A téma önmagában – vessen fel mégoly fontos és időszerű kérdéseket is – aligha indukál izzó színpadi feszültséget.

Kereslet, kínálat, célcsoport, példányszámnövelés – és bulvár, bulvár, bulvár. Ínycsiklandás vagy kedélyborzolás; attól függ, honnan nézzük. A magyar cím az angol NSFW mozaikszó szó szerinti feloldását adja, arra is utalva, hogy munkahelye válogatja, mi számít az adott esetben tiltott, megtűrt vagy éppen elvárt tevékenységnek. Hiányos öltözetű széplányokat gusztálni vagy ekézni: férfi, de akár női magazinok szerkesztőségeiben is a napi rutin része. A szexizmus mint piacformáló erő – nehéz volna azt mondani, hogy a téma szerteágazó vonatkozásai ne volnának napra készen időszerűek.

Kocsis Gergely. Fotók: Dömölky Dániel.

„Fenékkel nem lehet több lapszámot eladni, ezért is akarok arra kilyukadni, hogy a melleken túl is van élet” – magyarázza munkatársainak a főszerkesztő (Kocsis Gergely) a kiadói stratégiát, jelentsen ez bármit is. Nemsokára mégis éppen ez utóbbi testrészek miatt kerülhetne bajba – tartozván azok egy kiskorú alkalmi modellhez –, ha nem volnának jól bevált stratégiái az ilyen helyzetekre is. A darab központi jelenetében a főszerkesztő lépésről lépésre lehengerli, végül kilóra felvásárolja a felháborodott, összezuhant apát (Takátsy Péter). A jelenet frappáns kidolgozását adja a sima képű, fineszes sunnyogás természetrajzának: Kocsis Gergely a behízelkedéstől a vádaskodásig számtalan, látványos gesztusrendszerrel is kísért beszédaktust felvonultat.

Lucy Kirkwood fiatal és sikeres angol szerző darabját pár éve mutatták be Londonban. A Katona József Színház jó hírét vette, lefordíttatta, és műsorára tűzte. A magyar szöveg (fordító: Varga Bálint, dramaturg: Török Tamara) gördülékeny és keresetlen: a szereplők kortársaik szlenges, sokszor durva kifejezésekkel tarkított élőnyelvét beszélik. A fordítás az eredetiben is biztos kézzel megírt párbeszédeket sejtet. Az angol bemutató utáni hírek azonban ennél jóval többről: ragyogó, humoros és metsző darabról szóltak. A kérdés, hogy az előadás mutatta-e ilyen értékesnek a darabot, vagy az eltérő közeg hangolta fel valamilyen módon az alapanyagot – innen nézve aligha megválaszolható.

Takátsy Péter és Rujder Vivien

A Katona Kamra bemutatója viszont azzal szembesít: a téma önmagában – vessen fel mégoly fontos és időszerű kérdéseket is – aligha indukál izzó színpadi feszültséget. Vajon  sikerül-e a színpadra állítóknak olyan irányba vinni az előadást, amely jelentős eseménnyé avatja a budapesti bemutatót? Az író biztosan nem könnyíti meg az alkotók helyzetét: a két, lazán összekapcsolt részből álló darab formája teljesen konvencionális, nem inspirál kísérletező, izgalmas megoldásokat. (Buktatókat annál inkább tartalmaz, elég csak a Rujder Vivien játszotta női mindenes esetét említeni, akit az író – és nyomában az előadás is – hosszasan a színen felejt.) A mű humora a Katona társulatának sokat próbált humorérzékéhez viszonyítva szegényesnek bizonyul, nyelvezete pedig – attól még, hogy a nyomdafestékkel különböző viszonyban lévő szavakat is felvonultat – nem elég leleményes, nem elég erőteljes.

Máté Gábor rendezése arra vall, hogy az alkotók alapvetően bizalommal viseltettek az írói alapanyag iránt. Az előadás főszereplője a szöveg marad, jóllehet a színpadkép – magasított, keskeny játékterével és a két oldalára ültetett nézőkkel – egy divatbemutató terének elrendezését idézi (díszlet: Cziegler Balázs), és ezzel azt sejteti, hogy a színre vivőknek eredetileg stilizációs szándékaik is lehettek.

Dér Zsolt és Pelsőczy Réka

Akkor születnek telitalálatos jelenetek, amikor az előadás többet bíz a színészi gesztusokra, mint a sokszor igencsak egy kulcsra járó mondatokra. Ilyen mindenekelőtt az a részlet, amelyben a Takátsy Péter játszotta megszeppent apa megérkezik a számára elvarázsoltnak tűnő környezetbe – bizonytalan léptek, merev nyak, groteszk fejtartás –, és kitartó szerencsétlenkedésbe kezd, hogy megőrizze egyensúlyát a babzsákfotel felszínén. A szánalmas erőlködés ellenpontjaként a főszerkesztő, Kocsis Gergely fölényesen, szétvetett lábakkal üli meg a képlékeny ülőalkalmatosságot. Ellenállhatatlanul mulatságos betétjelenet, amelyben Tasnádi Bence örök lúzer újságírója Margaret Thatchernek öltözve a leesett cipőjével folytat kilátástalan küzdelmet. És szellemes fonetikai játék, amint a pályakezdő újságíró, Dér Zsolt megfeszült megfelelni akarásában még a kötőszóknak is kérdő hangsúlyokat ad, nehogy ne tudja idejében visszavonni őket, ha netán nem sikerült volna elsőre eltalálnia, amit meglehetősen rámenős leendő főszerkesztőnője (Pelsőczy Réka) hallani szeretne tőle. A két felvonás hosszához képest azonban határozottan kisebbségben maradnak az efféle sziporkák; sem belemenőssé, sem groteszkké nem dúsul fel a játék. Márpedig a Katonában e tekintetben igencsak el van kényeztetve a – most okkal elégedetlenkedő – néző.

Hol? Katona József Színház – Kamra.
Mi? Lucy Kirkwood: Munkavégzés közben nem biztonságos. Forította: Varga Bálint.
Kik? Szereplők: Tasnádi Bence, Rujder Vivien, Dér Zsolt, Kocsis Gergely, Takátsy Péter, Pelsőczy Réka.
Díszlet: Cziegler Balázs. Jelmez: Füzér Anni. Jelmez-asszisztens: Kovács Ildikó. Fény: Pető József. Grafika: Török Marcell. Zene: László Attila. Dramaturg: Török Tamara. Súgó: Héricz Anna. Asszisztens: Fejes Vera. Rendező: Máté Gábor
Munkatársak: Balázs Krisztián, Dömölky Dániel, Gricz István, Dakó Dóra, Tóth László, Bokor László, Botka Zoltán, Pető Sándor, Tőzsér Gábor, Szabó Gergely, Pető József, Nedár Barnabás, Petróczy László, Vadai István, Wirth Tamás, Ignácz Éva, Pintér Mária, Gáspár Viktória, Kelecsényi Bernadett, Gerlóczi Judit, Korsós Noémi
Külön köszönet: Földvári Péter, Tóth Hanna, Palotai Bori, Bernhardt Ákos