Járványhelyzet volt, járványhelyzet van, ami a színpadi előadó-művészetet hatványozottan sújtja. A szeptemberi újraindulás óta is teljes a bizonytalanság a színházak háza táján, sorra zárnak be a fertőzésveszélyben érintett kulturális intézmények rövidebb-hosszabb időre. A jövő kiszámíthatatlan és tervezhetetlen. Ez a bizonytalanság pedig kihat a színházi struktúrában részt vállaló minden szereplőre, a színházi dolgozókra, színészekre, táncosokra, alkotókra egyaránt – és nem csak művészi értelemben. Októberi számunk vezető blokkjában annak próbáltunk utánajárni, hogy a színházi szektor mely részein dolgozó színészeket és táncosokat viseli meg a leginkább anyagilag egy ilyen vészhelyzet, ezért kutatást végeztünk a színészi/táncosi fizetésekről a kőszínházaknál, a független társulatoknál és a szabadúszók között. De arra is kíváncsiak voltunk, mennyire lehet ma szabadon és transzparensen fizetésekről, gázsikról, próba- és előadáspénzekről beszélni a színházi közegben. Fókuszunk első cikkében ennek a kutatásnak az eredményeit adjuk közre, majd szabadúszó művészeket kérdeztünk – a rendszer legkiszolgáltatottabbjait – egy kerekasztal-beszélgetésben, végül bepillantunk a színészszerződtetésekkel kapcsolatban Romániában újonnan fellángolt vitába.