Tiszta és átlátszó az egész, mint egy pohár friss víz.

A harag napja letölthető INNEN

Tiszta és átlátszó az egész, mint egy pohár friss víz. A pohár víz amúgy közönséges dolog: sablon, séma, a megtestesült hétköznapiság, a csapból is ez folyik, ugye. Schillingnek kézre állnak ezek a hétköznapi elemek; tud belőlük színházat csinálni, mert azzal operál, hogy egyénivé, egyedivé varázsolva mindenki fölfedezi benne azt, ami az ő sorsával közös. Vagy éppen ellentétes. Vagy csak pusztán: más. (…)

Mint egy lépcső, amelyen csak lefelé lehet lépkedni. Schilling Árpád és a Krétakör legújabb előadásának, A harag napjának csak kiindulópontja, mondhatni, ürügye Sándor Mária, a „feketeruhás ápolónő” bátor kiállása; a történet a továbbiakban egy esettanulmány szikárságával és filológiai pontosságával azt meséli el, hogyan fullad szükségszerű kudarcba a tiltakozásra, szókimondásra, szolidaritásra lusta, rezignált, erejét vesztett társadalomban az egyén küzdelme – no, nem az átfogó változtatásért, csak kisvilága, illetve saját maga morális és mentális integritásáért.

Csáki Judit: „Ne klikkelj – klikkesedj!” (Revizoronline)

*

Hiába szól egy szentről, A harag napjának társadalmi világképe van. Erzsébet hátrafordul a közönséghez, és természetes, szelíd, kissé naiv hangon azt mondja: ki kell fizetni a túlórákat. Az embereket nem lehet ingyen dolgoztatni.  Brecht itt van valahol láthatatlanul a Trafóban. Egyszerű igazságaikat egyenesen a nézőhöz intézik a szereplők.

Herczog Noémi: Jób, a gyermekszakápoló (Élet És Irodalom, 2016. január 8.)

*

A harag napja a tények szintjén csak a kiindulásban használja Sándor Mária történetét (persze már a kitüntetés is fikció). Innentől a specifikus történet általánossá válik – azaz Schilling és Zabezsinszkij úgy nyúlnak direkten aktuál-közéleti témához, hogy a végeredmény a szó minden értelmében színház legyen, és ne „csak” performansz, pláne ne kiáltvány. Sőt, a kiindulásból újmagyar társadalmi és sorstragédia válik egy átlagemberről, egy akárkiről, egy szerencsétlen, lófosztott Kohlhaas Mihályról, egy minden asztalról lesöpört, miniatűr Kafka-figuráról. 

Célratörően, de sosem pamfletszerűen, abszolút életszerű dialógusokkal dramatizálva jelenik meg a sok támogató barát, akik maximum lájkolással tudnak „segíteni”, máshogyan eszük ágában sincs.

Kovács Bálint: Így veszített el mindent a fekete ruhát ápoló (Origó)

*

Mindent lehet tudni előre. Hogy cserben hagyják, hogy nem fog találni munkát, hogy el kell adnia a lakást, hogy el fogja veszíteni a maradék pénzét is. Egyszerre hihetetlen és életszerű az egész: mindez simán megtörténhet ma Magyarországon. Mit megtörténhet: ez van.

A Krétakör A harag napja című, először Athénban és aztán a Trafóban bemutatott előadása kiáltványszerű egyszerűséggel szól arról, hogy egzisztenciális szempontból milyen ingatag talapzaton áll egy élet. (…)

Az időrendben előre haladó történet fordulatai már-már tragikomikusan egyszerűek és kiszámíthatóak (…), alakjai a 2015-ös Magyarország sztereotípiái: a stresszes-kimerült, nagy hatalmú főorvos, a pályaelhagyó nővér, a gyerekektől rettegő tanár, a gazdag, jól helyezkedő szépségszalon-tulajdonos, stb. A szöveg rendkívül célszerű, pontos és jó, és ott, ahol van helye, komikus.

Rádai Andrea: Profi vesztes (Szinhaz.net)