A POSZT sajtótájékoztatóján a meghívottak arról tájékoztattak: a tulajdonosok egyet tudnak érteni az alapkérdésekben, ennek köszönhetően a rendezvény jelentős és sikeres megújuláson ment át. Ugyanakkor az SZTT egyik tagja, Stuber Andrea nyílt levelében a grémium működésének kudarcáról írt.

Megjelent a 2. rész is!

A Pécsi Országos Színházi Találkozót (POSZT) 2001-ben rendezték meg először Pécsett. 2012-ben lényeges változás történt a POSZT működtetésében, a tulajdonosi hányad elosztásában. Pécs városa kétharmados többséggel, a Magyar Színházi Társaság és a Magyar Teátrumi Társaság egyhatod-egyhatod arányban vesz részt a fesztiválban. A szerkezeti átalakítás következtében a politika erőteljesen ráült a szakmai rendezvényre. A mélypont 2015 volt, amikor a Színházi Kritikusok Céhe zsűritag-jelöltjét a POSZT tulajdonosai nem fogadták el. Az ennek kapcsán kialakult tiltakozás rámutatott arra is, hogy a közpénzekből működtetett POSZT, ahogy akkor többen megfogalmazták, „átláthatatlan, szakmaiatlan döntéseket hoz.”

A fesztivál megújítására, a szakmai érdekek képviselete s az átláthatóság érdekében 2016 márciusában létrehozták a tizenhat fős Szakmai Tanácsadó Testületet (SZTT), amely ahogy azt akkor megfogalmazták, „iránymutatásával segíti az ügyvezetői döntések meghozatalát, szakmai és nyilvános kommunikációját, valamint részt vesz a POSZT versenyszabályzatának kidolgozásában és karbantartásában.” Az egy éves munka eredményeként született meg a versenyszabályzat.

A POSZT sajtótájékoztatóján a meghívottak arról tájékoztattak: a tulajdonosok Pécs Önkormányzata, a Magyar Színházi Társaság (MSZT) és a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) egyet tud érteni az alapkérdésekben, ennek köszönhetően a rendezvény jelentős és sikeres megújuláson ment át. Ugyanakkor az SZTT egyik tagja, Stuber Andrea nyílt levelében a grémium működésének kudarcáról írt.

A grémium több tagját is megkerestük, s arra kértünk választ, hogyan ítélik meg a testület munkáját, mit gondolnak a megszületett konszenzusról. A megkeresettek közül a mai napig nem kaptunk választ Rátóti Zoltántól és Vidnyánszky Attilától. Az alábbiakban Stuber Andrea, Máté Gábor, Karsai György és Balogh Tibor válasza, holnap Hegedűs D. Géza, Mácsai Pál, Magyar Attila és Keszég László nyilatkozatait olvashatják.

„Valahogy mindig emberekről kellett szavazni, nem elvekről és elvárásokról” – Stuber Andrea (Színházi Kritikusok Céhe)

A Színházi Kritikusok Céhének ajánlásával, delegálásával, annak tagjaként vett részt Stuber Andrea a POSZT Szakmai Tanácsadó Testületének munkájában. Nyilvánosságra hozott levelében ezt írta: „Április 30-án lejárt az egy év, amivel a POSZT ügyvezetése meghosszabbította az SZTT határidejét a POSZT versenyszabályzatának kidolgozására. Az elkészült versenyszabályzat elfogadására kiírt elektronikus szavazáson „tartózkodom” voksot adok le ezennel. Egyben elköszönök a tisztelt testülettől. (…) Azért vállalkoztam a részvételre a tanácsban, mert úgy gondoltam, hogy az ügyvezetők pályázata üresen hagyta azt a helyet, amit a POSZT-ról alkotott szakmai koncepcióval kell betölteni. Ennek kigondolására és kidolgozására kapott elvi lehetőséget a szakmai tanács. Úgy vélem, hogy alapjában véve nem sikerült élnünk vele.” Néhány héttel a levél megírása után arra kértem, összegezze, amit az egy év tapasztalatairól gondol.

„A szakmai tanácsadó testület létrehívásával az volt a cél, hogy a politikai szembenállásokból kivonva, szakmai alapon szerveződjön újra a fesztivál. A konkrét feladat a versenyszabályzat megalkotása volt. Ezen egy évig dolgozott a színházi szakma különböző területét képviselő 16 ember, és amire jutottak, jutottunk, az véleményem szerint nem oldja meg a korábbi problémákat. Nem kerültünk közelebb egy olyan POSZT-hoz, amely megkérdőjelezhetetlen szakmai alapon, minőségközpontúan, transzparens módon, az összeférhetetlenségeket kiküszöbölő válogatás mentén mutatja be nyaranta Pécsen a magyar színház legjobb teljesítményeit.

Körülményesen működött a testület, és a nehézkesen vezérelt munkafolyamatban pont az veszett el, hogy minden pontjában koherens, jól átgondolt, átlátható és megvalósítható rendszer álljon össze. Valahogy mindig emberekről kellett szavazni, nem elvekről és elvárásokról. Közben mindenki érzékeny volt a saját színháza érdekeire. Nyílt politikai frontvonalak nem alakultak, de világos lett, hogy a szervezeti elkülönültség mentén a szakmai vélemények is erősen eltérnek. A különböző feleknek mások az értékei, a prioritásai, és ez kevés esélyt hagyott a szakmai konszenzus kialakítására. Például, hogy az egyik oldal olyan színházi szakembereket javasol válogatónak vagy zsűritagnak, akiket a másik oldalon nem tartanak jelentős alkotónak. Érdemi vitákra egyre kevésbé került sor. Végeredményben az erőviszonyok döntötték el a dolgokat, és úgy tűnik, mintha evvel mindenki elégedett lenne.”

„Kötelességemnek tartottam részt venni a testület munkájában” – mondja Máté Gábor (Budapesti Színházak)

Több kérdésben, például hogy milyennek kell lennie egy fesztiválnak, progresszívebb elképzelése lett volna. Az irányadó, nem a pusztán színvonalas előadások versenybe válogatását preferálta, de e tekintetben kisebbségben maradt. „De nem gondoltam, hogy mindenáron keresztül kell vinni az elképzeléseim” – mondja.

Évek óta a politika, a politikai megosztottság nyomta rá súlyát a POSZT-ra. A testület szakmai kérdéseket vitatott meg, de mennyire maradt ott a politika, kérdeztem.

„A POSZT átpolitizálódott, évek óta „kétoldali”, azt gondoltam, ha ezen változtatni lehet, az fontos lépés. A válogató személyek adják a garanciát ebben az esetben, akik körültekintően választódnak ki. A jövő év két válogatója ilyen, nincs az a testület, amelyik ne fogadná el őket.”

„Egyik oldalhoz sem tartozom” – mondja,” nem vagyok hajlandó a kétoldaliságban gondolkodni. Természetesen bizonyos szituációkban igen, nem tudok mást tenni, miután oda sorolódom, hogy nem „ott”, hanem „itt”. Attól, hogy az ember nem ott van, még nem biztos, hogy amott van. Mácsai Pállal a budapesti igazgatókat képviselem, nem a másik oldalt. És mi sem értettünk mindenben feltétlenül egyet, nem egyeztettünk, nem zártunk szorosra.”

Azzal kapcsolatban, hogy maradt-e a versenyszabályzat megszövegezése után hiányérzete, úgy véli: „Minden olyan dolog, ami túl van szabályozva, káros. Egy fesztivál a válogatástól jó, a jó felhozataltól, nem a versenyszabályzattól.” Kényszerűség szülte, ahogy mondja. „Egy teljes ülésnapot csak arra szántunk, hogy a versenyszabályzat minden egyes mondatát alaposan megrágják a résztvevők, amin én hivatalos elfoglaltság miatt nem vettem részt, de tudom, hogy minden mondatát közösen fogadta el a grémium. Úgy gondolom, mindannyian legjobb szándékunk szerint dolgoztunk ebben az egy évben.”

Miközben a grémium minden tagja konszenzusról beszél, Stuber Andrea nagyon keserű levelében fogalmazta meg, miért tartózkodott a szavazáson. Mindez a színházi szakmák közti ellentétről is szól, ezzel kapcsolatban Máté Gábor így fogalmaz: „Nem szeretném kiásni a csatabárdot, de szerintem a kritikusoknak az a feladata, hogy írjanak az előadásokról,” s gesztusként értékeli, hogy a kritikusokat meghívták a Tanácsadó Testületbe. Mint mondja, a válogatás ésszerűsítésével kapcsolatban több ötlet is felmerült, ennek kapcsán Stuber Andrea mindig kiszámolta, melyiknek milyen költségvetése lenne. Ezeket a grémium figyelembe vette. „Nem tudom, Andrea mit hiányolt, hogyan lehetne tisztább dolgot létrehozni. Nincs sok pénz, leszorítjuk a meghívott előadások költségvetését. Vannak nézetkülönbségek, de demokratikusan, többségi szavazattal születtek meg a versenyszabályzat egyes pontjai.”

„Előrelépést hozott az egy év munkája” – összegez Karsai György (Színház és Filmművészeti Egyetem)

Véleménye szerint a válogatási szisztéma újragondolása nagyon fontos része a versenyszabályzatnak. A regisztrációs rendszer a színházak számára is – mondja – „nagyobb felelősséget jelent, s a válogatókat is kötelezi a regisztrált előadások megnézésére. De gyakorlati jelentősége elhanyagolható, hiszen a válogatók nemcsak az előzetesen regisztrált előadások közül válogathatnak.” A következő év újdonsága, hogy a két válogató munkájához segítőket kér fel maga mellé.

A Tanácsadó Testület egy éves munkája során „természetesen voltak élesebb viták, de sohasem mentek túl azon a ponton, hogy ellehetetlenítsék egy közös álláspont kialakítását. Annak ellenére, hogy voltak más elképzelések, például a POSZT ürügyén a fesztivál inkább a turisztikai látványosság fele menjen, sikerült megőrizni a POSZT szakmaiságát.” – mondja. A testület munkája során számos kérdés merült fel, többek között hogy kik, milyen szakmák képviseljék a zsűrit, milyen színházi műfajok kerülhessenek be a versenyprogramba.

Hogy mi lesz a Tanácsadó Testület sorsa? Karsai György úgy értékeli, „a grémium teljesítette megbízatását, megszületett a versenyszabályzat, s annak feltétele, hogy a következő évben ennek alapján szerveződhessen a POSZT. Hogy mi lesz a jövőben, nem tudjuk” – mondja, csak abban az esetben van szerepe a Testületnek, ha az alapelvek bármelyike sérülne.

Szerinte „elvarratlan szálak nem maradtak, de talán közelebb lehetett volna hozni a két színházi társaságot, s egyfajta olyan konszenzust is kialakítani, ami hosszú távon is mindenféle együttműködés garanciája lehet. Az emberi kapcsolatokban az elmúlt év jól működött, intézményi szinten pedig vannak ennél a grémiumnál nagyobb hatáskörrel rendelkező, színházzal foglalkozó, döntéshozó, hatalommal bíró szervek. A grémium munkájának, bár fontos, nagyobb jelentőséget sajnos nem kell tulajdonítani.”

„A működésében a testület messze túlmutatott önmagán” – véli Balogh Tibor (Határon túli Színházak)

 „Távolról sem csak arról volt szó, hogy válogatókat találjunk, versenyszabályzatot dolgozzuk ki, majd összeállítsuk a POSzT zsűrijét. Izgalmas volt, hogy felszínre kerültek színházi életünk örökletes és újabb keletű problémái. A két társaság között komoly összehajlás, a közös sors felismerése mutatkozott meg a beszélgetés-sorozatban.” – mondja.

Arról, hogy mennyiben tekinthető késznek a megszövegezett versenyszabályzat, Balogh Tibor elmondta, „ebben a formájában most végleges”, aláírásukkal szentesítették azt. De emlékeztet, hogy a fesztivál-menedzsment mandátuma 2018. december végéig szól. Pályázatukban, melyet a fenntartó és a tulajdonosok is elfogadtak, arról írtak, hogy a mostani 2016/2017-es évad kísérleti az előző, szervezetileg megörökölt után, s majd a 2017/2018-as lesz a tapasztalati évad, melyben eldől, hogy a három tulajdonos bizalmat szavaz-e a menedzsmentnek a továbbiakra. „Ennek értelmében a versenyszabályzat sem tekinthető véglegesnek, azzal bocsátottak el bennünket, hogy a testületnek kötelessége újratárgyalni azokat a részeket, melyek nem állják meg helyüket majd a gyakorlatban.” Bár, ahogy említette, már most látszanak számára azok a pontok, amelyek életszerűtlenek, „de ezeket forogja majd ki az idő” – mondja. „A 2018-as POSZT versenyprogramjának válogatása szolgálhat olyan tapasztalatokkal, amelyek okán előfordulhat, hogy a mostani versenyszabályzaton módosítani fogunk.”

Hogy a sajtótájékoztatón, a megjelent híradásokban konszenzusról beszéltek, az részben az eredendő művészeti értékek oszthatatlanságát jelenti, részben pedig annak tudható be, hogy már a grémium felállásakor a tagok eldöntötték, „kibeszélés nem lesz. Egymás távollétében nem fogalmazunk meg különvéleményt.”

Az „elégedettség” mellett volt, aki kétségeinek adott hangot, s szavazati tartózkodásával is ezt erősítette. Hol feszült az ellentét, kérdeztem. Ilyen ellentét volt a fesztiváleszményről alkotott elképzelés. „Stuber Andrea és az ez ügyben mellé álló Karsai György a német nyelvterület fesztiválja, a Theatertreffen válogatási és zsűrizési mintáját tekintette etalonnak. Ezzel a Tanácsadó Testület többi tagja nem értett egyet.”