Az egykor szakmától is nyüzsgő, hangos fesztivál megcsendesedett. Látszólag ez teszi indokolttá, hogy a Shakespeare Fesztivál – mely egyelőre még van, de idén már megrövidült – csendesen beolvadjon a Várszínház programjaiba.

A Gyulai Várszínház 2005-ben indította el az akkor tíz napos rendezvénysorozatát, a Shakespeare Fesztivált, mely néhány év alatt az egyik legrangosabb hazai színházi esemény lett Olyan nemzetközi hírű rendezők hozták ide előadásaikat, mint Oskaras Korşunovas, Robert Sturua, Peter Brook, Silviu Purcărete. A hazai szakma is fontosnak tartotta, hogy részt vegyen az eseményen. A fesztivál minőségét jelezte az is, hogy a Shakespeare Theatre Association felvette tagjai közé a magyarországi fesztivált. Az elmúlt éveket kevesebb izgalomra okot adó előadások jellemezték. Szegényesebb, szerényebb lett minden. 2016-ban, az egykori igazgató, Gedeon József halála után számos kérdőjel maradt. „Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés…”

A Koljada Színház Hamletje. Fotók: Kiss Zoltán

A több évtizedes múltra visszanyúló Gyulai Várszínház egyik sikeres kezdeményezése volt az akkori igazgató, a Gedeon József által megálmodott és megteremtett Shakespeare Fesztivál Gedeon a 2016-os fesztivált már betegen, kevesebb jelenléttel, de végigvitte – halála után posztja megürült.

Ahogy ez a korábbi sajtóhírekből ismert, hárman adták be pályázatukat a Várszínház vezetésére. Varga Mariann, a Kft idén távozott megbízott ügyvezetője, Csurulya Csongor színész, rendező s a jelenlegi igazgató, Elek Tibor irodalomtörténész, a Jókai Színház által kiadott Bárka folyóirat főszerkesztője. Sokakat nem ért váratlanul Elek Tibor kinevezése,  többen a döntés mögött Vidnyánszky Attila újabb térfoglalását sejttették. Ahogy ezt a korábbi sajtó többször felvetette, igazgatói pályázatához hiányzott a színházban ténylegesen eltöltött szakmai gyakorlat.

A 2017-es Shakespeare Fesztivál az átmenet éve volt. Elek Tibor, Gedeon József egykori tanácsadója, a teátrumi műsorfüzet korábbi szerkesztője volt, nevéhez fűződik a Teátrum Irodalmi Humorfesztiváljának megszervezése, illetve mindig egy-egy kortárs íróval beszélgetett azok Shakespeare-hez való viszonyáról. A tavalyi Shakespeare Fesztivált, bár szinte minden programján jelen volt, a háttérből figyelte. Kinevezése hivatalosan 2017. november 1-től szól. Ahogy mondja, a tavalyi év inkább a tapasztalatgyűjtés időszaka volt. „Megfigyelői státuszban voltam, készültem a már általam szervezett évadra. Terveztem, figyeltem, előadásokat néztem. Tárgyaltam új előadásokról. Kerestem azokat a pontokat, ahol érdemes változtatni.”

A Várszínház idei előadásainak egyik sarokköve – a Várszínház negyven évvel ezelőtti nyitó előadása – Székely János Caligula helytartója c. drámája lett Szász János rendezésében, ami talán szimbolikusan is jelez egyféle visszatérést. Egy a Székely életműre koncentráló kétnapos szakmai konferenciát is rendeztek. „A homályból kicsit a fénybe szerettük volna visszahozni őt, ráirányítani a figyelmet. Ennek volt a csúcspontja a Caligula bemutatója”. Az előadás a Nemzeti Színházzal közös produkció, mely „egy hosszú távú kapcsolat első megvalósulása volt” – mondja Elek Tibor.

A The Tiger Lillies a Rosencrantz és Guildenstern halott című előadásban.

A Shakespeare Fesztivál a Várszínház programsorozataként jött létre, de az első pillanattól attól eltérő, önálló, „független” lett. Az elmúlt években – a folyamat már Gedeon igazgatása alatt megindult – a kezdetekben oly izgalmas rendezések, világklasszis rendezők meghívása, a szuper társulatok száma megcsappant, az egy-egy kiemelkedő előadás mellett egyre több középszerű is bekerült. Az egykor szakmától is nyüzsgő, hangos fesztivál megcsendesedett. Látszólag ez teszi indokolttá, hogy a Shakespeare Fesztivál – mely egyelőre még van, de idén már megrövidült – csendesen beolvadjon a Várszínház programjaiba. Homogenizálódjon. „Van egy ilyen törekvés, hogy szervesebb részévé váljon a nyári programsorozatnak.” – Elek szerint fontos, „hogy ne szigetelődjön el, s ne úgy emelkedjék ki az évadból, hogy a többi közben eltűnjön. Problematikus, hogy sokan a Gyulai Várszínházat, miközben sok más érdekes előadása volt mindig, köztük fontos saját bemutatóink is születtek, csak a Shakespeare-rel azonosították. Az úgynevezett szakmát is csak ez érdekelte.” Mint mondja, ez teszi indokolttá, hogy a Fesztivál a Várszínház programjának szervesebb része legyen.

A Várszínház a nyári szabadtéri színházak egyik legtámogatottabbja, felmerül a kérdés, mennyiben gazdasági vagy sokkal inkább művészeti, művészetpolitikai kérdés a tendencia. „Arra törekedtem, hogy lüktető, izgalmas, magas színvonalú program legyen a Shakespeare Fesztivál, főleg, hogy az elmúlt években az ellenkezőjét tapasztaltam. Elfáradt a fesztivál.” –vallja Elek Tibor. De még erősebb indoknak azt tartja, hogy a „helyi társadalom elfordult” a programtól, valószínűleg azért, mert negatív, illetve olyan élmények érték a korábbi években, amelyekkel nem tudott mit kezdeni. Mint mondja, az évek óta megrendezésre kerülő nemzetközi színházi fesztivál, a MITEM, az egyéb országos fesztiválok erős konkurenciát jelentenek. „A szakma is inkább Budapesten nézi meg a külföldi előadásokat. A helyi értelmiség részéről kifejezett távolságtartást lehetett érzékelni az utóbbi években, amin változtatni szeretnék.” Mint mondja, „ezért lett néhány nappal rövidebb, ámde sokkal intenzívebb a Fesztivál. Még a Gyulai Kamarazenekart is felléptettem, hogy kedvezzek a helyieknek.” Ez szakmai szemmel igen elgondolkodtató, a legizgalmasabbnak tűnő előadás (a Tapasztó Ernő rendezte Rosencrantz és Guildenstern halott) még a The Tiger Lillies fellépésével sem bírta megtölteni a második előadást. Az új igazgató a magas színvonalú, ámde „populárisabb, emészthetőbb” előadásokban látja a jövőt. „A hagyományok megtartása is fontos, megtartottam a szakmai konferenciát, és idén is beszélgettem íróval, Térey Jánossal.”  Kiemelendő, hogy a szakmai konferencia, mely Shakepeare Hamlet c. drámáját, annak színpadi megjelenéseit, a Hamlet-kérdéskört járta körül, valóban friss szellemiségű, jó előadókkal zajlott. Sajnálatos, és ez a szervezés, a reklám kérdését veti fel, a néhány fős közönség magát Téreyt is zavarba hozta. „Ezekkel a programokkal is az volt a célom, ha a szakma figyelmét nem is, de legalább a helyi társadalom elutasító magatartásán tudjak egy kis rést ütni. A legelkeserítőbb, hogy bár szakmailag sikeresnek gondolom a Fesztivált, a szakmai visszajelzések, kritikák is ezt tanúsítják, a helyi a közönséget mégsem érdekli a Shakespeare Fesztivál.” Mint mondja, a bajok már évekkel ezelőtt érzékelhetőek voltak, de Gedeon József ezt másként kommunikálta, elhallgatta. A helyiek, egy szűk értelmiségi csoportot kivéve, annak örülnének a legjobban, ha nem lenne a Fesztivál.” Úgy tűnik, a Fesztivál-kérdés túlnő a szakmai kérdéseken, az elutasításban az egykori igazgatóval szembeni ellenérzések is dolgozhatnak, sejteti az új vezető.

Arra a kérdésemre, hogy az előző évekhez képest – a kisebb költségvetésű, néhány szereplős előadások ezt mutatják – a Shakespeare Fesztiváltól vontak-e el pénzeket, az igazgató határozott válasza a nem. Az idei Shakespeare Fesztivál a Hamlet és tematika köré szerveződött. „Idén is voltak nagyon drága külföldi (olasz, angol, orosz, román) előadások. Miközben vezetői felelősség, hogy megéri-e egy olyan sokmillió forintos előadást idehozni, amire nincs megfelelő érdeklődés.” Ez a felvetés már az új vezetői irányvonalat is jelzi. Az idei év tapasztalata alapján még a Fesztivál beáldozása is felmerülhet az emberben. Elek Tibor úgy véli, „nem kell a Fesztivált megszüntetni, de őszintén szembe kell nézni a kialakult helyzettel.” Felmérni, mi az oka az érdektelenségnek. Mint mondja, működött az információ, a reklám, maga is rengeteg interjút adott a Gyulai Várszínházzal kapcsolatban. „Az idei év még nem mutatta meg, hogy objektív akadályok vannak-e, vagy mi nem csináljuk jól a dolgunkat. Ennyire futotta idén. De nyitott vagyok a változtatásokra” – mondja.

Mégis megfogalmazódik a kérdés, hogy a korábban fontos presztízsű Shakespeare Fesztivál nem olvad-e be csendben a Gyulai Vár jelentette tematikába.