Van egy község, Inárcs, kb. 35 kilométerre a fővárostól, mely több mint húszéves színjátszói múlttal rendelkezik. 1988-ban egy pedagógus házaspár indította útnak a gyerekszínjátszást a pest megyei faluban, majd a csoport tagjai közül többen a középiskolás éveikben is folytatni akarták a munkát, ezért diákszínjátszó csoportokat hoztak létre, ma pedig már egy amatőr felnőtt színjátszó csapattal, a KB35 Inárcs Társulattal is büszkélkedhet a közösség. Az inárcsi színjátszó hagyomány lényege nem a bemutatott előadásokon keresztül, hanem a közösségépítés felől ragadható meg. A KB35 is közösségi színházként definiálja magát, a színházra olyan közösségi térként tekint, ahol bárki hangot adhat véleményének, és szabadon alkothat – olvashatjuk a társulat honlapján.

Fotók: Illés Árpád, Illés Csaba

A közösségi színházi előadásoknál a legfontosabb szempont talán a témaválasztás, hiszen azon keresztül kerülhet bemutatásra egy adott csoport és az őket foglalkoztató kérdések, problémák. Éppen ezért tűnt például telitalálatnak az oktatásügy a KB35 tavalyi évadban bemutatott TIKK című előadásában: a produkció alkotói közül többen érintettek tanári és drámapedagógusi foglalkozásuk révén, illetve alig akad olyan néző, akinek az életére ne lenne valamilyen hatással egy új oktatási kormányrendelet. Azonban a társulat legújabb bemutatója – melyet rendezőként Boda Tibor jegyez – az Engedjki! éppen a témaválasztáson bukik meg.
Az előadás kiindulópontja: Kárpáti Péter Szörprájzparti című darabjának hétköznapi főhőse a(z ott)hontalanság érzésével és szeretetéhséggel küzd. Nem a nőkbe, hanem a szerelembe szerelmes, folyamatosan ingázik a barátnői és azok lakásai között, előbbieket állandó halálfélelmével traktálja. Képtelen a szakításra – legyen szó párkapcsolatról, vagy egy boltról – mivel nem tudja elviselni, hogy valakinek elveszítse a figyelmét és szeretetét. Az Engedjki! című előadás a választás nehézségére fókuszál, arra, hogy a döntéshozás a legnagyobb szabadság mellett a legnehezebb terhet is jelenti. A kérdés hol a barátnők személyében, hol két sörmárkában ölt testet: Borsodi vagy Soproni, a Damjanich vagy a Nefelejcs utcai lány? A két barátnő – akiket a Bálint Petra és Bálint Anett testvérpáros alakít – megszólalásig hasonlít egymásra: első pillanatban meghökkentően, majd humorosan hat ez az egyezés, utána viszont csak a kérdés elbagatellizálódásához járul hozzá, mivel nem csak a külső, hanem a belső jegyek alapján is nagyon nehéz megkülönböztetni a két lányt. Mindketten egyformán idegesítők és elviselhetetlenek, természetes, hogy az ember megpróbál elmenekülni előlük. Talán az árnyaltabb jellemábrázolás segített volna megértenünk azt, hogy főhősünknek miért is ennyire nehéz választania a két lány közül.

Boda Tibor tehát a szakítópróbát emeli ki a Kárpáti-műből, amit megtold egy erős metafizikai szállal. Kárpáti darabjában (és rendezésében) is megjelenik a Mackósajtot felszolgáló Medve képében a Halál, azonban a jelenléte az élet abszurditására, illetve az élet alapvető kérdéseire hívja fel a figyelmet. Boda rendezésében azonban még a Fiú legjobb barátja, Nyúl is a Halál/Teremtő Angyalaként jelenik meg – „viccesen”: Playboy feliratú pólóban. A Medve (Bozsoky Roland) és a Nyúl (Boda Tibor) többször megszakítja az előadást, egyrészt hogy megszólítsanak minket (azonban igazi kérdést nem intéznek felénk, csupán nézőtéri székünk átrendezését kérik tőlünk), másrészt megpróbálják rábírni a Fiút, hogy döntsön már, hiszen ahogy a Halál, úgy a választás is elkerülhetetlen. Erre figyelmeztet Medve öntőkanala is, melyet az előadás során többször előhúz a zsebéből, utalva ezzel Ibsen Peer Gyntjére, amelyben a Gomböntő közli a főhőssel az isteni ítéletet, hogy tudniillik mivel sem a mennyhez, sem a pokolhoz nem tartozik, a sorsa az öntőkanál. A Medve – Nyúl pároshoz csatlakozik Róka (Jobbágy Kata) is, aki „ravaszdi” módon, csábítással igyekszik döntésre bírni a Fiút. Az előadásban emellett szerepel egy kórus is, melynek tagjai fehér ruhás angyalokként különböző popslágerekkel – Kovács Kati: Most kéne abbahagyni; Groove House: Hajnal; Bee Gees: Stayin’ Alive; Pharrell Williams: Happy – festik alá a történéséket.

A Peer Gynt főhőse külön jelenetet is kap az előadásban: a Fiú a szakítópróba során egyszer csak felölti magára Peer jelmezét. A jelenet csupán annyi előzménnyel bír, hogy a Fiú egyik barátnője a Peer Gyntöt olvassa. Erőltetetten hat a Fiú és Peer egymással megfeleltetése: Peer nem a döntések elől menekül, sőt, egyáltalán nem menekül, hanem önmagát keresi, Solvejg pedig a szeretetével képes lenne megmenteni Peert, azonban a Fiút az előadásban megjelenő lányok maximum a Halálba kergethetik.
A Szörprájzparti erőssége többek között abban rejlik, hogy rólunk, hétköznapi emberekről szól: a történet bárkivel, bármelyik budapesti albérletben megeshet. Mindezt pedig Kárpáti Péter a lehető legköznapibb formában és sallangmentes nyelvezeten meséli el. Boda Tibor erőltetetten és feleslegesen tűzdeli tele az előadását intertextuális utalásokkal, illetve hozza be a metafizikai szálat: ezekkel az eszközökkel csak még jobban elidegenít minket a látottaktól.

Bár az Engedjki! nem közösségi színházi előadásként van feltüntetve, a KB35 társulatától – főleg a TIKK után – azt várná az ember, hogy közösségi élményben lesz része, amihez ráadásul a Szörprájzparti tökéletes alapot is biztosítana, hiszen a darab alapszituációja szerint a nézők a főhősnek szervezett meglepetés buli vendégei. Bár az előadás közepén itt is megkapjuk a vendég szerepét, azonban nem válunk az előadás részesévé: nem érnek minket igazi kérdések, nem kapunk lehetőséget a közös játékra, ráadásul a térelrendezés is csak a nézői szerepünket erősíti fel. A MU stúdiószínpadának egyik sarkában rendezik be a szobát, amelyre – jobb esetben, mivel így látunk is valamit – dobogóról tekinthetünk le. Többször megkérnek minket, hogy a következő jelenethez rendeződjünk át, ami csupán tornagyakorlatnak ér fel, hiszen attól se nem látunk jobban, se nem kerülünk beljebb a történetbe. Végül a meglepetés bulin az előadás terében, a szőnyegen foglalunk helyet, de ekkor is csupán biodíszletek vagyunk.
Az előadás sötétekkel folyamatosan jelenetekre van tagolva; a színészek játékán pedig nem érezhető, hogy őket foglalkozató témáról lenne szó, csupán szépen betanult szerepek és karakterek színrevitelét látjuk. A Szörprájzparti „életdráma”, éppen ezért a Kárpáti rendezte előadás (2009) mellőzött minden színháziasságot, a KB35 produkciójába azonban – úgy tűnik – nem engedték be az Életet.

Engedjki! (KB35 Inárcs Társulat) – MU Színház
Rendező: Boda Tibor.
Szereplők: Talapka Gergő, Bálint Petra, Bálint Anett, Boda Anna, Bozsoky Roland, Boda Tibor, Jobbágy Kata, Fodor Katalin, Barta Gyöngyi, Lajkó Nóra, Ordasi Gábor, Presenszki Gábor.