Az előadás lényegében a színház válasza a migráns-kérdésre, szeptember 22-én mutatták be, még pont időben az október 2-ai kvótanépszavazás előtt.

1.

Robert Adam NATO-főtiszt (Kaszás Géza) valahol Európában él a feleségével, Ritával. Már egyetemista korú fia van, amikor úgy dönt, nem elégszik meg azzal, hogy a hátországban építi karrierjét: a Közel-Keleten fog harcolni. Persze jó családapához illőn előbb megbeszéli a dolgot a feleségével. Aprólékosan elmagyaráz mindent, ám hiába minden igyekezete, Rita, mint később bevallja, semmit sem ért meg. De azért beleegyezik. Innentől kezdve Robert Adam folyamatos idegfeszültségben él, állandóan a táborát megtámadó terroristáktól retteg. (Ráadásul szavaiból arra következtethetünk, hogy egy olyan országban állomásozik, ahol mindenki terrorista.) Sokat gondol a feleségére, és esténként néha egy kis bogarat figyel, hogy hogyan félti az életét a nyomorult kis jószág.

Fotók: György Zsolt

Egyik éjjel a terroristák megtámadják a táborát, négy embere az életét veszti. Ennek ellenére úgy dönt, hogy másnap repülőgépre ül, és elutazik egy NATO-csúcsra, vissza Európába, ahol még aznap nagyon fontos dolgokról döntenek. Szerencsére és szintén aznap még arra is adódik lehetősége és ideje, hogy a díszvacsora helyett átrepüljön egy másik európai városba, a lakhelyére, hogy meglepje feleségét, akivel 2 óra 10 percet tud együtt tölteni. A főnöke is elengedi; úgy döntenek, hogy civilben fog utazni. Robert (hiszen csak ő tudhat erről a kirándulásról) azonnal talál és vesz magának egy repülőjegyet, vacsoraidőre már otthon is lesz. Hogy időt nyerjen, egyenruhájára csak egy ballonkabátot vesz fel, csak arra kell figyelnie, hogy véletlenül se vegye le majd a repülőúton, és hogy olyan szögben álljon, hogy a nadrágja szárán végigfutó piros csíkot ne lehessen észrevenni.

2.

És tulajdonképpen itt kezdődik az Újszínházban Gyökössy Zsolt darabja, A második teríték a szerző rendezésében. (Minden, amit fentebb írtam, a szereplők szavaiból derül ki, legfeljebb egy-két logikus következtetést tettem hozzá.) Az előadás lényegében a színház válasza a migráns-kérdésre, szeptember 22-én mutatták be, még pont időben az október 2-ai kvótanépszavazás előtt. Ennek fényében úgy tűnik, Robert Adam most jött le a kormány menekültellenes plakátjairól; ugyan más szavakkal fejezi ki magát (leginkább talán a szélsőjobbos kommentelők modorában), de szlogenről szlogenre halad: „Idejön enni, inni, aludni… szaporodni – talán legkevésbé dolgozni. Megöl és beköltözik a lakásodba, a városodba, az országodba!… Az iszlám terjeszkedik és nem tűr más életformát…!” Alakjával az a fő probléma, hogy hitelességet vindikál magának azáltal, hogy a fikció szerint ő a józan ész, a tanú: elsőkézből vannak információi a Közel-Keletről és az iszlámról. Csakhogy a szerzőnek pont annyi tapasztalata van az egészről, mint nekem vagy a sarki éjjelnappali pénztárosának.

Ez abból is jól látszik, hogy semmilyen konkrétumot nem árul el: a darab valahol Európában játszódik – a nevek is roppant semlegesen nemzetköziek –, és Robert valahol a Közel-Keleten harcol. Így aztán nem kell olyan részletekkel bajlódni, hogy a NATO-nak – NATO-ként – egyáltalán van-e bázisa az adott országban, hogy milyen népről, milyen etnikai csoportokról, milyen konfliktusról, milyen szemben álló felekről, milyen érdekekről, milyen terrorszervezetről és melyik fajta iszlámról van szó. A konkrétumok rengeteg bonyodalmat okoznának és a végén még árnyalnák a képet.

A darab még így is tele van a fentebb is leírt következetlenségekkel és egyéb sületlenségekkel. Egy magas rangú katona nyilván árnyaltabban látja a képet, nem is engedhetne meg magának mást. És ugyan Robert – a színlapot idézem: – „szupertitkos küldetésben a Közel-Keleten védi Európa békéjét”, de ez nem akadályozza meg az NBC-t abban, hogy élő, egyenes adásban közvetítse egy terrorista likvidálását, amibe ráadásul egy egész falu belepusztul.

A helyzet azért még A második terítékben sem teljesen egyszerű. Az előadás látszólag szót ad egy másik, humánusabb szólamnak, amit a feleség képvisel.

3.

Rita Adam (Kökényessy Ági) múltjáról annyit tudunk, hogy „latinos, pacifista diák” volt. Van szakmája, de hogy mi, nem derül ki. Nagyon hiányzik neki a férje, ha ő elmegy, „ott marad neki a semmi”. Éppen ezért minden este csinosan felöltözik, nejlonharisnyát, magassarkú cipőt húz, megcsinálja a vacsorát (például megsüt egy kacsát) és megterít két személyre. Nem jár el esténként sehova, hanem várja, hátha betoppan a férje. Bár Robert és ő is ismeri a Skype szolgáltatásait, és még laptop is van a háztartásban, keveset kommunikálnak. Így történhet meg például, hogy orvosnak készülő, közös fiúk hetekkel, hónapokkal azelőtt kieszelt terveiről a férj csak akkor értesül, amikor hazalátogat – megdöbbenéssel fogadja, hogy Robert épp a Közel-Keleten akar rezidenskedni.

Beszélgetéseik alapján úgy tűnik, hogy Ritának korábban nem voltak ellenérzései a férje szakmájával kapcsolatban (vagy titkolta őket), így egymástól szögesen eltérő világnézetük ellenére boldog, harmonikus házasságban élnek. Robert munkájáról egyébként nem a híradásokból, a sajtóból és nem magától a férjétől, hanem a „piacon, cégeknél, fodrásznál és a cukrászdákban” tájékozódik. Mintafeleség, aki megkérdezi, persze viccből, hogy kikap-e, amikor odaég a kacsa.

Ezúttal viszont szót emel a háború pusztítása ellen, az élet szentségének, az ártatlan áldozatoknak a nevében. Felszisszen, amikor férje célpontnak hívja a terroristákat. A földön ülve, tanítványként néz fel a professzor szerepét játszó férjére. „Tisztelettel, de ellentmondok” – hívja fel Robert figyelmét a nyugati világ által, mondvacsinált okokkal kirobbantott háborúkra.

4.

Képviselve van tehát a másik oldal is, látszólag vitáznak és érvelnek a felek. Csakhogy a másik (a liberális?) eszmét az előadásban a gyönge, sugalltan alárendelt nő – egy bölcsész végzettségű, puha léptű, naiv kiscica – testesíti meg, a „rideg valósággal”, a tapasztalt katona – még ha olykor túlzó, de – józan érveivel szemben. Ráadásul a történetet úgy bonyolítja a szerző, hogy a „rideg valóság” győz.

A második teríték tehát végtelenül leegyszerűsíti a többek között a migráns-kérdésről szóló (egyébként csak nyomokban létező) párbeszédet. Mintha kizárólag a minden muszlimot gyilkosnak látó nulla tolerancia és a mindent – még a terrorizmust is – toleráló humanizmus állhatna szemben egymással. Nem valós rendszereket ütköztet, de a valóság látszatát kelti. Hiszen amúgy minden más próbál realistának hatni az előadásban a nagypolgári lakásbelsőtől kezdve az erkély szobanövényein és a színészi játékon át a koktélparadicsomig. A játékidő hangsúlyozottan ugyanannyi, mint a fiktív idő.

Ez alapján lássuk, hogy mi történik az előadásban konkrét névvel szereplő muszlim lánnyal, akit a feleség szerint a tragikus események sodornak, míg a férj szerint ez van benne „minden muszlim tudatában”.

5.

Dimünalie Al Üszteg muszlim. Abból az országból érkezett, ahol Robert harcol. Három éve tanul valahol Európában az egyetemen („…szívja magába a mi kultúránkat. Alkalmazkodik.” – mondja a feleség, aki rászól a férjére, hogy annak a nőnek van neve, de ő maga soha nem a keresztnevét, hanem a teljeset mondja), Robert és Rita fiának az élettársa. Együtt határozzák el, hogy Peter a rezidensi gyakorlatát a lány hazájában fogja tölteni, és hogy Dimünalie ezért megszakítja tanulmányait, és követni fogja. Ám ekkor…

Robert emberei éppen azt a falut robbantják fel, amiben Dimünalie családja lakik. Dimünalie épp az NBC-t nézi ekkor, így azonnal értesül a családja haláláról. Ha nagyvonalúan számolunk, akkor 50 perc leforgása alatt: eldönti, hogy szakít az élettársával és hogy „kötelessége a népéért élni, harcolni vagy utánuk halni”; ír egy szakítólevelet; vesz egy a hazájába szóló repülőjegyet; fog egy taxit, kimegy a reptérre; becsekkol és átmegy a biztonsági ellenőrzésen; felül a repülőre. Ezalatt a barátja elolvassa a szakítólevelet, elhatározza, hogy mindenképp a lány után megy, és mindent megír egy e-mailben az anyjának.

6.

Ez a fenti ámokfutás valahol aközött van, ahogy Móricka elképzeli, és ahogy a nagypapám ijesztgetett a zsákos emberrel. Csakhogy a Mórickák ritkán kapnak olyan eszközöket a kezükbe, amikkel létrehozhatnak egy tényleges előadást Budapest egyik tényleges színházában.

Az árnyalatokban, változatokban, finomságokban, részletekben gazdag valóság kéri ki magának A második terítéket.

Hol? Újszínház
Mi? Gyökössy Zsolt: A második teríték
Kik? Szereplők: Kaszás Géza, Kökényessy Ági.
Díszlet–jelmez: Berg Glória. Dramaturg: Bártfay Rita. Ügyelő: Báhner Péter. Súgó: Túri Mari. A rendező munkatársa: Ullmann Krisztina. Rendező: Gyökössy Zsolt