…szemet hunyni vagy elveszíteni egy jó munkaerőt? Struccpolitikát folytatni vagy morálisan elítélni? Ezek a kérdések úgy kerülnek terítékre, hogy a darab valóban jó arányérzékkel egyensúlyoz minden résztvevő vélt vagy valós részigazsága között.

A dráma letölthető INNEN

Kónya Klára Ráolvasás című műve egy személyes, a szerző által megtapasztalt, őbenne magában is sokáig feldolgozásra váró, konfúz, zavaró, diszkomfort érzést okozó élmény megírásának indult, és mire elkészült, a hatalommal való visszaélés jelenségét érzékenyen körüljáró, a reális problémákhoz való felelőtlen hozzáállást precízen leleplező, bátor, ugyanakkor lélektanilag rendkívüli módon árnyalt lenyomatává lett annak a kornak, amely még mindig nem tudja pontosan, de legalább már keresi, hogy az ember személyiségét sértő bármilyen atrocitás határai hol kezdődnek és hol végződnek – nem beszélve azokról a rejtett lelki mechanizmusokról, amelyek csendesen munkálkodnak a mélyben, maradandó károsodásokat okozva az elszenvedőkben.

A mű keletkezésével egy időben tárultak fel közéletünkben hatalmi pozícióval való visszaélésből elkövetett zaklatási vétkek. Az ebben a drámában is tematizált probléma, a morális alapon történő szerephatár-átlépés is elkezdett közüggyé válni. És ez a legfontosabb.

A Ráolvasás című darabban nagyon sok olyan felvetés van, amely bebocsáttatásért kopogtat társadalmi érzékenységünk ajtaján. Az identitását kereső, a lázadás különböző megnyilvánulási formáiban kitörő, stabilitást nélkülöző fiatal generáció tagjai között is megtalálható a kirekesztés, a magányosság, a meg nem értettség, a verbális bántalmazás, a megalázás problémaköre.

A családi háttér szociális- és érzelmi hálójának pókhálóvékonysága, az anyagi gondok és házassági válság okozta széthullás ugyan, mint mellékszál van jelen a műben, mégis nagyon dominánssá válik, és magyarázatul szolgál a fiatal generáció, de szüleik generációjának frusztrációjára is.

Jelenet az előadásból. Fotó: Vass László

Az oktatási rendszerben dolgozó tanárok reakciója már-már az abszurditás határát súrolja: szemet hunyni vagy elveszíteni egy jó munkaerőt? Struccpolitikát folytatni vagy morálisan elítélni? Ezek a kérdések úgy kerülnek terítékre, hogy a darab valóban jó arányérzékkel egyensúlyoz minden résztvevő vélt vagy valós részigazsága között.

A bántalmazott szereplőket nem csupán áldozatként mutatja be, hanem végigvisz bennünket azon a nagyon bonyolult folyamaton, ami ezeknek a szeretetre, odafigyelésre, megértésre, iránymutatásra, segítségre igényt tartó lányoknak a lelkében végbemegy.

Fontos szerepet kap a műben a humor is, az életöröm, a vitalitás. Nem horror-történet. Nem pszichothriller. Máshogyan nyomasztó.

Nem ítélkezik, de meghagyja a lehetőséget, hogy ki-ki megtegye. Finoman, mégis pontosan jelezve, hogy ezeket a határokat igenis kell megtanulnunk.

A tanár mint későbbi bántalmazó kezdetben egyáltalán nem ellenszenves. Sőt a segítő, a megmentő személyét is láthatnánk benne. Ez nem írói csel, nem a dramaturgiai végkifejlet nagyobb csattanóját hivatott elősegíteni, hanem egy lélektanilag pontos ábrázolás, hiszen a lányokban tisztán megmutatkozó hiány és űr pótlására ő látszólag önzetlenül kínálkozik, amit tanítványai kitörő örömmel elfogadnak – tipikus helyzet.

A leglényegesebb erénye a Ráolvasás című drámának: ugyanúgy, ahogy a valóságban történik, olyan észrevétlenül és rejtetten mosódnak el a határok a műben is, és eltűnik a választóvonal „lehet” és „nem lehet”, „szabad” és „tilos” között.

Marad csak az örvény, amelybe belekerültek, mindannyian, irányvesztetten, sérülten.