Tabudöntögető kortárs kamaramusical lett az Izgass fel!, amelyre nem csak a zenés műfajok kedvelői kapják fel a fejüket.

Stephen Dolginoff 2003-ban megírt Thrill me: The Leopold and Loeb story című, számos díjat elnyert drámai musicalje innovatív elmozdulás a musical jellegzetes formavilágához képest, hiszen mindössze egyetlen zongorakíséretre, s néhány díszletre épít egy a musical világától meglehetősen idegen történetet. Ezért a kétezres években periférikus műnek, igazi határátlépésnek számított. A musical bemutatását kezdetben több színház is óvatosságból elutasította, aztán az ősbemutatót követően világsiker lett. Dolginoff Nathan Leopold és Richard Loeb dekadens bűnözőpáros kapcsolatának dinamikáját és belső, ellentmondásokkal teli szabályrendszerét ábrázolja a színpadon. Igaz történetüket a huszadik század eleji Amerika egyik legmegrázóbb eseményeként tartják számon, több könyv- és filmfeldolgozás is született belőle.

Fotó: Hosszú Kata

Az egymást kiskoruk óta ismerő, jó családból való fiatal zsenik a chicagói egyetemen diplomáztak húsz éves koruk előtt, s nagy hatással volt rájuk  Nietzsche Übermensch-elmélete. Dolginoff interpretációjában Richard különböző bűntények elkövetésére vágyott, Nathan pedig Richardra. A cselekmény szerint vérszerződést kötnek: Nathan segít a bűntényeket elkövetni, Richard pedig cserébe teljesíti Nathan szexuális-intellektuális vágyait. A páros 1924-ben valóban bíróság elé került a tizennégy éves Bobby Franks elrablásáért és meggyilkolásáért. Ők voltak az elsők az USA-ban, akik halálbüntetés helyett életfogytiglant kaptak, ügyvédjük lobbitevékenységének és világhírű védőbeszédének köszönhetően.

A magyar bemutató különösen izgalmas, hiszen a Thrill me fordítói érdekes dramaturgiai módosítással állították színpadra Dolginoff művét. A fordítás a Richardot alakító Cseh Dávid Péter és Pányik Tamás rendező közös munkája, míg a fiatal Nathant Horváth Dániel (másodszereposztásban Kovács Máté), idős énjét pedig Végh Péter alakítja. A kétszereplős dráma tehát három fővel jelenik meg a magyar színpadon.

Hogy a magyar közönség mennyire értékeli ezt a jól sikerült adaptációt, arra legfeljebb abból lehet következtetni, hogy a Hatszín Teátrum a bemutató óta tervezett előadásokon felül újabb időpontokat tűzött ki. Ez nem meglepő, hiszen a három színész elismerésre méltó alázattal és önfegyelemmel játszik, és nemcsak pontos énekhangjukkal, kellemes hangszínezetükkel, de karizmatikus színpadi megjelenésükkel is kiemelkedővé teszik a produkciót. A közönség idegenkedés nélkül fogadta a nem hétköznapi témát, sokan meghatódtak a történeten, annak ellenére is, hogy a Hatszín Teátrum nézőtere valójában túlontúl nagy ehhez az intim tért megkövetelő előadáshoz.

A musicalben két idősík van: a Richard és Nathan hosszú idő utáni találkozásától az 1924-es tárgyalásig eltelő időszak – ez teszi ki a musical nagy részét – és Nathan 1958-as kegyelmi tárgyalása – itt, Nathan visszaemlékezésével kezdődik a történet. Az ötvennégy férfi éneke mintegy keretezi a produkciót, és a visszatekintésbe több kisebb jelenet beékelődik, amelyekben a börtönviselt Nathan utólag értékeli az eseményeket, miközben a bírókkal beszélget. Az angol nyelvű eredeti musical leghatásosabb pillanata, amikor Nathan bevallja Richardnak, hogy mindvégig egy lépéssel előtte járt, és csapdába csalta: az volt a célja, hogy megállítsa és örökre magához láncolja társát. A magyar adaptációban a harmadik színész beiktatása, azaz Nathan megkettőzött jelenléte ugyanúgy ábrázolja a lelki folyamatokat, de egyúttal morális távolságot is teremt a fiatal és az időskori férfi karaktere között. Az értelmezésen csavar egyet, hogy a visszaemlékezés Nathan elhangzó szavaira és a kimondatlan, színpadon is megjelenő emlékáradatra osztódik, hiszen magát a drámai cselekményt múltban történt eseményekként látjuk. (Dolginoff ezért a Thrill me-t egy „memory” play-hez hasonlította.) A két elkülönülő múltinterpretáció egymásnak feszülve telik meg érzelemmel. Látjuk, amint egy szerelmes férfi bármit képes megtenni a másikért, és szorongva figyeljük, ahogyan Nathan minden jóérzése ellenére segít a bűntényekben. S míg a felnőtt fejjel történő átértékelés felülírja az érzelmeket és a vakmerőséget, addig a Dolginoff-dalok megjelenítik a lángoló szenvedélyt: a két férfit, akik folyton játszmáznak egymással.

Cseh Dávid Péter és Horváth Dániel intenzív színészi játéka aktív fizikai érintkezést, folyamatos testi és verbális kommunikációt igényel. Kettejük bizsergő összjátékán múlik az előadás sikere, hiszen meg kell mutatni a nézőknek, hogy ennek a két férfinek milyen összetett a viszonya. Richard látszólag domináns a kapcsolatban, ugyanakkor neki is szüksége van Nathanra, aki sokáig hagyja, hogy társa alárendeltként kezelje őt. Nathan együttműködő, ugyanakkor határozottan kiáll a szerződésben rögzített elvárásai mellett. Az sem hagyható szó nélkül, hogy a tabudöntögető musical mégiscsak plasztikusan mutatja be a homoszexuális viszonyt az érzelmek és vágyak mentén, a színészi alakítások pedig a nehéz feladat ellenére a lehető legtermészetesebbek. Egyetlen percig sem éreztem úgy nézőként, hogy a két fiú szerelme normasértő vagy szokatlan volna; a színészek egy pillanatra sem lankadó energiával dolgoznak azon, hogy fenntartsák a feszültséget. Hiszen végtére is két gyilkost jelenítenek meg, akik veszélyes és a mai értékrendünk felől tekintve érvénytelen társadalomszemlélet hatására követték el a bűntényeket. A nézőközönség könnyekig hatódik Nathan 1958-as felmentésén, és elsiratja mindkét kisiklott életet, miközben lassan felértékeli magában a megbocsátásban rejlő racionalitást.

Fotó: Kovács Milán

Az előadásnak van egyfajta film noir hangulata, s noha a magyar változat meglehetősen egyszerű jelmeztárral dolgozik, igyekeztek a húszas évek hangulatát megteremteni: hátrafésült haj, kantáros vászonnadrág, jellegzetes kabát és szemüvegkeret. Az előadás szűkített színpadi térben játszódik, a színészek a legszükségesebb kellékekkel dolgoznak (látványtervező: Árva Nóra). A szereplők végig színen vannak, átöltözéseiket két plexi műanyagból készült, szűkös fülkében intézik el, ezek a fülkék sok helyszínváltást oldanak meg. A fénytechnikának fontos szerepe van, sokszor kitágítja a szűk színpadi teret. Amikor például a fiúk felgyújtanak egy épületet, olyan, mintha lángolna az egész nézőtér. S ne feledkezzünk meg Felszegi Dalma remek zongorakíséretéről sem, amely pontos dinamikát adott az egész produkciónak, csak úgy, mint az erőteljes dallamvilág, amely sokszor épít a férfiak két szólamban megcsendülő harmonikus duójára.

Az Izgass fel! roppant erős produkció lett. Ereje abban rejlik, hogy megtalálja az utat a musicaltől idegenkedő magyar közönséghez, mert bebizonyítja: a kortárs musical színházi nyelve igenis képes társadalmi problémákra és tabukra reflektálni. A magyar színrevitel izgalmas kísérletezés és lelkiismeretes munka, amelyben az öncélú szórakoztatásnak nyomát sem lelni.

Hol? Hatszín Teátrum
Mi? Stephen Dolginoff: Izgass fel!
Kik? BRT / Fregoli
Szereplők: Végh Péter, Horváth Dániel / Kovács Máté e.h., Cseh Dávid Péter.
Hangok: Hegedűs D. Géza, Földes Eszter, Trill Zsolt. Zene, Könyv, Dalszöveg: Stephen Dolginoff. Fordította: Cseh Dávid Péter, Pányik Tamás. Rendezőasszisztens: Szolnoki Zsolt, Szilágyi Brigitta. Hangfelvételek: Cseh Dávid Péter, Bori Tamás. Ügyelő: Röthler Balázs. Zenei vezető: Kovács Adrián, Mester Dávid, Felszegi Dalma. Látványtervező: Árva Nóra. Koreográfus: Gyulai-Zékány István e.h. Rendező: Pányik Tamás