Január elején lemondott tisztségéről a tizenegyedik kiadásához közeledő temesvári TESZT fesztivál művészeti vezetője, Gálovits Zoltán. Lemondását Balázs Attila igazgató elfogadta. A döntés hátterére és a további tervekre voltunk kíváncsiak. A Gálovits Zoltánnal készült interjú itt olvasható.

A TESZT sokunk kedvenc színházi fesztiválja, ezért is szeretnénk megérteni néhány dolgot azzal kapcsolatban, ami most körülötte zajlik. Először is az érdekelne, hogy az eddig kialakult arculatát illetően is eltávolodtak a nézőpontok közted és Gálovits Zoltán közt, vagy csupán a költségvetés körüli vita hozott felszínre nézeteltéréseket?

A TESZT annak idején úgy indult, mint ennek az eurorégiónak egyfajta színházi keresztmetszete. Fontos volt, hogy mindennek, ami a TESZT programjában megjelent, legyen valamilyen személyes köze hozzánk – a színházhoz, a régióhoz –, még azoknak a produkcióknak is, amelyek messzebbről jöttek, tehát nem kizárólag a régión belülről. Amikor a személyes kötődésről beszélek, akkor nyilván esztétikai értelemben vett kötődésre gondolok, nem pedig valamiféle rossz értelemben vett személyes viszonyokra. Szeretnénk megőrizni a fesztiválnak ezt a jellegzetességét, remélem az idei találkozó is ugyanezt tükrözi majd.

Fotó: Biró Márton

A Gálovits Zoltán által is említett tavalyi négykezesben írod: „Sokat gondoltunk arra, hogy milyen legyen a TESZT. Arra is, hogy milyen ne legyen”. Azt már megtapasztaltuk sokan, hogy milyen lett, vajon tudnál valamit mondani arról, hogy milyen nem lesz ezután?

Elég gyakran előfordul mindannyiunkkal, hogy leginkább azt tudjuk: mit nem szeretnénk. Általában mindenki tudja, hogy a lakása vagy az irodája hogy ne nézzen ki. Amikor tehát ezt mondtam, arra gondoltam, hogy azok a színházi gondolkodásmódok, amelyeket nem érzek /nem érzünk magaménak/magunkénak, azok ne jelenjenek meg a programban. Persze, amikor ezt mondom, semmiféle cenzúrára vagy tiltásra nem gondolok, tehát nem úgy indultunk neki, hogy ezt vagy azt semmi áron, hanem arra, hogy közösen döntünk dolgokról. Te is említetted, hogy a TESZT-nek kialakult valamiféle arculata, de én azt hiszem, nem feltétlenül a mi feladatunk, hogy megfogalmazzuk, milyen ez az arculat, hanem azoké, akik eljönnek, akiknek szól ez a fesztivál. Ez épp ugyanolyan, mint egy színházi előadás, amelyről nekünk vannak elképzeléseink, hogy milyen legyen, mindegyik előadást a legjobbnak, a legszebbnek gondoljuk, aztán kiderül, hogy hol ilyenre sikeredik, hol olyanra. Nem mindig úgy cseng le a közönség számára, mint ahogyan mi szeretnénk. Épp így van a fesztivállal is, mi elképzelünk róla valamit, aztán reménykedünk abban, hogy sikerül a terveink szerint megvalósítani.

Mindenképpen szeretnénk megőrizni azt a jellegét, amit néhány éve Hajdu Szabolcs fogalmazott meg, nevezetesen azt, hogy a TESZT egy családiasabb fesztivál, ahol majdnem mindenki ismer mindenkit, és ahol újabb és újabb kötődések jönnek létre. Sok előadás gondolata, ötlete született meg a TESZT alatt, ami azt mutatja, hogy körüllengte egyfajta szellemiség. Az előadások utáni beszélgetéseken és a késő esti együttlétek alatt nagyon sok minden megfogalmazódott, sok terv született. Azt szeretnénk, hogy ez a fajta családias hangulat megmaradjon, a fesztivál ne lépjen túl egy bizonyos határon, hogy aki itt van velünk, érezze, fontos számára itt lenni, de azt is, hogy nekünk is fontos, hogy itt van. Ezt a keretet mindenképpen meg szeretném őrizni, hogy mind a társulat, mind a meghívottak érezzék azt, hogy közük van hozzá. És persze folyamatosan tágítani ezeket a határokat, egymást minél jobban megismerni.

Ugyancsak az említett emlékalbumban mondod, hogy „a rendszerek bizony néha külső, néha belső erőhatásokra össze tudnak omlani”. Ez nagyon beszédes mondat, főleg ebben a mostani helyzetben. Két kérdésem lenne ezzel kapcsolatban: volt-e bármiféle külső nyomás a fesztivált illetően, és érkezett-e belső, társulaton belüli jelzés, amit figyelembe kellett venned igazgatóként?

Az szinte magától értetődő, hogy a rendszereknek van ilyen jellegzetessége. De nem volt semmiféle külső nyomás, pontosan ez volt a fesztivál lényege, hogy nem kellett igazodnia semmilyen külső elváráshoz, ettől tudott azzá válni, ami. Természetesen elhangzottak vélemények, amelyeket figyelembe vettünk, de elhangzottak olyan vélekedések is, amelyeket mellőztünk. Egy rendezvény folyamatosan alakul, változik, épp attól tud továbbélni, hogy nem tokosodik be, mert attól összeomlana. Remélem, nem tartunk itt. Feltételezem, hogy mindazok, akik az évek során visszatértek, érezték, hogy nem valamiféle merev rendszer alapján működik a fesztivál, ezért is vettek részt a TESZT-en évről évre. De nyilván egyfajta rendszernek kell lennie, mert anélkül nem lehet létezni.

Térjünk vissza a költségvetési problémára, ami elindította a lavinát. Miért döntöttél úgy, hogy kevesebb pénzt kérsz az idei fesztiválra? Kérdem ezt arra való tekintettel is, hogy néhány év múlva Temesvár Európa Kulturális Fővárosa lesz, tehát feltételezhetően bővülnek majd az anyagi lehetőségek. Nem érzed visszalépésnek ezt a döntést? Vagy épp azért kértél kevesebbet, mert nem akarod, hogy a fesztivál túlnője az eddigi kereteit?

Ha vigyázunk, hogy megmaradjon a már említett családias hangulat, akkor nem növi túl a kereteit. Amikor a költségvetésről beszéltünk, én azt az arányokat tekintve éreztem problémásnak. És itt van a kőszínház buktatója: igazgatóként egy fesztivál költségvetését nekem ahhoz is viszonyítanom kell, ami év közben történik. Azt szerettem volna, hogy legyen egyfajta arányosság eközött, és aközött, ami az úgynevezett ünnepnapokon történik. A TESZT a színháznak a vasárnapja, de a hétköznapokat is ugyanúgy figyelembe kell venni.

Ezért is alakult ki közöttünk az egyet nem értés, mert másképp látjuk ezeket a dolgokat. Gálovits Zoltán az egyedi esetet tartja szem előtt, én meg globálisan tekintek rá. A fesztiválnak valóban évről évre bővülnie kell, és lépésről lépésre nagyobb kell legyen a költségvetése, de ezek a lépések arányaiban egy kicsit eltolódtak a színház többi produkciójához képest. És én ezt a „kicsit” gondoltam, hogy ki kellene egyenlítsük.

Fotó: Petru Cojocaru

Arról is beszélt Gálovits, hogy kialakított egy tízfős csapatot, akik segítették volna a válogatásban, illetve a fesztivál szervezésében, mert úgy érezte, nem kellene elvonni ehhez a színház emberi erőforrásából, hiszen óriási feladat hárulna rájuk a napi elfoglaltságuk mellett, ezért nem tudnának a fesztivál fejlődésére is koncentrálni. Hogy látod, szükséges bevonni külső munkatársakat ?

Ez a fajta fejlődés természetesen magával hozta azt is, hogy többen, akik az elmúlt években jelen voltak a TESZT-en, úgy érezték, az ő ügyükké is vált a fesztivál, és csatlakoztak a csapathoz. Jelen pillanatban, szintén az arányokat szem előtt tartva, a színház belső munkatársainak is több részt kell vállalni ebben a munkában, de természetesen lesznek külsősök is, akik hozzájárulnak a fesztivál szervezéséhez és majd a folytatásához is.

Hogy áll össze az idei program végül?

Mostanra lezárult az open call, és nyilván figyelembe vesszük azokat az előadásokat is, amelyeket már beválogattak, tehát senkinek a befektetett munkája nem vész el. A kérdés csupán az, hogy technikai, anyagi és egyéb körülményeknek mennyire felelnek majd meg.

A továbbiakban is számítotok azokra, akik végezték a válogatást?

Természetesen, de mindenki egyénileg dönti el, hogy folytatja-e az együttműködést velünk. Ha részt szeretne venni a további munkában, ha úgy érzi, hogy továbbra is fontos számára a fesztivál, akkor mi nyitottak vagyunk. De azt is elfogadjuk, ha nem szeretne együttműködni velünk. Mi ugyanúgy fenn akarjuk tartani a kezdeti szellemiséget, a nyitottságot, a már többször említett családiasságot, mert ez élteti a fesztivált. Ez az eredeti elhatározásunk felül kell írjon minden egyebet. A TESZT tizenegy évvel ezelőtti indítása egy közös gondolkodásnak volt az eredménye, remélem, hogy ezt sikerül fenntartani.