Új sorozatunkban tematikus csokrokat szedünk össze – kizárólagosan a saját, szubjektív mércénk szerint. Ami azt jelenti, hogy ezek a listák tökéletlenek, igaz, már maga a listázás is tökéletlen műfaj, de azért jó játék. 

Második gyűjtésünkbe olyan, most is játszott előadásokat válogattunk össze, melyek a szerelemről (is) szólnak. Meglepő módon ez nem is volt olyan könnyű feladat. Egyáltalán mit jelent az, ha egy előadás a szerelemről szól? Azt, hogy a mindent elsöprő érzelmeknek házasság a vége? Vagy épp ellenkezőleg: tragédia? Belefér a listába a héjanász-szerű szerelem? És az olyan előadások, melyek nem romantikusak és/vagy ironikusan közelítenek a témához? Nem hoztunk végleges döntést ezekben a kérdésekben, így megint csak nagyon változatos lett a listánk – és ahogy a múltkor is, úgy most is arra kérjük az olvasókat, hogy kommentben bátran írjanak hozzá előadásokat.

1. A pandák gyönyörű utazása

Írta: Matei Vișniec. Rendezte: Telihay Péter. Helyszín: Mozsár Műhely

„Egy szerelem történetét látjuk Telihay Péter rendezésében, bár a történet szó csak annyiban alkalmazható, amennyiben minden szerelemnek van eleje, közepe – és vége. Minden más, a linearitáshoz és a racionalitáshoz köthető értelmezésnek ellenáll az előadás. (…) valóban mindig hétköznapi helyzetekből indulunk ki, de közben át is lépünk valamiféle metafizikai szintre, amit aztán tényleg csak a színpadi költészet nyelvével lehet értelmezni. Például, mint minden szerelmes, úgy ez a férfi és nő is készül a randira, vörösbort iszik, zenét hallgat. De az már csak a másikban tükröződő önmaguk, az egymásban való feloldódás képzetén keresztül értelmezhető, ahogy például a nő tanítja először egyetlen hanggal, aztán szavak nélkül beszélni a férfit.”

Rádai Andrea: A pandák gyönyörű utazása. Magyar Narancs, 2018/9.

2. A hattyú

Írta: Molnár Ferenc. Rendezte: Polgár Csaba. Helyszín: Örkény Színház

„A hattyú – túl a primer vígjátéki elemeken – annak csöndes elismerése (Molnár esetében nyilván leszűrve 1918–1919 hazai – egyébként személyét is érintő – tanulságait is), hogy bizonyos kérdések egy működőképes társadalomban szükségszerűen megoldhatatlanok, hiszen a fennmaradást, a fejlődést éppen a megoldatlanság/megoldhatatlanság megléte képes garantálni. Leegyszerűsítve, egyúttal vulgáris következtetést levonva a darabbeli esetből: arisztokrata ne házasodjék varrólánnyal, néhány holdas falusi gazda fővárosi femme fatale-lal, kékharisnyával, vagy jelenünkből keresve analógiát: általános iskolai tanár üzletasszonnyal, gazdag politikuscsemete szakmunkással.”

Pető Tibor: Várja a rosseb. Színház.NET, 2018. július

„A ruha zárt, és a két szín, a vörös és a fehér ezt a „bonyolult ártatlanságot” képes érzékeltetni, ahogy ez az ártatlan lány már szinte előre „megesett”, szerelem nélkül fog férjhez menni. Az érzelmek, a szerelem máshol van – erről szól a történet.”

Tompa Andrea: Kell ez a toll, kell ez a csillár. Színház folyóirat, 2018. június

Fotó: Horváth Judit

3. Trojka Színházi Társulás: Anna Karenina befejezetlen története

Lev Tolsztoj regényéből színpadra alkalmazta: Balassa Eszter. Rendezte: Soós Attila.

„Két szálra fókuszál az előadás, a két, párhuzamosan jelen lévő szerelmi történetre. Az egyik, amelyik nem indul jól, de végül révbe ér, s Annáék szerelme, amely tragédiába fordul. Ez egy sorstragédia, szerelmi háromszög, ahol senki sem hibás, mégis mindenki vesztes. És a gyerek, aki nem tehet semmiről, mégis belevész a történésekbe. A végén azt látod, Anna elvesztette őt, s már nem lehet visszacsinálni. Már nincs visszalépés.”

Nálunk még erőteljesen a férfiak uralják a színházi világot. Gryllus Dorkával Marton Éva beszélgetett. Színház.NET, 2018. október.

Fotó: Bokor Krisztián

4. Háztűznéző

Írta: Nyikoláj Vasziljevics Gogol. Rendezte: Ascher Tamás. Helyszín: Katona József Színház

„…elragadó karikatúra Jordán Adél odaadó Agafja Tyihonovnája is, egy férfi mellett, akit gyakorlatilag úgy kellett odateperni, ragasztani, odapasszírozni közös asztalukhoz, hogy ne pattanjon fel abban a minutumban. A bohóctréfa részeként Agafja, emlékezetből a tonettszék karfájára teszi könyökét, de elhibázza, úgyhogy aztán inkább csak mereven tartja a levegőben, mutatva, hogy minden erejével figyel. A nagy figyelemmutatás közben nyilván csak figyelni nem marad energiája. Két perc kellemetlen small talk, majd a férfi menekülőre fogja, a nő pedig Dargay Marcell fanfárfunkciót betöltő zenei futamára őszinte elragadtatással kiáltja a világba az önbecsapást: végre szerelmes vagyok!”

Herczog Noémi: Vakrandi. Élet és Irodalom, 2017. december 1.

5. Petra von Kant

Írta: Reiner Werner Fassbinder. Rendezte: Székely Kriszta. Helyszín: Katona Sufni

„[Székely Krisztát] …az érdekli, ahogy a magányból, ürességből kilép ez a középkora felé haladó, még erős nő, hogy egy fiatal, kicsit érdek-, kicsit élvhajhász másik nővel összeütközzön. Hogy aztán szétválásukkal sokkal jobban magára maradjon, az ürességgel, a kapcsolatok érdektelenségével, családjával, csupa nővel – groteszkek, de valódiak mind –, akik iránt a dühön kívül nem érez semmit.”

Tompa Andrea: Petra von Kant. Magyar Narancs, 2014/46.

6. Kertész utcai Shaxpeare mosó

Szöveg: William Shakespeare Rómeó és Júlia című drámája, Závada Péter átirata és a Társulat improvizációi alapján. Rendezte: Bodó Viktor. Helyszín: Örkény Színház

„Ám a rendező, Bodó Viktor és a szövegíró, Závada Péter nem egyszerűen másik korba helyezte a történetet, hanem egyenesen leszámolt vele, néhány kőszínházi hagyománnyal együtt. Vagyis az Örkény Színház Kertész utcai Shaxpeare-mosója mintha arról szólna, hogy mennyire nem lehet ma a Rómeó és Júliát színpadra állítani. (…) Ha muszáj lenne kiemelnem valakit, akkor Takács Nóra Diána lenne az, aki Montágnéként beszélni nem tud, énekelni annál inkább, és mi mást, mint az I Will Always Love You-t. És igazából ez a legszebb szerelmes pillanat.”

Rádai Andrea: Fallikus falikút. Magyar Narancs. 2019/41.

7. Patika

Írta: Szép Ernő. Rendezte: Mohácsi János. Helyszín: Örkény Színház

„Hol a boldogság mostanában? – ez érdekelhette Szép Ernőt, amikor megírta azon kissé félnótás, álmodozó és gőgös fiatalemberek sorsát, akiket megszédít a film, a színház és az orfeum világa, a különleges élet lehetősége, a csak rájuk váró nő képzete. A Patika főhőse, Balogh Kálmán a dráma végén, váratlanul érkező valóságos szerelemben talán megtalálhatná a boldogságot, ám a Mohácsi testvérek átirata szétzúzza ezt a reménysugarat: Kálmán a boldogságra való törekvés igényét is elveszíti, mintha az alkotókat inkább az érdekelné, hogy hol a boldogtalanság mostanában.”

Fehér Anna Magda: Megrontottak. Színház.NET, 2019. január.

Fotó: Horváth Judit

8. Öröm és boldogság

Írta: Székely Csaba. Rendezte: Ándi Gherghe. Helyszín: 3G Színház, Marosvásárhely. / Az előadást Magyarországon is bemutatták. Rendezte: Czeizel Gábor. Helyszín: Spirit Színház

A falusi kocsmáros (Béla) szerepében Orbán Levente a szerző különleges tragikomikumának rendkívül erős megtestesítője. Műanyag poharat törölget vehemensen. Kapcsolgatja méretes, duplakazettás, csiricsáré diszkófényes magnóját. A zene olyan, amilyen a készülék. Miután befogadja a városból odamenekült Dénest, a falu népe kikezdi. Félszavas replikáival helyreteszi a kíváncsiskodókat. Igazságérzete durva álcájánál is erősebb. Két jelenet között támlás széken ül a sarokban. A félhomály sem tudja elrejteni azt a lelki tusát, ami mozdulatlanságát áthatja. Végül Dénessel lassú táncot lépegetnek. Szemük egymásba fonódik. Hosszú percekig. Béla zavart, de érzelmei kiteljesülnek, felülkerekedik belső derűje. Öröm és boldogság, amit látunk. Pár futó pillanatig.

Sebesi istván: Homo-road. Játéktér, 2017. 11. 27.

Fotó: Bristena

9. Azért a kis bolondságért

Fabók Mancsi Bábszínháza. Alkotók: Fabók Mariann és Keresztes Nagy Árpád. Különböző helyszíneken

Fabók Mariann minden karaktert kicsit esendőnek mutat. Ezek a szereplők túl kevés információval rendelkeznek emberi testről, szeretetről és szerelemről ahhoz, hogy igazán boldogok lehessenek. Csak a már idős Böske tud erről valamit mondani unokájának, aki – mint ő az előadás elején – első táncmulatságába indul. És bár végignevetjük az előadást, világos számunkra, hogy Böske boldogtalanul élte végig életét – éppen ezt a rengeteg boldogtalan évet ugorja át az előadás, a fiatalság után egyből a visszatekintő idős kor következik, és ez hagyhat bennük egy kis hiányérzetet.

Puskás Panni: Egy jó teregetés. Színház.NET, 2019. február.

Fotó: Németh Gyula

A sorozat első részében a múltfeldolgozással kapcsolatos előadásokat gyűjtöttük össze.