Ez valóban a populáris kultúra, s nem az üres kapitalista celebkultúra megsemmisülésének estéje volt…

Zámbó Jimmy. Képek forrása: Wikimedia Commons

Pintér Tibor, a Nemzeti Lovas Színház alapítója, meghatározó színésze megszállott munkával elérte, hogy bemutassák a Jimmy – a király legenda című musicalt, melynek szövegkönyvét ő írta, s rendezte is az előadást. Zámbó Imre, azaz Jimmy, a király, negyvenhárom évesen lőtte magát főbe, bolondul, tévedésből, ugyanúgy, ahogy élt. Már halála előtt a populáris kultúra hőse volt, ám a kétezres évek első felében mítosza valóban minimum százezrek számára volt valóságos dráma. Művészete, amint halála, a külső kerületek ügye maradt, Jimmy soha nem lett celeb, nem tartozott a középosztály különböző rétegeit szórakoztató üresfejű, gőgös, nárcisztikus egománok közé, akiknek tévéműsorai, Hajdu Pétertől Bochkor Gáborig kizárólag saját magukról szólnak.

Ha jól értettem, amit és ahogyan a Király énekelt: ő azért hitt magában, mert képes volt úgy, s azt énekelni, amiről azt tartotta, hogy az az őt hallgatók igaz, felkavaró élményének, katarzisának alapja. Nem hiszem, hogy akár ő, akár Pintér Tibor tudná, mit is jelent Arisztotelész Poétikájának hagyománya, azonban a helyzet úgy áll, mint ahogy azt Lukács György Esztétikum sajátossága című remekműve Marxtól származó mottójában olvashatjuk: nem tudják, de teszik. Zámbó Jimmy  egyedülálló példával szolgált, művészete épp oly távol állt a tragédiától, mint a komédiától, hatásvadász volt, de ez a hatásvadászat nem volt üres, sikerre volt éhes, de azt nem keverte össze a tapsrendező foglalatosságával, aki a hatáspontot keresi mindenben. „Néha könny van a két szemeden,/  titkon is észreveszem, / Tudom, bűn, amit én keresek,/ ha nélküled messze megyek. / És mennyi bánat ér /  tudom már rég, ezért ne félj! / Egyszer megjavulok én, /jó leszek majd, / És visszatérek hozzád / újra.” Láttam, ahogy ezt énekelte, és elég pontosan emlékszem a közönségre, amely pontosan megértette, hogy róluk van szó: s a reményről, hogy a Király nem hazudik, nem csak művészkedik, nem csak pénzt keres és élményfürdőt kínál, hanem – ha tetszik, ha nem – az igazat mondja, amire nekik is (amúgy mindannyiunknak) égető szükségü(n)k van.

Pintér Tibor világosan látta ezt. Jimmy életéből legendát írt, azaz semmi mást nem tett, mint követett és felidézett valakit, akit ma is többre tart magánál – s a részéről ezek nem csak szavak. Zámbó Jimmy egy igazi angyalba szeret bele, s helyet cserél vele. A mennyekből érkező szép nő a halandóság kiváltságát, a szerelem reményét kapja meg, Jimmy viszont halhatatlan lesz, s útja a túlvilágba vezet, ahonnan szerelme érkezett.

Zámbó Jimmy sírja a csepeli temetőben

Úgy tapasztaltam, hogy a Stefánia palota közönsége félreérthetetlenül boldog volt, hogy láthatta ezt: kijutott nekik a megváltozás reménye, az amúgy magányos gyónás titkának és a Teremtő feltétel nélküli nagyságának és jóságának  színpadra állításának,  azaz lefordításának  élménye. Ez valóban a populáris kultúra, s nem az üres kapitalista celebkultúra megsemmisülésének estéje volt, nem könnyű helyzet egy olyan hitetlen, elitkultúrában élő megfigyelőnek, amilyen én is vagyok. De jótállok azért, amit felidézek: a színházi közönségből boldog közösség lett.

S látták, hogy a színpadon megbecsülik őket. Irgalmatlan mennyiségű munkát öltek az előadásba mind az énekesek: Ilyés Jenifer, Mohácsi Márk, Pápai Kira, Bencze Sándor, Lőrincz Andrea, mind pedig a Szigetszentmiklósi Sziget Színház tánckara, s végül, de nem utolsó sorban a koreográfus, Bakó Gábor, s a látvány- és díszlettervező, Domján Gábor.

Őszintén remélem, hogy az előadás körüli jogi és egyéb problémák megoldódnak, s  a Jimmy művészetén felnőtt, halálától ma is megrendült, a Stefánia palotába vadul fényképező, gyerekeiket elhozó rajongók sokaságának nyílik alkalma, hogy azt lássa, amit igaznak vél – s ez teljesen független attól, hogy ezt a magas kultúra kódjaiban giccsesnek véljük.

Tanulságos este volt, s ajánlhatom e musical megtekintését mindazoknak, akiknek akár sok, akár kevés, de egyként elégtelen a midcult, az az üres és semmitmondó,  tapsvadász professzionalizmus, amely mélységes közönnyel és néma undorral tölt el.

Hol? Honvéd Kulturális Központ
Mi? Jimmy – a király legenda
Kik? Nemzeti Lovas Színház, Sziget Színház
Szereplők: Pintér Tibor, Ilyés Jenifer, Mohácsi Márk, Pápai Kíra, Bencze Sándor, Lőrincz Andrea, valamint a Szigetszentmiklósi Sziget Színház tánckara
Szövegkönyvíró: Pintér Tibor. Zenét hangszerelte: Mészáros László. Rendező: Pintér Tibor. Koreográfus: Bakó Gábor. Díszlet és látvány: Domján Gábor. Technikai vezető: Csukay Zoltán és Szondi György