Rendszerint hallgatólagos alapelv a színházi szakírásban, hogy az előadás-felvételt nem tekintjük reflexióra érdemes művészeti produktumnak. Mert amit nem a saját szemünkkel látunk, hanem a kameraállásnak kiszolgáltatva, arról nem szólhatunk hiteles tanúként. A március közepén beállt pandémiás helyzet azonban derékba kapta a 2019/2020-as színházi évadot, és négy hónapon át nemcsak a kritikusoknak, hanem a nézőknek sem adatott meg az élő színház. Az intézmények, ha nem akartak hónapokra eltűnni a süllyesztőben, és ezzel kockáztatni a közönségük elvesztését és a fenntartó által elrendelt kényszerszabadságot (ahogy ez utóbbi például több erdélyi színházban megtörtént), szükségből meg kellett hogy találják a megszorítások mellett is alkalmazható, a kőszínházi gyártás-sorozatjátszás működésmódtól eltérő gyakorlatokat. Így nőtt meg egyik napról a másikra szinte robbanásszerűen a színházi közvetítések száma, holott ezt a műfajt az elmúlt években már a köztévé is inkább eldugni igyekezett. A műsorszerkesztés viszont ezúttal a színházak kezében volt: a közösségi médiafelületeken megosztott előadás-felvételek kommunikációs szempontból ugyanúgy funkcionálnak, mint bármely poszt – önreprezentációként. Ráadásul a jelenben állva kínálnak színháztörténeti perspektívát, amennyiben egyazon sorozatba fűzve, archívumuk részeként mutatják fel az adott intézmény különböző korszakokból származó előadásait. Szerzőinket tehát arra kértük, vizsgálják meg, milyen profilt rajzol egy-egy színházról az online közreadott előadásai kontinuuma. Milyen művészeti vezetői, intézményi dramaturgiai szempontok olvashatók ki abból, hogy mit mutat meg önmagából egy színház? Mely alkotóit találja reprezentatívnak? És – esetleg valamilyen gazdasági vagy szerzői jogi megfontolásból – mit nem mutat meg? Míg az NTGent az aktuális repertoárja előadásait is közvetítette, a magyar színházak szinte kivétel nélkül csak a műsorról már levett produkcióikat. Míg a centrumtól távol nagy volt a streamelési kedv, a budapesti színházak kevéssé látták értelmét a közvetítésnek. És hogyan hatott nézői szokásainkra a tavasz folyamán elképesztő méretűre duzzadt közvetítésdömping?