…hogy választ kapjak arra a kérdésre, mi is érdekelt engem ebben a Ménes Attila-darabban. Elsősorban az, hogy megírta.

A darab letölthető INNEN

A magyar közelmúlt színházba illő nagy témája az ügynök-beszervezések, III/ I-II-III-ak. Természetesen úgy, ahogy ez kihat a jelenre. Ascher Tamás Vígszínházbeli Ördögök rendezésében Sztavrogin úgy hal meg, ahogy Bódy Gábort megtalálták; Esterházy Péter megírja nagy könyvét, a Harmonia caelestist és kénytelen megírni mellé a Javított kiadást; Novák Dezső, kétszeres olimpiai bajnok labdarúgó, egy este azt mondja a feleségének: üljél le, most mesélni fogok…; MGP, a rettegett színházi kritikus büntetésből nem jelenhet meg nyomtatott lapjában; Szabó Istvánról akkor rántják le a leplet, mikor filmjével megnyílik az ikszedik Filmszemle. A Forgách testvérek között nincs megegyezés, a közvélemény elé tárják-e szüleik valódi életét, stb… ezért, ezekért keresem ezt a témát.

Írattam volna operettet. Úgy éreztem, a szocializmus rothasztó világa, megfigyelésre, besúgásra alapuló rendszere és az azt takaró máz ebben az idilli műfajban tudna leginkább megszólalni. Micsoda kivételes helyszín, például egy első felvonásnak, bármilyen eszpresszó, ahol a tartótiszt találkozhat beszervezettjével, álcázásul virágot vagy bonbont adhat át neki. Második felvonás: szakemberek lepnek el egy bérlakást, amit bepoloskáznak, lehallgató készülékeket helyeznek el, gyorsan, szakszerűen dolgoznak, majd ugyanebben a szobában szerelmi légyottra kerül sor egy szamizdatos író és egy tartótiszt lánya közt, aki épp megtagadta apját. A harmadik felvonás pedig a jelenben játszódik, amiben a valamikori tartótiszt lánya, már mint jónevű képzőművész megbízást kap Kerényi Imrétől, megfestené-e jó pénzért annak a bizonyos rendőrtámadásnak a képét, amikor a fideszes nagygyűlésről távoztak az Orbán hívők… stb… Egy ilyen szinopszis mondjuk érdekelt volna. Efféle drámák azonban nem születtek, én is most írtam csak le, hogy választ kapjak arra a kérdésre, mi is érdekelt engem ebben a Ménes Attila-darabban. Elsősorban az, hogy megírta. Tehát létezett, lehetett hallani róla (konkrétan: rádióban). Aztán írtam a Facebookon (ott ma szinte mindenki elérhető), küldené el nekem. Elküldte. Elolvastam. És volt benne annyi színpadi érzék, amitől azt gondolhattam, érdemes foglalkozni ezzel.

Fotó: Dömölky Dániel

Mi is a Bihari? Dokumentum-dráma? Semmi esetre sem: nem tartalmaz elég adatot, valós részletet, hogy az lehessen. Történelmi dráma? Ahhoz túl hézagos, akkora időugrásokkal, hogy nem is lehet egységes drámává szervezni. Szabályos színműnek sem nevezhető, hiszen semmiféle szabálynak nem felel meg. Fikció? Ugyan, hiszen maga a szerző állította, hogy Tar Sándorról szól. Hőse: Sándor. (Ha nem tudnánk, hogy nagy író, még azt hihetnénk, hogy nem az. Teljesen érdektelen figura. Nem is színdarabba való.) Mindenki más kitalált személy. Van rajta kívül bárki is e műben, akinek sorsa lenne? Olyan szereplő, aki körüljárható karakter? Nincs. Fel-feltűnnek alakok, aztán minden következmény nélkül eltűnnek. Mondhatni, szabálytalan dráma. De még annak is ügyetlen. Van egy jelenet az NDK-ban, ottani elvtársakkal: kicsit ülnek az asztal körül, aztán soha többet nem kerülnek elő. Ottani szerepük is értelmezhetetlen. Praktikusan: ha előadjuk, közel tucatnyi színész boldogtalanul lézeng a színházi büfében. Ha tapsra mennek, a közönség már arra sem emlékszik, benne voltak-e a darabban, vagy sem. Az utolsó jelenet közel eljátszhatatlan: a Nap TV egy riportját halljuk, amelyben a híres író egyszer és mindenkorra kiírja Tart a magyar irodalomból, kisvártatva megjelenik Sándor képzeletében a régi szerelem elhunyt figurája, és halálba ringatja.

Ugyanakkor az első jelenet szabályos kis realista remeklés a kanszagú NDK munkásszállón. Az ügyetlen második jelenetben nagy találmány Tariska elvtárs csókja. Az első rendőrségi epizód ügyesen megírt, már-már thrillerbe illő jelenet a kínzástól a beszervezésig. A második rendőrségi jelenet kegyetlen abszurd a tartótiszt és beszervezett családias együvé tartozásáról.

Ezek az epizódok külön-külön és együtt is színpadra kívánkoznak. Nem is rossz arány. És ha van a színházban színész, aki Sándort eljátszhatja, hitelesíti… akkor miért is ne adjuk elő?!

Máté Gábor