A jelen világállapotra mindenki a maga ízlése, készsége és lehetőségei szerint reagál: a József Attila Színház illetékesei például elkészítettek egy roppant zavarba ejtő, de minden bizonnyal mélyen önazonos Youtube-sorozatot.

„Újra sorozatot forgat Nemcsák Károly” – ezzel a szolíd hírértékű mondattal indult a József Attila Színház beharangozója, hogy aztán a Társulat a vesztegzár idején című ötrészes miniszériáról jó előre elárulja a reménybeli nézők számára: „Alapját a színház mindennapjai szolgáltatják, habár mindenki magát alakítja, az írói kreativitásnak köszönhetően, kissé elrajzolt, de nagyon is szerethető társaságot ismerhet meg a közönség.” Így kell tehát szemlélnünk és észbe vennünk a „Horváth Péter tollából és rendezésében” megszületett sorozatot: kollektív önarckép gyanánt, némi öniróniával. S ezt jó, ha már elöljáróban nyomatékosítjuk is, hiszen így legalább egyetlenegy, félig-meddig biztos fogódzó kínálkozik a befogadás számára, miközben valami olyasmit látunk, amit máskülönben sem műfaját, sem történetét, sem mondanivalóját, de többnyire még szándékát tekintve sem lehetséges megnyugtató eredménnyel értelmezni.

József Attila Színház: Társulat a vesztegzár idején. Fotók: Kállai-Tóth Anett

Adva van ugyanis Bogi (Holczinger Szandra), a jobb sorsra érdemes Lidl-pénztáros, aki ábrándos tudatlansággal meg egy teljes szülészeti osztály számára bőségesen elegendő csecsemői naivitással belép a József Attila Színház művészbejáróján, ajkán az óhajjal: „színésznő szeretnék lenni, mert nekem a színház a mindenem”. „És orvos látott már?”, „Én a helyedben hazamennék!” – felelik neki a színház dolgozói, akik legyenek bár a képernyőn megőszült színművészek vagy épp a társulat vezető tagjai, abszolút ismeretlenek a szemeit egyre csak kerekítő, olykor ráadásul könnyekben kitörő Bogi számára.  „Hát ez egy szakma?” – kérdi a rendhagyó jelentkezésről értesülő direktor, aki – amilyen vajszívű – engedi öt részen át a színházában kóvályogni, s végül még színpadra is lépni a mindvégig teljességgel dezorientáltnak mutatkozó ifjú hölgyet. ( „Én nem is tudtam, hogy az igazgató ilyen…mélyérzésű.”)

Merthogy mindeközben egyre csak zajlanak az előadások, dacolva a vesztegzárral. „Streamelünk, anyukám” – ahogy azt Pikali Gerda megvesztegető könnyedséggel megfogalmazza, jóllehet, a József Attila Színház valójában nem streamel előadásokat. De azért mégis minden epizódban betekintést nyerhetünk egy-egy repertoárelőadás rögzített részleteibe, s ez még annál is zavarba ejtőbb élmény, mint az alulírt kerettörténettel, a masztixszagú bennfentesség túlspilázásával és a kivitelezés hevenyészettségével szembesülni. Itt ugyanis nem kalkulálhatunk jóhiszeműen az önirónia és önreflexió felfokozott mértékével: ezek az előadások valóban ilyenek. A Vesztegzár a Grand Hotelben Vangoldjaként Szerednyey Béla valóban a karjához és a májához kap a „karmája” szó hallatán. Az angol arisztokratikus fellépést tényleg ilyen fájdalmasan slampos-esetlen kültelkiséggel mutatják fel, mint ahogy azt A király beszédének részletei jelzik. S legfőként a néhai Kerényi Imre Feketeszárú cseresznye-rendezésében mindennemű irónia nélkül a Nemcsák Károly – Pikali Gerda – Zöld Csaba szerelmi háromszögnek kellene parázsló izgalmat ébresztenie a nézőben. Nos, ehelyett e részletek láttán valósággal elhatalmasodik a szemlélőben egy olyan érzés, amelyet – mi tagadás – itt-ott már a kerettörténet számos pillanata is kiváltott: a szekunder szégyen.

S mégis, időről időre azért némi rokonszenvet is érezhetünk, még ha nem is feltétlenül a fáradhatatlan direktor láttán, aki hosszútűrő gazdasági vezetőjének kijelenti: „csodát kell tennünk”. (Új mikroportokat kellene ugyanis beszerezni.) Hanem mindenekelőtt azokban a pillanatokban, amikor a sorozatban előzmény és folytatás nélkül fölbukkan az imponálóan stramm, máig férfias kisugárzású és intakt orgánumú Ujréti László. Amikor egy-egy sután beállított jelenetben felsejlik Kocsis Judit színésznői múltja, vagy épp Vándor Éva színpadi energiája. No és persze akkor, amikor nyilvánvalóvá válik a színház mindenkori aprószentjeinek, így a tárak munkatársainak és a csoportos szereplőknek a lelkesedése. Miattuk alkalmasint valóban érdemes lett volna leforgatni egy társulati minisorozatot – csak éppenséggel olyat, amely nem készteti lépten-nyomon restelkedő félrenézésre a széria közönségét.

Mi? Horváth Péter: Társulat a vesztegzár idején

Hol? József Attila színház, online minisorozat

Kik? Rendező: Horváth Péter. Szereplők: Holczinger Szandra (Bogi) és a József Attila színház társulata