Kiss Judit Ágnes: Karantén

Vesztegzár két részben – DRÁMA
2015-03-17

Az uborka-láztól zeng az egész média, / Lassan tíz napja szedi az áldozatait. / Németországban már vagy százan belehaltak, / Ausztriában húszan, nyolcan Csehországban. / Áldozatául esett egész Európa, / Csak a Kárpát-medence maradt érintetlen. / A Kárpátok oltalma megőrizte népünk…

A Karantén ugyan nem a kivándorlásról szól, de felmerül benne, hogy miért kell külföldre menni:
APA   Azért mert ez egy csóró, nyomorult, szar ország,
Ahol csak elevenen el lehet rohadni
Az irigységben meg a mély depresszióban.
Mert itt megfulladunk a turáni átokban,
A nagy büdös ugaron, mint a költőd mondja.
Persze Anya szerint Apa igazából nem ezért akar külföldre menni, hanem azért, mert…
ANYA Azért mert ott magamtól csak egy senki leszek!
Szart se ér a diplomám, nem lehetek tanár,
Csak a buta, házias, kicsi feleséged,
Aki nélküled nem tud a boltba lemenni,
Hogy egy kiló kenyeret vegyen a családnak!
A Lányuk barátja, Peti már kint dolgozik, a Lány persze elsősorban miatta szeretne külföldre menni:
LÁNY                                          Mit értsek meg?
Mikor a szexuális életem egy nulla?
Épp elég baj volt eddig ez a távkapcsolat,
Most végre kimehetnék, végre együtt laknánk,
Te meg az utunkba állsz, merthogy az anyám vagy!
Nem is láttam a Petit vagy két és fél hete,
Totál felborult már a hormonháztartásom,
Nézd meg, hogy tele vagyok most is pattanással!
A legkönnyebb a nagymamának, nála már látszólag végleg „elmentek otthonról”, pedig hajdanán ünnepelt színésznő volt:
MAMI Ötszáznyolcszor játszottam az Osztrigás Micit.
Négyszázharminckilencszer a Csárdáskirálynőt.
[…]
Az én spárgám volt a legszebb
Az egész évfolyamon, azt mondta a mester,
Most meg alig bírok a budira leülni.
De az is lehet, hogy a Mami még mindig nagyon jól játszik, sőt, neki van leginkább helyén az esze, vagy legalább a szíve:
MAMI                          (sírva fakad) Én csak nem akartam,
Hogy külföldre menjetek!
LÁNY                                     De hát te is jönnél!
MAMI De nem akarok menni! Nekem ez a hazám,
Itt akarok meghalni, mindig is itt éltem,
Itt játszottam. Mi közöm nekem bármi máshoz?
Aztán valódi drámai fordulat dúlja fel a szereplők életét (meglepődnek a rettenetes hír hallatán, nyilván eddig annyira csak a maguk bajával voltak elfoglalva, hogy nem is tudtak róla):
DOKTORNŐ Az uborka-láztól zeng az egész média,
Lassan tíz napja szedi az áldozatait.
Németországban már vagy százan belehaltak,
Ausztriában húszan, nyolcan Csehországban.
Áldozatául esett egész Európa,
Csak a Kárpát-medence maradt érintetlen.
A Kárpátok oltalma megőrizte népünk
A külföldről származó gyilkos vírus ellen.
Erre maguk elmennek, aztán hazahozzák.
A családot karanténba zárják. Az eddig is alig elviselhető helyzetük még borzalmasabbra fordul. De láss csodát: néha van úgy, hogy a rossz jót eredményez… Avagy a jó dolgunk miatt érezzük helyzetünket olyan mérhetetlenül elviselhetetlennek? Magyarországon még ez is megtörténhet. Magyarország – finoman és jó indulattal fogalmazva is – furcsa emberek furcsa országa. Ha kívülállóként olvasnánk a Karantént, azt gondolhatnánk: szerzőjének írói fantáziája határtalan. Pedig lehet, hogy csak fülelve ücsörgött néhány órát valamelyik panelház lépcsőházában, vagy kiült levegőzni egy pesti bérház körgangjára.

(Kutszegi Csaba)

A dráma megtalálható a „Drámák” menüpont alatt, és letölthető innen:

2015. március 14.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.