„Ó, még egy Shakespeare” helyett egyből harminchét, de nem csak úgy biztonságosan manőverezve, hanem egyből műrepülésben – az első három rész alapján legalábbis nyugodtan kijelenthetem ezt.

A TRIP az Első Magyar Karantén-Színház után egy évvel Shakespeare/37 címmel újabb sorozatba kezdett, amely nem a nagy drámaíró életművének tömörítésére koncentrál, nem is azok cselekményére, hanem azon kortárs szerzők korlátlan fantáziájára, akik ezt a harminchét drámát könyörtelenül szabadon és maradéktalanul aktualizálva fel- és átdolgozzák. A sorozat első három része, a Rómeó és Júlia, a Szeget szeggel és a Lear király átiratok a Budapesti Tavaszi Fesztiválon debütáltak, szerdánként pedig újabb átdolgozással találkozhatunk.

TRIP Webszínház: Montague és Capulet – Rómeó és Júlia, Shakespeare után szabadon. Fotó: Meister Natália Nóra

Mivel is kezdődhetne egy ilyen Shakespeare-sorozat, ha nem az egyik legnépszerűbb szerelmi tragédiával? (A) Rómeó és Júlia már halott ugyan, de Erdős Virág abszurd jelenete a szülő-tinédzser viszony problematikájába helyezi a Montague- (Györgyi Anna, Szikszai Rémusz) és a Capulet-házaspár (Tóth Ildikó, László Zsolt) kétségbeesett áldozathibáztatását: „Úgy látszik, hiába papoltam… Nézd, hogy megbántottad szegény apádat.” A szülők közhelyes mondatait csak úgy visszaverik az elhagyatott kőkápolna telefirkált falai. A szülők a felravatalozott Rómeótól (Bolla Gábor) és Júliától (Murányi Anna) várnak olyan és hasonló kérdésekre választ, hogy „süket vagy, kislányom?” vagy „van még valami mondanivalód?” – már ha tényleg vár választ egy szülő egy ilyen banális kérdésre. Ilyenkor mindig mosolyra görbül a néző szája, bármennyire is tragikus ez a szituáció.

A szerzőnek nem állt szándékában a kettős halál előzményeivel foglalkozni, mert hát ki ne ismerné e két szerencsétlen tinédzser tragédiáját, de azért biztos, ami biztos, az etűd elején megjelenő Shakespeare-idézet röviden összefoglalja a „kétórás darabot.” A fiatalok halálának következtében a két család közötti konfliktus megszűnik, helyét a szülők egyszemélyes külön-külön tusája veszi át, ami egyértelműen az egyhelyben toporgó tehetetlenségükből fakad.

TRIP Webszínház: Szeget szeggel – érzékenyjáték céges környezetben, Shakespeare után szabadon. Fotó: Meister Natália Nóra

Tasnádi István (ahogy az alcím definiálja:) érzékenyjátéka céges környezetbe ülteti át a Szeget szeggelt. Az elmúlt évek égető szociális problematikájára, a hatalommal való visszaélésre és a #metoo-ra hegyezi ki az Angelo, Claudio, Júlia és Izabella közötti kapcsolatok morális kérdéseit, miközben Shakespeare drámájának alapszituációját – a szereplők neveivel együtt – felismerhetően meghagyja, legalábbis azt a részét, hogy Angelo kigyomlálja az erkölcstelenséget a városból. Tasnádi drámájában egy budapesti cég vezérigazgatójaként teszi ezt Angelo (Ódor Kristóf), akiről semmi perc alatt kiderül, hogy nem is áll a morális erkölcs magaslatán, ő sem különb alkalmazottjánál, Claudiónál (Kovács Máté), akit Juli (Szőke Abigél) munkahelyi zaklatással vádol. Claudio húga, Iza (Hertai Petra) térden állva könyörög Angelónak, feláldozza saját tisztaságát, hogy visszaszerezze bátyja pozícióját, és lemossa karrierjéről a #metoo pecsétjét. Shakespeare-nél közben ott tevékenykedik az álruhába bújt Mátyás király herceg, itt a fiatal pár a színen kívül közös megegyezésre jut, Juli elengedi a feljelentést, Claudio elválik feleségétől, visszakapja állását. Happy end. Lehetne. Az asztal alól előbújó, majd megalázva kiviharzó Iza láttán Claudio csak hosszan mered az igazgatóra, akinek Juli együgyűen kuncogva megköszöni jóságát, aztán távoznak. Vége.

A film végig a metafikcióra épül, a csináltság és a valóság közötti határokat a fekete-fehérről színesre való váltás jelzi. Az elején és közben is láthatjuk a színészek készülődéseit, pont így képes a produkció vakító reflektorfénybe helyezni társadalmunk kurrens ügyeit. A nem-happyend után Hertai Petra színészként jön vissza azon az ajtón, ahol az előbb még Izaként rontott ki. Felmerül, hogy legyen inkább happyend, ahogy Shakespeare-nél is, mert eddig itt csak az „élet egyoldalú, elfogult ábrázolása” történt, a reménytelen diszharmónia került kibontásra. Az újravett befejezésben a gonosz Angelo elnyeri méltó büntetését, a „szűz Izabella” most már ragyoghat. Egyszer csak Magács László tűnik fel, a sorozat rendezője, gratulál a színészeinek, kész van a „cucc.” A making-of technika révén is ráerősítenek a történet műviségére, de éppen ezzel mutat tükröt – nem görbét, nagyon is tisztát.

TRIP Webszínház: A plüss – Lear király, Shakespeare után szabadon. Fotó: Meister Natália Nóra

Kovács Dominik és Kovács Viktor a Lear király harmadik felvonásának hetedik jelenetét feldolgozó etűdje harminc percen keresztül – a konyhai gépek monoton, fémes zúgásával ritmusban – lüktet egy rideg, steril, ipari konyhában, aminek inkább kínzókamra hangulata van. Ezt a feelinget fokozza, hogy Lear középső lánya, Regan (Láng Annamária) és férje, Cornwall (Mészáros Béla) húst darabol, és egy plüssnyulat nyúz – innen is jelenet címe: A plüss. Közben Gloster grófjának elfogatására várva a történéseket és a testvérek közötti konfliktust elemzik; egymásért sem föltétlenül rajonganak, inkább csak megtűrik egymást, de felsejlik a kisebbik lány iránt érzett féltékeny és fékezhetetlen utálat is. A szerzők egy percig sem bújtatják sikkes hercegnő álarc mögé Regan szadizmusát, dominanciáját és „szalámikomplexusát”, ez maximálisan ráerősít Cornwall puhány mivoltára. Legalábbis Regan ilyennek állítja be nekünk a férfit, szégyelli, hogy egy ilyen férfinek mondott igent. Bár nagyrészt Cornwall szemszögéből látjuk a történések, a párbeszédet narrációkkal, kitekintésekkel szakítják meg – túlnyomórészt Cornwall, mintha nekünk (is) bizonygatna –, mégis Regan szemszöge dominál. Mindvégig folyamatos kapcsolatban állnak a kamerával, tudják, hogy nézzük őket, és ha éppen nem rájuk esik a fókusz, ők követik a kamerát, nem fordítva. Végül leülnek az egyik asztalra, lenyugodni látszanak, majd váratlan hirtelenséggel, állati hangokat kiadva tépik szét az emberméretű plüssnyulat.

Mindegyik film-előadásban feltűnik, hogy vágatlan, hosszú snitt-technikát használtak, a színház one-shot jellegét próbálják visszaadni ezzel – a színpadon ugyebár nem vághatunk ki semmit. Ez minden tekintetben élőbbé teszi számomra a jeleneteket, pedig csak egy 14 colos képernyőn nézem, mégis mintha közelebb kerülnének hozzám a színészek, és egy sokkal tágabb képet kapok a tárgyalt problémákról, amelynek esszenciája Shakespeare, de leginkább az aktualitás.

Mi? Erdős Virág: Montague és Capulet – Rómeó és Júlia, Shakespeare után szabadon
Hol? TRIP Webszínház
Kik? Rendező: Magács László / Szereplők: Bolla Gábor, Györgyi Anna, László Zsolt, Murányi Anna, Szikszai Rémusz, Tóth Ildikó / Operatőr: Meister Natália Nóra / Kameraasszisztens: Magács Vince / Hang: Mészáros Gábor / Asszisztens: Varga Miklós / Jelmeztervező: Csoma Gabriella / Colorist: Vándor Ádám / Animáció: Buda Flóra Anna

Mi? Tasnádi István: Szeget szeggel – érzékenyjáték céges környezetben, Shakespeare után szabadon
Hol? TRIP Webszínház
Kik? Rendező: Magács László / Szereplők: Hartai Petra, Kovács Máté, Ódor Kristóf, Szőke Abigél / Operatőr: Meister Natália Nóra / Kameraasszisztens: Magács Vince / Hang: Mészáros Gábor / Asszisztens: Varga Miklós / Jelmeztervező: Csoma Gabriella / Colorist: Vándor Ádám / Animáció: Buda Flóra Anna

Mi? Kovács Viktor és Kovács Dominik: A plüss – Lear király, Shakespeare után szabadon
Hol? TRIP Webszínház
Kik? Rendező: Magács László / Szereplők: Láng Annamária, Mészáros Béla, Vitárius Orsolya / Operatőr: Meister Natália Nóra / Kameraasszisztens: Bóna Viktor / Világosító: Vékony Dániel / Hang: Necz Balázs / Mikrofon: Csizmadia Botond / Asszisztens: Kovács Krisztián / Jelmeztervező: Bartos Letícia / Felvételvezető: Vízy Laura / Produkciós manager: Kozák Rebeka / Colorist: Vándor Ádám / Animáció: Buda Flóra Anna