A mélyben élők világába vezet, s a megszokott súlyokat riasztó természetességgel viselő embertársaink testi-lelki otthontalanságához visz közel bennünket a Trafó két egymástól eltérő témájú, de megvalósításában egyaránt figyelemre méltó, rangos távszínházi produkciója.
Az orosz népdalra (a Valahol a Volga mentén dallamára) költött német szöveg kapcsán azt a szakadékot demonstrálja az (…) előadás, mely a dalban tárolt emlékek és a Zahn emlékezethiánya között alakult ki. A rés a felejtés kitágított momentuma, melybe egy digitális, archív hangfelvétel ékelődik be.
… talán még azokban a nézőkben is oldódott az aggodalmas „megküzdési” görcs, akik el is feledték már a játékok örömét. Meglehet, ez is a Momentán akciók rejtett tantervének része.
Az Illés Márton által írt kiadványban tárgyalt három, még a második hullám előtt született előadás egyrészt formájában reflektál a koronavírusra, másrészt a „cigány középosztályként” hivatkozott identitás autentikusnak ható képét festi elénk, kapcsolódási pontokat felmutatva különböző csoportok között egy olyan helyzetben, amikor egyébként a bezárkózás van soron.
…Ari-Nagy Barbara dramaturgot és Závada Pétert is dicséri, hogy minden beleírás és átszerkesztés ellenére megmaradt az eredeti francia dráma „lépcsőzetes feszültsége”, a rendezés és a színészi játék pedig az előadásba építette bele az ember végtelen kínját és ijesztő esendőségét.
„A német színház egész Európát ledózeroló uralma után most már végre valami másnak kellene jönni” – mondta 2020. augusztus 13-án Vidnyánszky Attila a Kossuth Rádióban. Lássunk pár szubjektíve kiragadott példát, mit hagyott maga után ez a buldózer az online térben a korona-stream idején!
A londoni Nemzeti Színház honlapját vizsgálgatva egy olyan intézmény képe sejlik fel előttem, amelyik komolyan veszi mindazt, amit a nevéből kiindulva róla feltételezhetünk. Elgondolkodtató, hogy a színházi intézmények kontextusában még lehet trendi a nemzeti név, jelen esetben például azt jelenti, hogy mindenkié.
Több hónapnyi kötelező zárva tartás után rengeteg óvintézkedés mellett újra működnek a színházak. De visszatalált-e a közönség is a nézőtérre, és hajlandóak-e a nézők három órán keresztül maszkban üldögélni? Körkép.
A pandémiás veszélyhelyzet kihirdetése nyomán a színház mibenlétének meghatározása körül fellángolt vita tanulsága tézisem szerint azonban nem az egymással versengő definíciós kísérletek kritériumrendszerének különbségében áll. Sokkal inkább annak (reflektálatlan) feltételezésében, hogy „a” színház mint olyan definiálható (sőt, definiálandó)…
Online beszélgetés az epidauroszi színházból élőben közvetített Aiszkhülosz Perzsák című drámájáról a Görög Nemzeti Színház előadásában.[1]
