Visky András Pseudo-Augustinus-dialógusának első része az ÉS-ben jelent meg[1] Egy Augustinus-apokrif Barabási Albert-Lászlónak[2] alcímmel, melyet a szerző nemrégiben juttatott el hozzánk a folytatással, azaz két további, a jótékony sikerről szóló fejezettel együtt. Nagy örömünkre szolgál a drámatárunkban megjelentetni az így létrejött művet, mely reményeink szerint a Színház folyóirat 2019. decemberében megjelent számával, annak sikerről szóló cikkeivel is párbeszédbe lép. Az említett fókusz egyik írása, melyben Adorjáni Panna beszélget Tasnádi Istvánnal, szintén foglalkozik Barabási Albert-László könyvével.

A dráma letölthető INNEN

Bevezető megjegyzések

A sikerről írt traktátust (De successu) – amely leginkább a színházi siker természetét vizsgálja, és amely csak különféle fordításokban maradt ránk – Pseudo-Augustinus közvetlenül Augustinus De musica című nagy hatású műve befejezése után, tehát valamikor 389 után írhatta, mintegy annak folytatásaként. Megerősíti ezt a feltételezést az a tény, hogy a szöveg több alkalommal is szó szerinti részeket vesz át a De musica (A zenéről) Első könyvéből, ennek is a Hatodik fejezetéből.

Alypius híres történetének a fölidézése mindenesetre arra enged következtetni, hogy a mű születését a Confessiones (Vallomások) megírása utáni időre tehetjük, tehát valamikor 400 körülre. Azt sem zárhatjuk ki teljes bizonyossággal, hogy a párbeszéd évszázadokkal később íródott. Pseudo-Augustinus nem csak hallotta, olvashatta is a Vallomásokat, innen is szövegrészeket, jellegzetes augustinusi kifejezéseket és nyelvi fordulatokat vesz át, legtöbbet a Harmadik könyv Hetedik fejezetéből.

Tekintettel arra, hogy a Confessionest, mint tudjuk, hangos felolvasásra szánta Augustinus, nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy Pseudo-Augustinus a számára fontos szövegrészeket megjegyezhette, és így emlékezetből idéz. A hibátlan idézetek mindazonáltal azt a nézetet erősítik, miszerint a homályba maradt, mesteréért rajongó szerző Augustinus műveit behatóan ismerte.

Pseudo-Augustinus párbeszédes traktátusának itt az első három fejezetét adjuk közre, amelynek a színházi hatás, a „gonosz siker” és a „jótékony siker” áll a középpontjában. A traktátus, eddigi ismereteink szerint, ennél jóval terjedelmesebb, több színházelméleti kérdést is megvitat a Mester az ő Tanítványával. Valószínűsíthető, hogy Pseudo-Augustinus oktatási célokra szánta a művét, ezért is gondolhatjuk azt, hogy az ismert augustinusi párbeszédes művekhez képest a pedagógiai attitűd itt sokkal közvetlenebb hangnem használatára szabadítja fel a szerzőt. A könyv méretű dialogikus traktátusból itt csak három fejezetet hozunk nyilvánosságra.

[1] Visky András: Pseudo-Augustinus: A sikerről. = ÉS, 2019. december 13.

[2] Vö.: Barabási Albert-László: A képlet. A siker egyetemes törvényei. Fordította Bujdosó István. Libri Kiadó, Budapest, 2018.

(Visky András portréját Albin Olsson készítette a Göteborgi Könyvvásáron 2015-ben. Forrás: Wikipédia.)