Az orosz népdalra (a Valahol a Volga mentén dallamára) költött német szöveg kapcsán azt a szakadékot demonstrálja az (…) előadás, mely a dalban tárolt emlékek és a Zahn emlékezethiánya között alakult ki. A rés a felejtés kitágított momentuma, melybe egy digitális, archív hangfelvétel ékelődik be.

Üdvözlöm. Törlés.
Az én nevem Oliver Zahn. Törlés.
31 éves vagyok. Másolás és törlés.
Ez később válik fontossá. – ezekkel a rövid passzusokkal nyitja meg előadását Oliver Zahn. Fekete képernyőn felugró fehér ablakokba írt mondatok demonstrálják a digitális térben a kollektív felejtés mechanizmusát és lehetséges technikáit. This is live. – írja.

A Trafó Kortárs Művészetek Háza új sorozatában olyan produkciókat, színházi eseményeket sugároz webes felületen, melyek kifejezetten online médiumra születtek. Oliver Zahn neve ismerősen csenghet a magyar közönség számára, hiszen 2019-ben már vendégszerepelt a Trafó színpadán, ahol egy egyszerűnek tűnő gesztus – a karlendítés – folyamatos ismétlése kezdeményezett párbeszéd-alternatívákat művészetpolitikáról és politikai művészetről. Ahogy a karlendítés a múltat tematizálta, úgy a decemberben közvetített Óda a felejtéshez – második rész (Lob Des Vergessens, Teil 2) című esszédarab a múlt kapcsán a felejtést állította a középpontba. Az alkotó Freiburgban, néprajzi gyűjteményekben kutatott, amikor megragadta egy dal, melyet egy második világháborúban kitelepített német énekel menekülésének és érkezésének tapasztalatairól. Az orosz népdalra (a Valahol a Volga mentén dallamára) költött német szöveg kapcsán azt a szakadékot demonstrálja a lecture performance-nak is tekinthető[1] előadás, mely a dalban tárolt emlékek és a Zahn emlékezethiánya között alakult ki. A rés a felejtés kitágított momentuma, melybe egy digitális, archív hangfelvétel ékelődik be. Az esemény folyamán ismételten rés ékelődik a korábbi hasadékba, mert az elektronikus hangfájlt másodpercek alatt törlik. Ez egy performatív tett, hiszen a fájl törlése élőben történik: tartalom kijelölése és Backspace. Mechanikusan erőszakos tett: a gép parancsra felejt. Vissza az űrbe, a semmibe. Rés.

A produkció kivitelezése végtelenül egyszerű. A Zoom platformon megosztásra kerül Oliver Zahn laptopjának fekete képernyője. Az illúzió olyan, mintha a néző saját képernyőjét látná viszont. A képernyő mögött ülő arc nem fedi fel magát, nem tudunk képet társítani a harmincegy éves Zahnhoz, ahogyan hangot sem. Így a néző nem feltétlenül projektál egy másik fizikai lényt a képernyő mögé, akit nézni kellene, ami így a dilemmát helyezi előtérbe, a felejtés kérdését. A fekete képernyőn fehér jegyzettömb-ablakok jelennek meg, amikbe rövid szövegek iktatódnak. Minden új gondolat új ablakot jelent, illetve ha egy-egy passzus magyarázatra szorul, akkor bővítésként az aktuális ablak melletti új ablakban olvasható a magyarázat. Ugyanakkor egy hangfálj ikonja is a képernyő asztalán van, ezt törli Zahn az előadás végén.

A nézői pozíciónk passzívan lesz aktív. Semmit nem kell tennünk, mert a „gép” gondolkodik helyettünk és cselekszik. Irányított módon azt jegyezzük meg, amit a képernyőnk, vagyis az alkotó képernyője a szemünk elé tol. A virtuális manipuláció során többször meg kell hallgatnunk a dalt, és a fontosnak vélt információk, mint például a felejtés technikáit rögzítő öt pont (felülírás, emlékezés folyamatának delegálása, konvertálás és megértés, gazdasági és szociális/kollektív biztonság, spammelés)[2] visszatérő – ismételten megnyitott – jegyzettömbként jelenik meg, hogy ne felejtsük el. Rákényszerítenek, hogy ne felejtsük el.

A felvételt, mely maga az elfeledés folyamatának tanúsága, két memória is rögzíti: egyik a képernyőt figyelő néző mint fizikai valós személy memóriája, a másik a számítógépé. Vizuális módon látjuk a gép memóriáját. Egy hexafáljt, mely a hanganyagnak megfelelő bináris állomány vizualizációja. A menekültek számára a dal az emlékezés tárolását jelentette, míg számunkra az a legkézenfekvőbb , ha valamit a web médiumán keresztül tárolunk, legyen szó videóról vagy akár hanganyagokról. Több száz életet tudunk így megjegyezni, ahogy Oliver Zahn is több száz német menekült hangfelvételét tárolja laptopján. Több száz élet fölött tudunk ítéletet mondani, mikor virtuálisan – this is live – kitörlünk mindent.

[1] Bővebben a lecture performance-ról: https://szinhaz.net/2020/02/18/czirak-adam-tudomany-es-muveszet-hataran/

[2] Az alőadás angol nyelven zajlott. Az öt technika: overwriting, delegating the work of remembering, translation and conversion, wealth and social security, spamming.