Darabot csinálni bármilyen címmel lehet, nem Sisi meg a lótuszvirág a gond, hanem a krónikus témahiány.

Az elmúlt két hónapban a Nemzeti Táncszínházban több vidéki színház tánctagozatának a bemutatójára is sor került. A GG Tánc Eger Sisi, a magyarok királynéja címmel készített táncjátékot, a Kecskemét City Balett pedig a kortárs fölfogású LOTUS projekttel érkezett. Őket látva fel kell tennem a kérdést, mit várhatok nézőként egy színház tánctagozatától, annak milyen mértékben kell kiszolgálnia a színház igényeit, s mennyi energiát kell szentelnie a „saját” művészi út/nyelv megtalálására? Lehet, hogy naiv kérdések, de lesz belőlük több is, mert szembeötlő a társulati karakter hiánya. Úgy tűnik, feladatok vannak, külső célok, melyeknek eleget kell tenni, s nem jut energia a valódi munkára. Lenullázódik a belső kényszer, a hajtóerő, a kíváncsiság.

Darabot csinálni bármilyen címmel lehet, nem Sisi meg a lótuszvirág a gond, hanem a krónikus témahiány.

GG Tánc Eger: Sisi, a magyarok királynéja.

Sisi, a magyarok királynéja. A kezdőképet egy óriási, rámpaszerű felépítmény uralja, mely a történelmi tárgyú táncelőadásban hatalmi libikóka, illetve a kegyvesztetteknek lejtő. Fent, a játéktér fölötti erkélyen egy vonósnégyes, az Accord Quartet tagjait látni, ők szolgálják ki élőzenével a jeleneteket, melyek több évtizedet sűrítenek ötvenöt percbe. Az élőzene mindig magában hordja a táncosokkal folytatott közvetlen párbeszéd lehetőségét, plusz dimenziót adhat a darabhoz. Csakhogy a Sisiben a kvartett puszta látványosság, csakúgy, mint a letisztult színpadkép és a fényűző ruhák. Az előkelőség, az arisztokratizmus önmagukban jelentéstelen hordozói. Az ezüstszínű, stilizált parókák óvatosan ugyan ellene mennek a Romy Schneider-film és a Sissi-mitológia kötelező romantikájának, de épp csak annyira, hogy a Sisi (vagy Sissi) névvel megvett nézőket el ne bizonytalanítsák túlságosan a tartalmi mélységek, az esztétikai ördöglakatok. Ezért aztán szerepel például az előadásban derűs, nagy labdás strandjelenet régimódi csíkos úszódresszekkel és balettes fickándozással a Genfi-tó elképzelt partján, továbbá szerelmes évődés Ferenc Józseffel, és női torzsalkodás Zsófia főhercegnővel. A színlap szerint megjelenik a történetben Andrássy Gyula, Erzsébet két testvére (Ilona és Sophie), harmadik gyermeke, Rudolf (biztos ő az, aki egy jelenetben – mint baba a szülőcsatornából – egészen váratlanul a címszereplő szoknyája alól bújik elő), valamint Rudolf választottja, Vetsera Mária alakja, és kurtán-furcsán a Merénylő is színre lép. A történelmi táncjáték, mely magát kortárs balettnek nevezi, képtelen absztrahálni a kapcsolatok rendszerét, mesélni akar mindenáron.

GG Tánc Eger: Sisi, a magyarok királynéja.

A fémvázra feszülő mozgatható ruhaköltemények inkább díszletszerűek, nem igazi jelmezek, viszont remekül érzékeltetik azt a kirakatlétet, amit egy híresség él. A szereplők bebújnak a ruha mögé, mintegy álarcba, majd kibújnak mögüle, alsóneműben. Működhetne ez az irány, egy erős képi fogalmazásmódban kiteljesedhetne a történet (gondoljunk csak a rámpára), ha Topolánszky Tamás koreográfus-rendező, a tánctagozat vezetője nem elégedne meg a díszletek és a jelmezek óvatos jelszerűségével, hanem azt bátran és következetesen koreográfusi alapelvévé is tenné. Ha lemondana arról, hogy csillogó mozgókönyvet kreál a magyar királyné életéből, megoldódna a narrációs probléma is, mely a cselekmény és az idő múlásának ábrázolásából fakad. Akkor komolyan lehetne venni az alkotói invenciót. Eljátszom a gondolattal, mi kreálódhatna a nagylabdás jelenetből, mi a bábszerű udvari táncból… De hiányzik a vagányság, az őszinteség, még akkor is – vagy pláne akkor –, ha utóbbi az udvari életre nem volt éppen jellemző. Erzsébet az alakoskodásba, a képmutatásba, a rugalmatlanságba fáradt bele, ez altatja el az egriek előadását is.

LOTUS projekt. A Nemzeti Táncszínház honlapja szerint az előadást koreográfusként Barta Dóra, a kecskemétiek művészeti vezetője, valamint Szőllősi Krisztina és Nagy Nikolett jegyzi. A jegy.hu ellenben Barta Dóra mellett Elias Lazaridist, Szőllősi Krisztinát és Katonka Zoltánt jelöli meg. Akárhogy is, gyümölcsöző lehet, mikor a művészeti vezető a társulatban jelen lévő alkotó energiákat lehetőséghez juttatja. A zenét illetően – mely programzeneszerű, különös, komor hangzásával ráül a darabra, tovább sötétítve a fekete-barna öltözékek tónusát az igencsak alul világított színpadon – egyik színlap sem igazít el, a lótuszvirág, a buddhizmus és a megvilágosodás kapcsolatáról azonban hosszú leírást kapunk. Ha előre tudom, hogy az alkotókban a Kelet munkál, talán máshogy nézem a LOTUS projektet, s a színpadképet meghatározó óriási, kör alakú tükröző felületnek is megfejtem az értelmét.

Kecskemét City Balett: LOTUS projekt

Kérdés rakódik bennem kérdésre, a táncosok térbeli mozgatásával kapcsolatos egyszerű kérdések, melyek szorosan összefüggnek a tartalom, a téma tisztázottságával, következetes végiggondoltságával, valamint azzal az óriás, kör alakú tükröző felülettel, mely a táncosok fölé dől. Miért épp körben, aztán miért épp sorban, majd miért a térben elszórtan állnak a táncosok, miért emelik magasra a lábukat és miért egymást? Mi mozgatja ezt a darabot? Hol van az egésznek a gyújtópontja? Van két (néha négy) kitüntetett szerepet kapó táncos. Valamelyikük mindig ki akar ugrani a testek masszájából, de a csoport visszakényszeríti. (Miért?) A dramaturgiában nem érvényesül a fokozás, nincsenek csomópontok, szünetek, csupán a mozgó testek állandósága. Néha úgy tűnik, mintha akadna igazodási pont, amiből fölfejthető a látottak értelme, de az intellektus nem tud belekapni a kínálkozó fogaskerékbe, az atmoszféra pedig nem oly erős vagy magába szippantó, hogy lelkileg kapcsolódni tudjon a néző.

Kecskemét City Balett: LOTUS projekt. Fotók: Kaszner Nikolett

A darab végére is marad talány: amikor leereszkedik a földre az ezüstösen tükröző korong, miért világítanak a szemünkbe élesen a reflektorok? Miért élnek vajon az alkotók a közönség megszólításának ezzel a jellegzetesen kortársi eszközével? Miért most? Mit kérnek rajtunk számon? S aztán miért kezdenek táncolni a táncosok a tükröző felületen? És miért, miért kell becsempésződnie a komikumnak ebbe a komikus színektől mentes darabba azáltal, hogy egy nagyobb testű táncosnő fölemeli az egyik kisebb testű fiú társát? Egy néző előttem felkuncog.

Tavaszi rügyfakadás narancsos színét idéző alsóruhák, fátyolszerű szürke leplek alatt. Ez a végkifejlet. Pirkadat/nyílik a lótuszvirág. Ha egy amatőr csapat rakja össze ezt az előadást, a szimbólumok/metaforák kusza halmazát, őszintén tudok tapsolni, a koreográfia esetlegességei, sutaságai, felületességei, a jel-zavarosság ellenére is. Így nem.

Mi? GG Tánc Eger: Sisi, a magyarok királynéja
Hol? Nemzeti Táncszínház
Kik? Előadók: Forczek Janka, Emődi Attila, Czvikli Fanni, Szalai-Bordás Ádám, Rovó Virág m.v., Novák Laura, Plita Márk, Martina Tizzi, Gioele Del Santo. Dramaturg: Pinczés István. Zenei közreműködő: Accord Quartet. Zene: Zombola Péter. Jelmez: Papp Janó. Díszlet: Mira János. Szcenika: Engler Imre és Fodor Zsolt. Koreográfus-rendező: Topolánszky Tamás.

Mi? Kecskemét City Balett: LOTUS projekt
Hol? Nemzeti Táncszínház
Kik? Előadók: Szőllősi Krisztina, Földesi Milán, Nagy Nikolett, Pavleszek László, Varga Lotti, Raj Martin, Salvatore Paonessa, Szigethy Norbert, Gömöri Lara, Emanuele Co, Lajter Eszter, Hoffmann Luca, Bakonyi Jusztina. Díszlet: Barta Dóra, Katonka Zoltán. Jelmez: Horn Enikő. Dramaturg: Szabó Tamás. Fény: Katonka Zoltán. Koreográfusok: Barta Dóra, Szőllősi Krisztina, Nagy Nikolett.