬milyen új eszközöket használt,‭ ‬sikerült-e neki vagy sem,‭ ‬előrelépett-e a korábbi alakításaihoz képest.‭ ‬Erről ritkán esik szó.
‭–‬Hát ez nehéz ügy.
‭–‬Attól meg végképp elszomorodom,‭ ‬ha egy főszereplő színészt alig méltatnak,‭ ‬akár pozitívan,‭ ‬akár negatívan.‭ ‬Mert igenis le lehetne írni,‭ ‬nem személyeskedve vagy bántóan,‭ ‬ha valaki alkalmatlan a szerepére,‭ ‬mert,‭ ‬mondjuk,‭ ‬abszolút nem neki való.‭ ‬Sokszor nem szól másról a kritika,‭ ‬mint hogy üssünk egyet azon,‭ ‬aki nem tetszik annyira.‭ ‬Az nem építő kritika,‭ ‬ha mindent valamihez képest nézünk,‭ ‬nem önmagában,‭ ‬a saját konstellációjában.‭ ‬Ha nem a dolgot magát nézzük,‭ ‬hanem hogy valamihez képest ilyen vagy olyan.
‭–‬Innen már ez filozófiai probléma is,‭ ‬hogy a dolog‭ ‬maga az mi is.‭ ‬A világ,‭ ‬amint visszahat a konstellációra,‭ ‬vagy megfordítva.‭ ‬Valaki játszik a színpadon,‭ ‬a másik‭ ‬ember nézi,‭ ‬esetleg más az ízlése,‭ ‬a világképe,‭ ‬s azt próbálja rávetíteni arra,‭ ‬amit lát.
‭–‬Nem tetszhet mindenkinek minden.‭ ‬Ez rendben is van,‭ ‬nem kell mindenkinek megfelelni.‭ ‬A Radnóti nagyon szerencsés méretű színház.‭ ‬Nem tudom,‭ ‬más‭ ‬színházaknak mennyire vannak jegyeladási problémáik,‭ ‬de bizony meg kell becsülni a nézőt,‭ ‬mert az emberek nagy része nincs jobb helyzetben,‭ ‬mint két vagy három évvel ezelőtt.
‭–‬Talán inkább rosszabb helyzetben van.‭
–És nem feltétlenül csak azok,‭ ‬akik egyébként se jönnének színházba.
‭–‬Több mint húsz éve a Radnóti Színház tagja.‭ ‬Kap-e elég új impulzust,‭ ‬szakmai inspirációt‭?
–Ez mindig változik.‭ ‬Nyilván az ember is változik,‭ ‬és körülötte a társulat is.‭ ‬A művészet nem kiszámítható dolog.‭ ‬Pont Robi mondta a múltkor,‭ ‬hogy olyan nincs ám,‭ ‬hogy csak úgy menjen az embernek.‭ ‬Attól függ,‭ ‬hogy kivel dolgozik.‭ ‬Én mindig nagyon kinyitom magam mindenkinek,‭ ‬de nincs mindig jó passzban mindenki.‭ ‬Jöhetnek extra kihívások,‭ ‬például egy vadidegen társulatban vendégként játszani,‭ ‬olyan rendezővel,‭ ‬akivel még nem dolgozott az ember.‭ ‬Vagy olyan,‭ ‬nagy rendezővel dolgozni,‭ ‬akivel mindig is találkozni akart.‭ ‬Vagy nagy színpadon játszani,‭ ‬mert a Radnótié azért beszűkült tér.‭ ‬Vagy akár alternatív lehetőségeket találni.‭ ‬Van igényem arra,‭ ‬hogy új dolgok jelenjenek meg az életemben,‭ ‬ahogy időről időre meg is jelentek.‭ ‬Azt szoktam mondani,‭ ‬hogy azért tudtam és tudok ennyi éven át itt lenni,‭ ‬egy helyen,‭ ‬mert bár‭ ‬nekem nagyon fontos a szakmám,‭ ‬de hát két lábon‭ ‬állok.‭ ‬Az egyik a magánéletem,‭ ‬a másik a színház.‭ ‬Az embernek több fronton kell helytállnia.‭ ‬Az arányok változnak,‭ ‬elcsúsznak,‭ ‬van,‭ ‬amikor itt nagyobb a kihívás,‭ ‬van,‭ ‬amikor ott.
‭–‬Nemrég rendezett a Szkénében.‭ ‬Fog még rendezni‭?
–Nem tudom.‭ ‬A kihívást én kerestem,‭ ‬de nem vagyok teljesen elégedett.‭ ‬Nem gondolom,‭ ‬hogy a rendezés olyan szerepet kaphatna az életemben,‭ ‬mint a színészet.‭
–Megszólalt színházi,‭ ‬közéleti ügyekben,‭ ‬a neten is‭ ‬fent van a hozzászólása,‭ ‬amit a parlament kulturális bizottságának ellenőrző albizottsági ülésén elmondott az Új‭ ‬Színház pályázata kapcsán.‭ ‬Mit gondol,‭ ‬kell-e politizálni a színésznek‭? ‬Hallatni kell-e a hangját közéleti-szakmai ügyekben,‭ ‬véleményt kell-e nyilvánítania‭?
–Ez most igazán ingoványos talaj‭; ‬szerintem jobb,‭ ‬ha egy színész nem politizál.‭ ‬Ennek egyébként nem feltétlenül kellene így lennie,‭ ‬de így alakult a magyar közélet.‭ ‬Nem tesz jót az aktív politizálás a színésznek,‭ ‬de jól állhat a színháznak.‭ ‬Úgy gondolom,‭ ‬igenis‭ ‬lehet politikus színházat csinálni,‭ ‬hiszen a színház dolga elsősorban a kérdezés,‭ ‬az,‭ ‬hogy rászoktasson a gondolkodásra,‭ ‬leginkább hogy katarzist nyújtson.‭ ‬Viszszatérve a felszólalásomra:‭ ‬a szakmai bizottság tagjaként feladatom volt,‭ ‬hogy véleményt mondjak a pályázatról.‭ ‬Hiba lett volna,‭ ‬ha nem szólalok meg.‭ ‬A‭ ‬szakmai véleményemen túl voltak olyan elvi kérdések,‭ ‬amikre nem lehetett nem reagálni abban a helyzetben,‭ ‬és ez nyilván politikai állásfoglalásként is értelmezhető‭ ‬volt.‭ ‬Utána sok megkeresést kaptam,‭ ‬amelyek elől‭ ‬rendre kitértem,‭ ‬mert nem akartam beszállni a mókuskerékbe.‭ ‬Úgy gondoltam,‭ ‬nem nálam van a labda.‭ ‬Nyilván elkeserítő,‭ ‬hogy teljesen mindegy,‭ ‬kurátorként mond-e az ember valamit,‭ ‬vagy sem.‭ ‬Jó lenne,‭ ‬ha olyan lenne nálunk a közélet,‭ ‬hogy a szakma grémiumait,‭ ‬etalonjait nem csak protokolláris jelleggel kérdeznék meg a döntéshozók.‭ ‬Lehet,‭ ‬hogy rövid távon kifizetődő egyeseknek,‭ ‬de hosszú távon mindenkinek árt a szakma átpolitizáltsága,‭ ‬hiszen ez pont a szakmaiságról tereli el a figyelmet.‭ ‬Néha azt érzem,‭ ‬egyszerűen már nincs kihez fordulni,‭ ‬mert minden mögött valami mögöttes szempontot keresnek.‭ ‬Már az rettenetes,‭ ‬hogy erről beszélünk.
‭–‬Én azt tapasztalom,‭ ‬hogy a színházi szakmában a lelke mélyén‭ ‬majdnem mindenki szenved a romboló hatású politikai megosztottságtól.‭
–Szerintem máshol is szenvednek ettől.‭ ‬A világválság,‭ ‬a mostani háborús helyzet nem kedvez a párbeszédnek.‭ ‬Azért nagyon veszélyes ez,‭ ‬mert az emberek egyre nehezebben tudják megteremteni vagy megőrizni az egzisztenciájukat.‭ ‬Összekeverednek a dolgok,‭ ‬egyre kevesebb ember maradhat független,‭ ‬ettől sajnos a hitelét is veszti.‭ ‬Méltányoltam,‭ ‬tiszteletre méltónak tartottam,‭ ‬amikor Kulka János azt mondta,‭ ‬bocsánat,‭ ‬én egy egyedülálló ember vagyok,‭ ‬és nem várom el senkitől,‭ ‬hogy úgy gondolkozzon,‭ ‬és olyan szabadon döntsön,‭ ‬mint én.‭ ‬Mindenki tegye azt,‭ ‬amit jónak lát,‭ ‬és amivel együtt tud élni.‭ ‬Én azt gondolom,‭ ‬ha valamilyen ügyben meg kell szólalnom,‭ ‬úgyis‭ ‬megszólalok.‭ ‬És szeretnék olyan országban élni,‭ ‬és szeretném,‭ ‬ha a gyerekem is olyan országban élhetne,‭ ‬ahol az emberek félelem nélkül elmondhatják a gondolataikat.‭ ‬Ha van olyan ügy,‭ ‬amit igazán fontosnak tartok,‭ ‬vagy annak az ügynek fontos,‭ ‬hogy én ott legyek,‭ ‬akkor ott leszek.‭
–Két civil alapítványban is feladatot vállalt.‭
–Amiben idén aktívan részt veszek,‭ ‬az a Bethesda Alapítvány Égéscentruma anyaotthonának a létrehozása.‭ ‬Távoli helyekről hozzák ide a gyerekeket az‭ ‬egész országból.‭ ‬A XXI.‭ ‬században evidencia kellene hogy legyen,‭ ‬hogy minden kórházban legyen anyaotthon.‭ ‬Bízom benne,‭ ‬hogy lavinát indítunk el a kampánnyal,‭ ‬de legalább ez az anyaotthon meg tud valósulni.‭
–Milyen bemutatói lesznek az új évadban‭?
–Játszom tovább a meglévő darabokban,‭ ‬s az évad második felében Mohácsi János rendezi a Radnótiban a‭ ‬Buborékokat és Rudolf Péter egy új,‭ ‬kortárs zenés darabot,‭ ‬spam-operettet.‭ ‬Írója Tasnádi István,‭ ‬a társszerzők Dinnyés Dani és Hajós Andris.‭ ‬Valószínűleg ezekben a darabokban fogok majd játszani.‭ ‬S ha már‭ ‬kihívásokról beszéltünk,‭ ‬tavaly indult egy projekt,‭ ‬idén más címmel megy majd.‭ ‬A Szépművészeti Múzeum tíz műalkotásának inspirációjára tíz kortárs szerző ír novellát vagy monológot.‭ ‬Az Egyiptomi Gyűjteményben egy papnő szellemét fogom megeleveníteni.‭ ‬Épp nemrég jártunk a Szépművészeti alagsorában,‭ ‬különös hatással volt rám.‭ ‬Tompa Andrea‭ ‬írta a novellát,‭ ‬szerintem nagyon jól sikerült,‭ ‬ebből‭ ‬lesz majd hat előadás.‭ ‬Szeptember végén lesz a bemutató,‭ ‬novemberig menni fog.‭ ‬Hét órától zajlik az‭ ‬open evening,‭ ‬folyamatosan jön a közönség,‭ ‬és járkál körbe-körbe.Az interjút készítette:‭ ‬Kovács Dezső