ANTAL KLAUDIA: RENDES ÉLET, RENDES ÁLOM
Jago utálja a „feketét”, mégis Coca-Colát iszik; utálja a „csokit”, mégis egymás után tömi magába a szamócás négercsókokat. Jago valójában Othellót akarja, ami az előadás szerint érthető, hiszen a férfi meleg.
W.S. OTHELLO – néger mór címmel vitte színre Zsótér Sándor a féltékenység drámájának tartott Shakespeare-darabot a Stúdió K Színházban, azonban az előadás korántsem a zöld szemű szörny, vagy a címszereplő mássága – négersége – körül forog. Zsótért valami egészen más érdekli: a szereplők cselekvéseinek az okát kutatja. Miért házasodik össze például a fiatal Desdemona az idősödő Othellóval? Miért nem adja atyai beleegyezését Brabantio a szerelmes pár házasságához? Valóban csak a hataloméhség és a felszarvazottság gyanúja hajtja Jagót, hogy tönkretegye Othellót? Csupa evidens kérdés, melyeket Zsótér a karakterelemzéseken keresztül kíván megválaszolni.
Először is azáltal, hogy Zsótér Desdemona apjának a szerepét Molnár Erikára osztja, felhívja a figyelmet arra, hogy Brabantióban nem az apát, vagy az anyát, hanem a gyermekét egyedül nevelő szülőt kell látnunk, akinek mindkét szerepet be kell töltenie. Molnár Erika szülő figurája nemcsak Othellótól, hanem a felnőtt léttől is óvja lányát: kezében ott szorongatja Weöres Sándor Bóbita című könyvét, mintha azt várná, hogy mikor olvashat fel kislányának egy esti mesét. A szülői féltés – melyet magányosság hat át – szó szerint elvakítja Brabantiót: nemcsak átvitt, hanem fizikai értelemben sem látja, hogy gyermeke már felnőtt nő, aki nem szorul a hajának az eltűzésére, vagy szülői nevelésre.
Földeáki Nóra Desdemona-karaktere a kislány és a felnőtt nő között ingázik, amit jelmeze is mutat: rózsaszín, térdig érő Barbie-ruhája a darab végére már a földet söpri. Desdemona vágya a független lét, nem is érti Emilia kérdését, amikor az megkérdezi tőle, hogy ki az ura. Éppen ezért kérdéses, hogy Desdemona a gyermeki rabság után miért köti magára a házasság béklyóit. Valóban szerelmes lenne Othellóba, vagy csupán a gyermeki dac, vagy épp a szexuális vágy vezérli? Az Othello és Desdemona közti kapcsolat testi, semmint lelki: mindig sietnek félrevonulni egy rövid kis szerelmi légyottra. A szexuális vágy azonban elég indok arra, hogy két ember összekösse az életét? Kaszás Gergő Othellóként őszinte döbbenettel és tanácstalansággal teszi fel magának is a kérdést, hogy miért is házasodott meg. Választ nem ad, de ott van az a sokat sejtető, Desdemonának ajándékozott szamócás jegykendő, ami valójában egy gyerekruha, amihez Emilia elmondása szerint Desdemona gügyögni szokott. Lehet, hogy a házasság oka Desdemona másállapota volt?
A más-állapot, a másság kérdését a színpadi feldolgozások Othello figuráján keresztül szokták feszegetni. Shakespeare az Othello, a velencei mór címet adta darabjának, Zsótér és fordítótársai, Ungár Júlia és Ambrus Mária pedig a néger mór alcímet adták az előadásnak, mely egy dupla kijelentés, hiszen a mór már eleve fekete, észak-afrikai, muszlim vallású ősöktől származó bevándorlót jelent. A cím alapján úgy tűnhet, hogy Zsótér rendezésében kiemelt szerepet kap Othello idegensége, ám sokkal nagyobb hangsúlyt kap állatiassága és az erőszakosságra való hajlama: Othello az egyetlen, akin nincs ing, akinek az öltöny alól kivirít meztelen – szőrtelen! – felsőteste. Desdemonára, mint szexuális és erőszakos vágyainak tárgyára tekint: nem féltékenység hajtja, hanem a birtoklási vágy és az abból fakadó erőszakosság.
A Rába Roland által játszott Jago gyűlöli a néger Othellót, gyűlöletének oka azonban csak látszatra fakad rasszizmusból. Jago utálja a „feketét”, mégis Coca-Colát iszik; utálja a „csokit”, mégis egymás után tömi magába a szamócás négercsókokat. Jago valójában Othellót akarja, ami az előadás szerint érthető, hiszen a férfi meleg. Nyíltan megbámulja a férfiak fenekét és egyéb idomait, rózsaszín ingével és konyharuhájával pedig nem győz tenni-venni, manipulálni. Ő a mindenkori manipulátor, aki különös örömét leli mások, például Cassio irányításában. Kovács Krisztián Cassiójának naivitása pojácaságából, „szeretem, ha szeretnek” hozzáállásából ered. Szó szerint megvesz – habzik a szája és csurog nyála – ha nem ő áll a társaság középpontjában. Kovács Krisztián tökéletesen jeleníti meg Zsótér testszínházát, hihetetlenül precízen képes egy hétköznapi mozdulatot hirtelen akrobatikus mozdulattá változtatni, kifordítani.
Zsótér rendezései általában nem a darab helyszínét, hanem egy metaforikus teret vázolnak fel, így az előadás most sem a ciprusi erődöt, hanem egy konyhát tár elénk. Ahogy az életben, úgy az előadásban is az ebédlőasztal körül történik a haditervek kieszelése, az erőszakba torkolló családi összetűzések, illetve a jó szándékú baráti eszmecserék. A fogyasztói társadalom kellékei egy pillanat alatt újabb és újabb jelentéssel ruházódnak fel: a pöttyös, kék viaszosvászon például az egyik pillanatban a tenger, a másikban Desdemona halotti leple lesz, a színes reszelők pedig hol fegyverként, hol pedig virágként funkcionálnak. A konyhának négy bejárata van, melyek közül egy a Ráday utcára nyílik, amit Jago használ a legtöbbször. Ennek oka, hogy ő áll szoros és közvetlen viszonyban a külvilággal, ő veszi fel a legtöbbször a szemkontaktust a nézőkkel, így nem meglepő, hogy ő üvölti ki az utcára, hogy „milyen világ ez! Mondj igazat, és betörik a fejed!”.
Az előadás legösszetettebb részét a szöveg képezi, melynek elemzése egy külön tanulmányt érdemelne. Ambrus Mária, Ungár Júlia és Zsótér Sándor újrafordított Shakespeare-szövege bővelkedik vendégszövegekben, versrészletekben („Othello, minek nevezzelek?”, „se bölcsőm, sem szemfedőm”) és dalokban. A legemlékezetesebb dalok közé Rába Roland kétperces István, a király rockoperája, illetve Desdemona és Emilia búcsúdala, a román származású Ada Milea „Magyar song” című dala válik. A két női főszereplő a következő sorokkal búcsúzik az élettől:„Olyan országot, szeretek /ahol nincsenek, emberek / I love silence, I love peace / I don’t wanna see police / I don’t wanna hear police, please. / Rendes élet, rendes álom / Mindenkinek ezt kívánom”. De hogyan élhetünk rendes életet? Talán kezdjük azzal, hogy a saját, önző vágyainkat és akaratunkat háttérbe szorítva, elkezdünk egymásra figyelni. Így lehet, hogy Shakespeare hősei is többre jutottak volna…
W.S. OTHELLO néger mór (Stúdió K Színház)
Fordította: Ambrus Mária, Ungár Júlia, Zsótér Sándor. Díszlettervező: Ambrus Mária. Jelmeztervező: Benedek Mari. Dramaturg: Ungár Júlia. Fény: Fodor Gergely. Rendezőasszisztens: Pallagi Melitta. Rendező: Zsótér Sándor.
Szereplők: Spilák Lajos, Molnár Erika, Kaszás Gergő, Kovács Krisztián, Rába Roland, Nagypál Gábor, Sipos György, Földeáki Nóra, Homonnai Katalin, Nyakó Júlia.