Amikor a szereplők filozofálgatnak – vagy kiejtik a szájukon azt a szót, hogy nihilista – mindig elkezdenek döngicsélni a legyek. Sok minden van – és lesz az előadás végére – ebben a zümmögésben: édes-bús nyáresti hangulat, disznóbűz, s úgy általában az élet közömbössége, szenvtelensége is.

Ez idáig akár egy Csehov-előadásról született írás bevezetője is lehetne, de Ascher Tamás ezúttal Turgenyevet: korrekten kidolgozott, meglepetésektől mentes előadást rendezett a Katonában. Egészen pontosan az Apák és fiúk című kötet nyomán írt Brian Friel-darabról van szó, melynek legfőbb érdeme, hogy nagyjából színpadképessé tette az amúgy kellemesen bő lére eresztett regényt. Turgenyev művének főhősét, az orvosnak tanuló Bazarovot nevezik akkoriban divatos szóval nihilistának, ti. a fiatalember megkérdőjelezi és tagadja a fennálló társadalmi struktúrákat és konvenciókat a szülők iránti szeretettől és a szerelemtől kezdve a művészeteken át a tudomány hasznosságáig. Barátja, a jóval tehetősebb családból származó Arkagyij Kirszanov is hasonló elveket vall, bár ő inkább pillanatnyi hatás alatt, mintsem komoly meggyőződésből. A nyári szünidőben látogatják meg Arkagyij majd Bazarov családját, a kettő között pedig a fiatal és gazdag özvegyasszony, Anna Ogyincova kastélyában időznek. Bazarovot – elvei ellenére – letaglózza a vendéglátójuk iránt érzett szerelem. Eleinte Arkagyijt is Anna izgatja, de aztán érdeklődés híján figyelme az asszony húga, Kátya felé fordul. A nyár végére a két barát elhidegül egymástól, Bazarovot szinte szó szerint felemészti a szerelem, Arkagyijnak meg „bekötik a fejét”…

Fotók: Horváth Judit

A darab összébb rántja a regényt, egyszerűsít a dramaturgiáján, az Ogyincovával való találkozások például házon belül, a Kirszanov-birtokon zajlanak le. A mellékszereplők könnyen beazonosítható, markáns karakterjegyeket kaptak. Bizonyos kulcsjelenetekről, például a párbajról vagy Anna a haldokló Bazarovnál tett látogatásáról pedig a szereplők elbeszéléseiből értesülünk. Kifejezetten jót tesz a drámai feszültségnek, hogy a regénnyel ellentétben Bazarov itt rögtön azután rohanja le Fenyicskát, hogy Anna visszautasította. Más szempontból azonban kevésbé szerencsések a változtatások, homályban maradnak hátterek, motivációk, amit a színészi játék és a regény (alapos) ismerete sem tud mindig áthidalni – bár kétségtelen, hogy az ascheri eszköztárnak köszönhetően bőven felsejlenek felszín alatt kúszó jellemvonások és történetek.

Bazarov alakja Vizi Dávid alakításában szépen kirajzolódik: sötét ruhás, már-már aszketikus figura, Dosztojevszkij hősei jutnak róla eszünkbe, sőt egy kicsit Hamlet is. Egy darabig csak figyel, komor árnyként álldogál a háttérben, úgy érezzük: a vesénkbe lát. És talán pont ezért szeretjük meg, mert nem futja le a felesleges köröket, nem tesz úgy, mintha nem tudná azt, ami egyébként nyilvánvaló, nem hajlandó mások kisded játékait játszani. A többiek hozzá képest mindannyian komikusabbra vannak véve.

Tasnádi Bence Arkagyija például jóravaló pincsikutya az intelligensebb fajtából. Azért lóg Bazarovval, mert az kúl (de tekintetéből az őszinte szeretet és a hűség is sugárzik). Könnyen befolyásolható, és hamar bele tudna kényelmesedni és pocakosodni a vidéki birtokosok életébe. Ezért is tud nyitott lenni Kátyára, aki leendő férjének épp a papucsát lopja el egy gyerekes csínytevés keretében, és aki egyszerre fruska és tudatos nő Veszelovszki Janka m.v. alakításában.

A Jordán Adél által játszott Anna Ogyincováról – elsősorban a regény eltérő dramaturgiája miatt – nem tudunk eleget ahhoz, hogy megértsük, miért utasítja vissza Bazarovot, miközben ideges nevetése, zavarodottsága, minden gesztusa azt jelzi, hogy majd eleped érte – sőt még jó, hogy nem esnek egymásnak ott rögtön. Bazarov halála után eggyel megviseltebben és gyűröttebben jön vissza a színpadra, és persze senki sem hallja vagy nem is akarja hallani, amikor azt mondja, rosszul döntött, és elrontotta az életét.

Arkagyin apja, Nyikolaj Kirszanov, akit Máté Gábor játszik, bohókás, idős úr, s a jóval fiatalabb Fenyicska iránt érzett szerelme így inkább hóbortnak tűnik, amit legjobb pillanataiban elnéz magának, hiszen bearanyozza öreg napjait, máskor azonban alighanem púpnak tekinti a hátán. Komikusan fél attól, hogy felvállalja ezt a kapcsolatot és bal kézről született gyermekét a fia előtt. Borbély Alexandra Fenyicskája talányosabb alak, a lánykérésre adott reakciója, hisztérikus nevetése talán azt jelzi, hogy végre megkapja, amit akart, de egyúttal ki is zárja egy másik, talán igazabb szerelem lehetőségét. Mindenesetre az előadás végére jól beleérik a ház úrnőjének (házisárkányának) szerepébe, a cselédekkel is másként beszél. A Fekete Ernő által játszott Pavel – ő az öreg Kirszanov öccse – ellentmondásos figura: egyrészt szánalomra méltóan piperkőc és sznob, másrészt van valami úriemberesen heroikus abban, ahogy titkolja szerelmét Fenyicska iránt. Nagy kár, hogy a párbaj közben nem láthatjuk.

Az Apák és fiúkban alighanem a Bazarov szüleit játszó Kocsis Gergely és Szirtes Ági beszéli a legjobban azt az ascheri Csehov-nyelvet, ami talán harmonikusabbá tehetné az egész előadást. Az ő figuráikban homogénebb keveréket ad ki a komikum és a tragikum, a szülői vakság és szeretet. A többiek érdekes, de az előadásegész szempontjából szervetlen színfoltok. Pálmai Anna Dunyasája erotikus kisugárzású és tenyerestalpas szolgáló, Csoma Judit m.v. félbolond, alkoholista Olga hercegnője kabaré-nagynéni. Lengyel Benjámin jó a flegma, focistafrizurás szolga szerepében, csak épp kínosan kilógnak a szájából a szlengnél is szlengebb szavak (pl.: Legnagyobb spanok vagyunk, uram!) – hiszen jobbára XIX. századi mederben folyik a társalgás, főleg, ami a tegeződés-magázódás szabályait illeti. A két idősebb inas, Szacsvay László Prokofjicsa és Ujlaki Dénes Tyimofejicse a két család közti különbségeket árnyalják: az előbbi elegánsan is tud utálni, az utóbbi meg koszos talpát piszkálva piszmog.

A színpadon semleges, időtlen, üldögélésre és álldogálásra alkalmas a tér (díszlet: Balázs Juli), ami a középen álló, égre törő fácskával árnyas kertet idéz, de más megvilágításban (fény: Bányai Tamás) szűkös, szegényes parasztházat. A modern jelmezek (Szakács Györgyi munkái) finoman jellemzik viselőik személyiségét és társadalmi státuszát – ilyen szempontból telitalálat a kislányos blúzokat az előadás végére kinövő Fenyicska majdnem tigriscsíkos ruhája, melynek anyagából újdonsült férjének zakóbélésébe is jut.

Hal a vízben ez a kisrealista közeg és az egész előadás. S végül is, az élet már csak ilyen: az apák felett lassan eljár az idő, a fiúk lázadnak, majd beleunnak vagy belehalnak. Ascher meg egy újabb oroszt rendezett a Katonában.

Mi? Brian Friel: Apák és fiúk – Turgenyev regénye nyomán
Hol? Katona József Színház
Kik? Szereplők: Vizi Dávid, Tasnádi Bence, Máté Gábor, Fekete Ernő, Kocsis Gergely, Szirtes Ági, Jordán Adél, Veszelovszki Janka m. v., Csoma Judit m. v., Borbély Alexandra, Pálmai Anna, Szacsvay László, Lengyel Benjámin, Ujlaki Dénes. Díszlet: Balázs Juli. Jelmez: Szakács Györgyi. Fény: Bányai Tamás. Dramaturg: Enyedi Éva. Zene: Kovács Márton. Sound design: Vajdai Vilmos. Díszlettervező asszisztens: Csoma Gabriella. Súgó: Schaefer Andrea. Ügyelő: Héricz Anna. Asszisztens: Tóth Judit. Rendező: Ascher Tamás.