Úgy tűnik, hiába korszakos jelentőségű bázis és műhely a Jurányi. Nem számít, micsoda sikereket ért el az Átrium. Ahogy az sem mérvadó, mennyi fizető nézőt csalogat nézőterére a Nemzeti Színház, vagy miféle műsorpolitikát folytat az Újszínház. A tao megszüntetése, mint kulturális reform igazságtalan és átláthatatlan anyagi helyzeteket generált, viszont komoly politikai függést hozott létre. Kis körkép a nagy nyertesekről és a még nagyobb vesztesekről.

Állandósult létbizonytalanság jellemzi az előadó-művészeti szervezetek működését, mióta az Országgyűlés 2018. november 13-án megszüntette a 2009 óta működő adóeltérítési formát, a kulturális taót. A tavaly októberben bejelentett változás után hónapokig kérdéses volt, mely táncegyüttesek, zenekarok vagy színházak kapnak – ha kapnak egyáltalán – helyettesítő támogatást, ahogy azt sem lehetett tudni, a pótló dotáció milyen mértékű lesz. Vannak színházak, melyek egyelőre kifejezetten jól jártak a tao-kompenzációval, míg akad olyan intézmény is, mely egészen idáig semmit sem kapott az úgynevezett többlettámogatások rendszerében. A színházak eddig sem különösebben stabil vagy világos, de voltaképp átlátható támogatási rendszere mára teljes mértékben a politika játékszerévé vált.

Bár a kormány azt hangoztatta, hogy a tavalyi tao-felajánlásokkal megegyező összeg, azaz 37, 4 milliárd forint jut az előadó-művészeti szervezeteknek az új szisztéma szerint, az eddig megítélt pénzeket lényegében ad hoc vagy nem annyira következetes módon ítélték meg a különböző színházaknak.

Emlékeztetőül: a törvénymódosítást (természetesen) ezúttal sem előzte meg szakmai egyeztetés, a háttéralkuk miatt pedig lényegében máig csak kevesen emeltek szót a kialakult helyzet ellen. Holott semmilyen garanciát nem vállalt az Emmi, így nem igazán tudni biztosan, a 2020-as évben vagy utána lesz-e bármilyen támogatás a tao helyett, és ha lesz is, ki, milyen mértékben és mikor részesül majd belőle.

Korábban 364 előadó-művészeti intézmény részesült tao-támogatásban, ezek közül 157 nyújtotta be igényét, hogy megkapja a kompenzációt. E pályázat egy évre szólt, a megítélt támogatást pedig az Emmi három részletben fizeti, fizette ki. Ettől eltérő módon a kiemelt kategóriába tartozó fővárosi színházak a kivezett tao-támogatás helyett fix összegű többlettámogatást kaptak. Budapest 11 saját fenntartású teátruma között idén 3,5 milliárd forintot osztottak szét a fővárosi vezetés javaslata alapján, aminek köszönhetően valamennyi intézmény jobban járt, több pénz jutott számukra, mint amennyi tao-t kaptak volna a 2018-as jegybevételek alapján 2019-ben[1]:

• a Budapest Bábszínház 143 millió,
• a József Attila Színház 220 millió,
• a Katona József Színház 320 millió,
• a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház 62 millió,
• a Madách Színház 1,1 milliárd,
• az Örkény Színház 215 millió,
• a Radnóti Miklós Színház 110 millió,
• A Thália Színház 336 millió,
• a Trafó 60 milliót,
• az Újszínház 105 millió,
• a Vígszínház 840 millió forintot kapott többlettámogatásként.

A vidéki kőszínházak úgy tudni, nagyjából pénzüknél maradtak. Egy kivételről lehetett hallani biztosan, ez pedig a Szegedi Nemzeti Színház, mely az igényelt 130 millió forint helyett 95 milliót kapott, ez esetükben is az elmúlt három év átlagának megfelelő összeg, csakhogy a nemzeti színházak nagyobb arányú támogatást kaptak, kivéve a Barnák László –Horgas Ádám vezette teátrum.

A nemzetstratégiai előadó-művészeti intézmények dotálása alakult a legkevésbé következetesen, hisz’

• a Nemzeti Színház 400 milliót kapott, mely összeg több mint az ötszöröse annak, amit tao formájában lehívhatott volna,
• hasonlóképp a kalkulált 2019-es tao ötszörösét kapta a Pesti Magyar Színház is, szintén 800 millió forintot,
• ennyit kapott a Müpa is, mely összeg 100 millióval több mint amennyire tao szinten jogosult lett volna,
• ekkora összeggel, 800 millióval számolhat a MACIVA cirkuszcég is, mely 447,5 millió tao-ra lett volna jogosult.
• 1,2 milliárdot kap az Opera, mely a taó-ból 1,1 milliárd körül kapott volna,
• míg az Operettszínház szintén 1,2 milliárdnyi támogatást kap, mely a tao-pénz körüli támogatásnak felel meg.

Egyértelműen kijelenthető, hogy eddig (már megint) a független formációk és a magánszínházak a nagy vesztesei a tao eltörlésének.

Elkezdődött a 2019/2020-as évad, és az Orlai Produkció például ezidáig meg sem hirdette az új, mármint az aktuális évadát, mert a FÜGE tagjaként Orlai Tiborék sem tudják még, kapnak-e tao-támogatást pótló többlettámogatást vagy sem. Több mint 10 szervezet tartozik a FÜGE Produkció ernyőszervezete alá jegyértékesítés és előadás-forgalmazás szempontjából, kisebb-nagyobb független társulatok vagy akár az Orlai Produkciós Iroda is, mint magánszínház. Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a FÜGE elnöke úgy nyilatkozott[2], azon kevesek közé tartoznak, akik még mindig nem tudják, miből fognak gazdálkodni. A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház ügyvezetőjének elmondása szerint bár beadták a tao-kompenzációs pályázatot még áprilisban, több más szervezettel együtt kiválasztották, és átfogó ellenőrzés alá vetették őket. A minisztérium által elrendelt ellenőrzés az elmúlt három év teljes jegybevétel-adatszolgáltatással kapcsolatos papírhalmait nézte át. Azt lehet tudni, hogy állítólag a szakmai döntés megszületéséhez volt rá szükség, háttéranyagként. Plusz kaptak egy átfogó ellenőrzést az Állami Számvevőszéktől is. Ám egyik vizsgálat után sem érkezett hozzájuk jelzés a tao-pótlás ügyében. „Mindenképp vesztesek leszünk, ha egyszer valamit kapunk is, mert már eleve kevesebbet kértünk, kérhettünk.” A FÜGE idén 330 millió forintnyi támogatást tudott volna lehívni, ehhez képest a megelőző három év átlagösszegére, 240 millióra pályázhatott. De sem azt nem lehet tudni, megkapják-e ezt a pénzt, sem azt, hogy legalább ennek egy részéhez hozzájutnak-e, vagy hogy kapnak-e egyáltalán (még idén) tao helyett kompenzációs támogatást.

A Rózsavölgyi Szalon 50 millió forint úgynevezett többlet-támogatásra kapott ígéretet. „A benyújtott kérelmünkben ennek csaknem a duplája szerepelt. A korábbi tao-bevételünk körülbelül 45 százalékát jelentette a Szalon éves költségvetésének” –  nyilatkozta a Színháznak Zimányi Zsófia ügyvezető igazgató. Az ígért többlet-támogatást a színház meg is kapta. „Közben még további pályázatokat is kiírtak a színházak számára a kieső tao-forrás pótlására. Minden lehetséges pályázaton részt veszünk, amelyek teljes elbírálása még zajlik. Nagyon bizakodunk. Élünk azzal a lehetőséggel is, hogy pályázunk az NKA kollégiumainál. Decemberben látjuk majd, milyen végső eredményeket értünk el a pályázatokon” – tette hozzá.

„A színházi közösségünk – nézőink, művészeink, munkatársaink – iránti felelősség morálisan és szakmailag is arra kötelez minket, hogy más módokat is keressünk a hiányzó összeg pótlására. Jegyárat emeltünk még a múlt évadban, amikor kiderült, hogy a tao támogatási forma megszűnik. Nagyon hálásak vagyunk a közönségünknek, hogy kitartottak mellettünk.

Megpróbáljuk a szponzorációs utakat is járhatóvá tenni. Annak idején a tao bevezetése miatt ez visszaszorult, úgyhogy a tao-támogatás megszűnésével most ismét fel kellene támasztani a kulturális szponzorációt. Nem egyszerű. Pedig mindez ugyancsak óriási segítség lenne nekünk is, és a „nekünk” fogalmán az alkotómunkát végzőket, az alkotókat értjük. A Rózsavölgyi Szalon kidolgozott olyan programokat, amelyekhez vállalatok szponzorként tudnak csatlakozni, hamarosan kiállunk ezzel a nyilvánosság elé. Annak idején – nem is olyan régen –, amikor a független magánszínházak még közösen keresték annak a lehetőségét, hogyan lehetne valami közös javaslattal élni a tao pótlására, a Rózsavölgyi Szalon felvetette, hogy a színházjegyek áfáját – a könyvekéhez hasonlóan – csökkenteni kellene 27 százalékról 5 százalékra. Ez részben segítene a mostani helyzeten. Akkor ez a javaslat valahogy elhalt.”

A Centrál Színház 550 millió forintnyi tao helyett 200 milliót kapott. Puskás Tamás megkeresésünkre csupán annyit nyilatkozott: „Az állítás, hogy a Centrál kimaradt volna a tao kárpótlásból, nem  helytálló. Egyebekben pedig a Centrál hálás minden támogatásért, akár az államtól, a fővárostól, vagy nézőitől kapja, és legjobb tudása szerint igyekszik megszolgálni azt.”

Jövőre ünnepli 50 éves jubileumát a Szkéné Színház, amely tervezését komolyan érinti a tao-támogatás megszüntetése. Bár kénytelenek voltak jegyárat emelni, tervezett bemutatóikat megtartották, egy sem maradt el. A 2018-as jegybevételt tekintve 82 millió forintot tudtak volna tao formájában lehívni. Ehhez képest az intézmény 50 millió forintot kapott kompenzációként.

„Mint minden színházat, így a MU-t is érzékenyen érintette a tao megszüntetése, hiszen a működési költségeink egy részét fedeztük e bevételi forrással. Így először is azt kellett betervezni, hogy a kimaradó összeg hogyan befolyásolja a működésünket, milyen programokról kell lemondanunk, a működésünket hogyan kell majd korlátozni. Korábban körülbelül a kiadásaink 15 százalékát jelentette ez az összeg, amit a tao bevétellel fedeztünk. Ez nem hatalmas szám, viszont ha azt nézzük, hogy a MU eléggé alulfinanszírozott, már komoly nehézséget okozhat e bevételi forrás megszűnése” – mondta el kérdésünkre Erős Balázs a Mu Színház művészeti vezetője. A színház bár kapott tao-kompenzációt, 8 millió forintot, az épp 1 millió 825 ezerrel kevesebb, mint a 2018-as jegybevétel szerint lehívható összeg lett volna.

Az Átrium vezetői azok, akik több módon, ahányszor csak lehet elmondták, hogy a tao-támogatás puccsszerű megszüntetése közel sem igazságos azokkal az előadó-művészeti szervezetekkel szemben, melyek törvényes módon jutottak évekig e forráshoz. Óriási károkat okoz a radikális reform, mely értelmezhetetlen, bizonytalan és kiszámíthatatlan helyzetet eredményezett. A színház megkapta a megítélt 50 millió forintot, de 218 milliót hívhatott volna le ebben az évben. “Ez a szám persze csak annak tükrében értelmezhető, hogy egy hasonló profilú és nagyságú színház mennyi állami támogatást kap. Összehasonlításképpen: az Átriumban az egy főre eső állami támogatás a jelenlegi támogatási rendszerrel számolva 500 forint körül mozog, a történelmi kőszínházakban pedig valahol 3.500 és 7.000 forint között. Ez végtelenül méltatlan és aránytalan, a tisztességes versenyt torzító, számunkra többszörösen hátrányos helyzetet teremtő állapot” – fejtette ki Zsedényi Balázs operatív menedzser.

A színház nézőitől további mintegy 25 millió forint adományt kapott különböző módokon 2019-ben. Az épület működését teljesen átalakították. Az Emmi-pályázatok döntéseinek következményeként színházi műhelyként gyakorlatilag kényszerűen megszűnt az Átrium létezni, mert nincsenek meg a biztonságos, kiszámítható működés feltételei. Az Átrium saját előadásait az azokat létrehozó koprodukciós partner, a Kultúrbrigád jelenleg bérlőként játssza a házban, amely bérelhető térré vált bárki számára (különös tekintettel az üzleti rendezvényekre, hisz’ utóbbiak jelentősen többet tudnak kifizetni bérleti díjként, mint a kulturális rendezvények), ezzel biztosítva valamennyi keresztfinanszírozást a saját előadásaik fenntartásához. Olyannyira, hogy a színház műsorának egyeztetését is ezekhez a rendezvényekhez igazítják.

„Az új helyzetben a közönség fog dönteni, hogy melyik előadások tudnak műsoron maradni, ez kizárólag attól függ, hogy a kőszínházi helyárakhoz képest jóval magasabb helyárakat a közönség ki tudja-e fizetni. Sajnos a közönség azt tapasztalhatja, hogy a legtöbb budapesti színházban nem emelkedtek ilyen mértékben az árak, ez nagyon nem könnyíti meg a helyzetünket. Nem tehetünk mást, mint bízunk a közönségben, hogy kitart mellettünk. Mi csináljuk, amíg lehet. Ha már majd tényleg nem lehet, abbahagyjuk.”

Zsedényi hangsúlyozza, „múzeumot nem szeretnénk fenntartani, ha egy színház nem tud megújulni időről időre, akkor az valójában nem létezik. A valódi kiút az lenne, ha olyan jellegű kiszámítható anyagi keretek mellett működhetnénk, mint a történelmi kőszínházak. Ez nem hasonló mértéket, hanem kiszámítható, a kultúrába való befektetésre ösztönző környezetet jelent akár az állam, akár az önkormányzatok részéről. Korábban a főváros és a II. kerület elutasította a közszolgáltatási szerződés kötésére irányuló próbálkozásainkat (a XIII. kerület volt az egyetlen, amellyel tudtunk ilyen együttműködési megállapodást kötni), ezt ismét megkíséreljük tető alá hozni. A 2019 októberében megválasztott kerület- és városvezetés ígéretei között szerepelt a független színházi kultúra – és nevesítve az Átrium – helyzetének megsegítése. Fontos és halaszthatatlan lenne az egész szféra számára egy átlátható, kiszámítható és ösztönző kulturális finanszírozási rendszer megalkotása önkormányzati és állami szinten egyaránt, amelynek kidolgozásához természetesen az Átrium szakmai tapasztalatait is felajánljuk.”

A második kerület frissen megválasztott polgármesterének választási ígéretei között szerepelt az Átrium megmentése is. Úgy tudni, Őrsi Gergely az átadás-átvételt követően az Átrium vezetőivel egyeztetve próbálja majd megtalálni azt a támogatási és együttműködési módot, ami hosszútávon biztosítani tudja az intézmény működését. Hiszen a tao eltörlése nem egyszeri kiesést jelent.

Az önkormányzati választások eredményei a tao-ügyében egyelőre majdnem biztos, hogy semmilyen változást nem hoznak, hisz’ az állami kompetencia. Karácsony Gergely főpolgármesterként ennek ellenére első nyilatkozatai között arról is beszélt, hogy a magánszínházak lettek a kultúr-tao eltörlésének nagy vesztesei, ezért a fővárosnak valamilyen szinten kompenzálnia kell, bár azért nem is akarja túlvállalni magát, mármint a hivatalát, mert igen sok pénzről van szó, a főváros meg, mint ismert, évről évre veszteséget termel. „Létre fogunk hozni egy pályázati alapot, amely a rendszer veszteseinek nyújt majd segítséget.”

[1] Az alábbi cikkben a tao és az azt helyettesítő támogatás mértéke hasonlítható össze: in https://magyarnarancs.hu/szinhaz2/szinhazi-tao-helyett-119245, https://infogram.com/tao_finanszirozas-1hnq41ylep5p43z

[2] „Már szorul a hurok” in Magyar Narancs, 2019. október 3.