Új sorozatunkban tematikus csokrokat szedünk össze – kizárólagosan a saját, szubjektív mércénk szerint. Ami azt jelenti, hogy ezek a listák tökéletlenek, igaz, már maga a listázás is tökéletlen műfaj, de azért jó játék. 

Ebbe az első gyűjtésbe olyan, most is játszott előadásokat válogattunk össze, melyek a múltfeldolgozással foglalkoznak. Olyan történelmi traumákkal, melyekről vagy nem szokás beszélni – mert nagyon nehéz –, vagy amelyekkel kapcsolatban a hivatalos történetírás az elhallgatás stratégiáját alkalmazza. A múltfeldolgozás – a beszéd kényszere – pedig nagyon különböző színházi eszközök felé vezette el az alkotókat. Listánkon szerepel olyan előadás, melynek szövege szinte kizárólag korabeli dokumentumokon alapszik, melyet teljes sötétségben játszanak, vagy amely gyerekek szemszögéből követ végig egy terrorista támadást. A lista természetesen nem teljes, és szabadon kiegészíthető, sőt arra kérjük olvasóinkat, hogy szóljanak hozzá, kommentben írjanak hozzá előadásokat. 

Megfigyelők

Írta és rendezte: Kelemen Kristóf, helyszín: Trafó

„[A Megfigyelők] vállaltan fiktív – bár egy valós ügynökakta apropóján és alapján született – történetet visz színre, lineárisabb dramaturgiát követ, és a dramatikus kereteket sem borzolja fel vagy forgatja ki. Kelemen Kristóf ezúttal saját drámáját rendezte meg, amelynek középpontjában az itthon politikai és társadalmi szempontból még mindig forró és (ezért) tabusított témának számító ügynöktörténetek állnak.”

(Deres Kornélia: Besúgó Rómeó: dokumentumkritika és társadalomtörténet a színen. Színház folyóirat, 2019. február)

A dráma szövege pedig megjelent a Színház drámatárában. 

Megfigyelők. Fotó: Csányi Krisztina

A Dohány utcai seriff

Füge és Kaposvári Egyetem, Rendezte Mohácsi János, helyszín: Örkény Színház

„Fénytől fokozatosan megfosztani egy színháztermet művészi és technikai értelemben sem különösebben nehéz. De nyolcvan percnyi vaksötét után okot, jogot, módot találni arra, hogy újra legyen világosság: hatalmas kihívás. A Füge és a Kaposvári Egyetem együttműködésével színre, azaz sötétre vitt dokumentum-összeállítás, melynek szövegét a rendező, Mohácsi János a színészekkel közösen válogatta és szerkesztette egységbe, a legnagyobb szabású történelem-fogyatkozást, a holokausztot avatja tárgyává”.

(Tarján Tamás: Éjmély. Revizoronline, 2012. december 31.)

Ítél a nép

Dokurevü, rendezte: Simányi Zsuzsanna. Helyszín: Stúdió K

„Az előadás központi és címadó témájának a kollektív háborús bűnök feldolgozásának nem túl hatékony, ám annál népszerűbb formáját választja: a népbíróságokat. (…) Így jön létre e tárgyalótermekben egy összetett jelenség, azaz a magyar társadalom második világháborúban, különösen a nyilas hatalomátvétel után játszott szerepének feldolgozása helyett egy ártatlan tanúkra és sátáni bűnösökre leegyszerűsített kép. Az előadás a népbíróság és a felállt új rend álságosságával finoman játszik, hisz bár a tanúk kétségtelenül terhelő bizonyítékokat mondanak, a történeteikből kiderül, hogy valójában ők sem tettek túl sokat a helyzet megváltoztatásáért.”

(Dézsi Fruzsina–Nagy Klára: Feketén-fehéren. Színház folyóirat, 2019. január)

Ítél a nép. Fotó: Mátyás Attila

Titkaink

Pintér Béla és társulata, helyszín: Szkéné Színház

„Pintér darabja visszanyúl az 1980-as évek fojtogató államszocializmusáig, és vidám derűvel eleveníti fel a táncház-mozgalom világát is. Egy pedofil népzenegyűjtő kálváriájáról mesél, akin elhatalmasodik fogadott lánya, Timike iránt érzett vágya, és akit épp e vágy miatti zsarolással beszerveznek, és ellenzéki barátja besúgójává tesznek.”

Sz. Deme László: Egy táncház titkos élete. Színház.NET, 2013. október)

Titkaink. Fotó: Schiller Kata

Egy piaci nap

Závada Pál regényéből rendezte: Mohácsi János, helyszín: Radnóti Színház

„Anómiás korban élünk, melyben szétestek a korábbi identitásmintázatok, az újak pedig politikai megrendelésre, fröccsöntéssel készülnek, és színes-szagos történelmi szappanoperákat költenek hozzájuk eredetmondaként, melyek éppen nem az igazság megismerésében teszik érdekeltté nézőiket. Szembenézés nélkül márpedig nincs esély a továbblépésre, vagy ahogyan in vulgo a darab egyik szereplője ismétli mintegy kényszeresen: „Erre nagyon rá fogunk baszni!” 

(Deczki Sarolta In: Karsai György: Előadás egy élhető országért – többhangú kritika Deczki Sarolta és Kovács Bálint kommentárjával, Színház folyóirat, 2018. július)

Egy piaci nap. Fotó: Dömölky Dániel

Mi és ők

Írta: Carly Wijs (Szentendrei Teátrum – Füge – Orlai Produkció), rendezte: Fehér Balázs Benő. Helyszín: Jurányi

„Az ilyen tragédiák feldolgozásánál az emlékezés célja alighanem a tabu köréből való kiemelés, és – főleg gyerekek esetében – a sötét gonoszról való tudás (talán még csak nem is a vele való szembenézés). Hogy ne az elhallgatás és a félelem győzzön. Vagyis a tragédiáról való beszéd önmagában cél. Ez persze – ahogy a szerző is mondja –, nem jelenti azt, hogy a választott beszédmód mindegy volna.”

(Rádai Andrea: Itt és ott. Színház folyóirat, 2018. november)

Illegitim

Rendezte: Adrian Sitaru, helyszín: Kolozsvári Állami Magyar Színház

„És lesz egy „kiderülés”, titok, előkerül a múlt, a kommunista múlt, a hatalommal való együttműködés bonyodalmai. (…) …Románia 1966-os abortusztörvényének kétféle áldozata viszi tovább a történetet. Történetesen nem az elkapart, meg nem született gyermekek és meggyötört édesanyjuk sztorija ez, hanem a kötelezően megszületendőké és a törvény betűjét betartó orvosé. Ez új történeti perspektíva, ezért is tud izgalmas lenni. És történelmi teher, ha szabad így fogalmazni: hiszen akiknek kötelezően meg kellett születni, azoknak egyszer csak a fejükhöz vágják, hogy „téged nem akart anyád”.

(Tompa Andrea: A hangyák életéből. Színház.NET, 2018. május 4.)

Illegitim. Fotó: Biró István

Hűség

k2 Színház, Robert Merle Mesterségem a halál c. regénye nyomán, rendezte: Benkó Bence. Helyszín: MU Színház

„A Hűség egy fanatizált élet története. Azt mutatja be, hogyan lehet egy kisemberből, egy teljesen átlagos honpolgárból elvakult tömeggyilkos. Aki még így is megmarad láthatatlan, jellegtelen tucatembernek.”

(Darida Veronika: A fanatizmus ellen. Színház.NET, 2018. Február)

A mi osztályunk

Írta: Tadeusz Słobodzianek, rendezte: Máté Gábor. Helyszín: Katona József Színház

„Az egy évjárathoz tartozó, de különböző vallású, meggyőződésű, habitusú embereket próbára teszi a múlt század viharos lengyel történelme, s a próbán csaknem valamennyien elbuknak. Akik nem idejekorán meggyilkolt áldozatok, azok vagy maguk is gyilkossá válnak, vagy többé-kevésbé hiábavalóan élik le életüket.”

(Urbán Balázs: Gyilkosok, körzővel és vonalzóval. Színház.NET, 2011. október )