…az online térben megvalósuló színházi kísérletek között sok a részvételi előadás. Feltehetően azért is, mert a Zoomhoz hasonló médiumokban eleve adott a részvételiség, hiszen pont a kommunikáció, az aktív együttes időbeli jelenlét a céljuk.

Having a sense of presence without actually being there is a hallmark of Internet-mediated communication. Presence becomes a more complicated concept because it is determined by participation more than proximity.

Annette Markham: Interaction in digital contexts

Nálunk nagyon erős szkepticizmus övezi az online térbe költözött előadásokat. Nekem, személy szerint – és amellett, hogy természetesen várom a színházak újranyitását – semmi bajom nincs se a streamelt, se az online térbe készült vagy adaptált előadásokkal. 2020-ban Magyarországon annyi minden demoralizál – nem akarom, hogy a színház legyen az egyik, s a színház amúgy is az emberekért van, akiket most csak így lehet elérni.

Az (online) színházzal kapcsolatos kérdéseket érdekes megvilágításba helyezheti a Magyar Drámapedagógiai Társaság 28. alkalommal megszervezett módszertani rendezvénye, a Színház–Dráma–Nevelés. A színházi neveléses foglakozások és előadások aktívan használják az együttes testi jelenlétet, működési mechanizmusuk alapja a játszók és a néző-résztvevők közötti interakció. A testi jelenlét kiiktatása így feltételezhetően nehézséget okoz esetükben (pl. nincs szemkontaktus), mégis, az online térben megvalósuló színházi kísérletek között sok a részvételi előadás. Feltehetően azért is, mert a Zoomhoz hasonló médiumokban eleve adott a részvételiség, hiszen pont a kommunikáció, az aktív együttes időbeli jelenlét a céljuk.

A konferenciaszerű fesztivál foglalkozásait a magyar színház- és drámapedagógia ismert és elismert szakemberei tartották. Korosztály és műfaj szempontjából rendkívül sokszínű lett a program: a drámajátékokon kívül volt tanítási drámaóra, online közösségi játék, interaktív stand-up, saját élményes mozgás és storytelling tréning. Az említett gyakorlatokat mi, nézők is kipróbálhattuk, vagyis hűen a színházi neveléshez, résztvevőkké váltunk. A foglalkozások tipológiai megnevezése alighanem az alkotókra volt bízva, és ezáltal jól reprezentálták az élő színházi neveléses foglakozások műfaji elevenségét és a műfajok közötti átjárást, továbbá megfigyelhető volt bennük úgy a leíró, definiáló szándék, mint a műfajteremtés maga.

Nyári Arnold a Pillantás a jövőbe című foglalkozáson

Az ifjúsági előadásokat illetően – akárcsak az online oktatásban – az óvodás és általános iskolás korosztályt a legnehezebb megtalálni. (Igaz, az otthon figyelemelterelő ingerei nem csak a kisebbek, de a középiskolás és felnőtt korosztály számára is megnehezítik a figyelem és motiváció fenntartását.) Ebből a szempontból is nagyon kíváncsi voltam Nyári Arnold Pillantás a jövőbe című online drámajátékára, amely 1-2. osztályosoknak készült. Néhány rövid, Zoomra adaptált bemelegítő játék után körvonalazódik a drámajáték fikciós kerete: Nyári játékmesterként elmondja, hogy valamikor a jövőben, 2081 táján vagyunk, és mindenki egy olyan hotelben él, ahol minden szükségletünkről gondoskodnak, de nem mehetünk sehova, és nem találkozhatunk más emberekkel. (Hogy milyen szükségleteik lehetnek az 1-2. osztályosoknak, most nem tudtam meg, mert a foglalkozásokon drámatanárok, a drámapedagógia iránt érdeklődő felnőttek vesznek részt.) A játék menete hasonló egy valós térben zajló osztálytermi drámajátékhoz, Nyári a portás szerepében (csak rajta keresztül lehetett kommunikálni a többi lakóval) kérdéseket tesz fel, feladatokat ad (pl. el kell indítani egy pletykát), majd egy közös gyűlésen vázolja a megoldandó dilemmát, amiről az összes lakónak együtt kell döntenie. A játék alatt elsősorban a nyelv eszközeivel, a beszéden keresztül vehetünk részt, a hotel karaktereit is elsősorban megszólalásainkkal formálhattuk. A testbeszéd hiányában viszont nehezebb megjósolni és érzékelni a játék dinamikáját, és azon kapom magam, hogy a gyors konszenzus elkerülése és a folytatás érdekében szándékosan az ellentárbort erősítem.

Vági Eszter Külön – mégis együtt című saját élményű tréningje a közös alkotást és a saját magunk teatralitását kívánta megmozgatni. A bemelegítő játék itt sem maradhatott el, olyan pózokat kellett felvennünk a kamera előtt, melyek leginkább jellemeztek bennünket vagy azt a képet, amit magunkról szeretnénk mutatni, majd ennek az ellenkezőjét. Ezután Vági kis csoportokba osztott fel bennünket, mindegyik csoport kapott egy témát, amit teátrális helyzetbe kellett hoznia. A mini performanszokban elsősorban a saját magunk, testünk, arcunk színházi potenciálját kellett kihasználnunk. A Zoom-ablakkerete behatárolta a lehetőségeinket, de egészen ismeretlen módokon mozgatta meg a kreativitásunkat.

Gyevi-Bíró Eszter a Pont, mint te, avagy tanítási liezón című foglalkozáson

Gyevi-Bíró Eszter sajátélményű mozgástréningje és Sarlós Flóra sajátélményű workshopja a résztvevők figyelmét a testtudatosságra terelték. Gyevi-Bíró még a Pont, mint te, avagy tanítási liezón című foglalkozás kezdetén elmondta, hogy felesleges frusztrációkat okoz, ha a zoomos verziótól ugyanazt a végeredményt várjuk el, mint egy élő órától. Fontos, hogy megtaláljuk az online médiumok játékosságát, hogy szabadjára engedjük saját és a gyerek fantáziáját.  Mások a körülmények: sokféle apró változtatást igényel a Zoom felülete, amikkel leginkább a gyakorlat során szembesül az ember. Az élmény hasonló vagy éppen kedélyesebb volt, mint egy élő gyakorlat során, mert a teátrális reakciók váratlanabbak Zoomon, mint élőben. Mivel egy online mozgásórán a közös tánc nem tud megvalósulni, ezért a foglalkozások az egyéni testtudatosságot és mozgást helyezték előtérbe.

A testtudatosság volt Sarlós Flóra workshopjának a központjában is. Sarlós a magyar Ziggurat Project és az olasz Larius társadalmi vállalkozás közös Co-Warming EMPOWERMENT(ALL) című projektjét mutatta be, amelynek célja a kiégés elkerülése, az egyén és a munkaközösség mentális és fizikai egészségének megőrzése tánc-, mozgás- és vizuális gyakorlatokkal. A workshop első részében saját stresszoldó stratégiáinkról beszélgettünk, majd különböző, a keleti kultúrából származó relaxációs gyakorlatokat végeztünk el Sarlós vezetésével. A workshop végén szóban reflektáltunk az általunk és a munkaközösségünkben hasznosíthatónak gondolt gyakorlatokra.

A fesztivál programjában szerepelt továbbá egy Zoombál Milovits Hanna és Fahn Rebeka, az SzFE végzős drámainstruktor szakos hallgatóinak a vezetésével. A Zoombál technikai feltétele, hogy a résztvevő saját, rég használt ruháiból állítson össze egy jelmezt, melyhez a foglalkozás alatt alakítják ki a karaktert. A Zoombál jól modellálja azt, hogy az online színházi neveléses foglakozások és előadások során a játszók és résztvevők is egy teljesen más performatív helyzetbe kerülnek, ahol minden apró gesztus felfokozott színházi eszközzé válhat

Bogya Éva Tímea: Részvételiség online című cikkében a tavaszi lezárások alatt született online részvételi előadásokról olvashatnak – a Szerk.