Napról napra

Az októberi Színház folyóiratban Fesztiváltörténetek címmel rövid szubjektív tanulmányokat közöltünk négy nyári fesztivál rég- és közelmúltjáról (Gyula, Kisvárda, Szeged, Zsámbék) – kiegészítve az idén megszűnt POSZT idővonalával. A gyulai Shakespeare Fesztivál történetét Cseicsner Otília dolgozta fel, amelyre jelen írásával Pikli Natália, a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke reagál. Véleménycikkét változtatás nélkül közöljük.

„S ha megkérdik, szépséged hova lett, Deli napjaid kincse hova halt, Válasznak saját üreges szemed Emésztő szégyen lesz s roncs diadal.” W. Shakespeare, Második szonett[1] Néhány év kivételével minden alkalommal egyre hosszabb időt töltöttem Gyulán, megszerettem a várost, a létesítményeit, bejártam Békés megyét – megéltem a fesztivál eseményeit. Ha az elmúlt tizenhat évből revelatív színházi […]

Ezekkel a talányokkal, kérdésekkel, dilemmákkal a grúz bemutató keveset törődik. Dimitri Khvtisiashvili rendezése nem az egyes szereplők érzelmeit, hanem a fiatalok érzéseinek heves, nemigen kontrollált, sokszor önmaguk számára sem tisztázott kavargását ábrázolja.

Az egykor szakmától is nyüzsgő, hangos fesztivál megcsendesedett. Látszólag ez teszi indokolttá, hogy a Shakespeare Fesztivál – mely egyelőre még van, de idén már megrövidült – csendesen beolvadjon a Várszínház programjaiba.

„Miért jár mindig feketében?” – kérdezhettük volna tőle Csehovval, de a válasz semmiképpen sem lehetett az, hogy „Gyászolom az életem”, hiszen ez az élet sikeres volt, gazdag és végtelenül adakozó.

…maga a fesztivál „kamaszkorba” lépett: tizenkettedszer jelent meg a hazai és külföldi Shakespeare-előadások válogatása a patinás mezőváros középkori téglavárában és egyéb helyszínein. Tizenkét év az identitás formálódásának éppolyan fontos ideje, mint a hagyományteremtésé – s mindkettő markánsan volt érzékelhető idén.

…míg (…) Oskaras Koršunovas totális politikai színházat csinál a Szeget szeggel-ből, ifj. Vidnyánszky Attila megpróbálja kerülni ezt a témát a III. Richárdban.

Koltai Tamás tagja volt az ‒ idén is színháztörténetet író ‒ gyulai Shakespeare Fesztivál művészeti tanácsadó testületének, és nemigen volt olyan hazai előadás, amit a fesztivál alapítója és igazgatója, motorja és sikerének letéteményese, Gedeon József kérésére ne elemzett volna…

A pekingiek III. Richárdja a nyugati közönségnek szól. (Nekünk? Vagyunk ehhez elég nyugatiak?)

Jago utálja a „feketét”, mégis Coca-Colát iszik; utálja a „csokit”, mégis egymás után tömi magába a szamócás négercsókokat. Jago valójában Othellót akarja, ami az előadás szerint érthető, hiszen a férfi meleg.

…a színpadi masinéria elemei, a színek, a fények, a hangok, a zenék, a zörejek, az effektek meg a Nemzeti pazar színpadtechnikája szinte maguk alá temetik a megjelenített drámai tartalmakat.

Az elmúlt évben Hamletek adták egymásnak a kilincset Gyulán, két esztendővel ezelőtt pedig Prosperók és Calibanok – most pedig jöttek a skótok.