Színház / Politika / Morál

2022-09-06

2022. február 24-e, az ukrajnai orosz invázió kezdete nemcsak fenekestül felforgatott mindent, amit az európai ember egy a háború nélküli világról és a béke betonszilárdságáról eddig hitt vagy hinni vélt, de hatása pillanatok alatt begyűrűzött a kultúra területére is, morális kérdések tömegével szembesítve az agresszor szerepében fellépő Oroszország művészeit, alkossanak akár otthon, az anyaországban, akár külföldön, az orosz kultúra nagyköveteiként. Ha a #metoo-mozgalom világszerte jól érzékelhető paradigmaváltást indított el a bántalmazó emberi kapcsolatok megítélésében, akkor a háború ugyanazt tette, de teljesen más síkon: egy új időszámítás motorja lett az alkotó emberben szunnyadó morál felélesztésében. Kiben hogy, persze. Morális kérdésekről nem szoktunk szót ejteni művészeti teljesítmények kapcsán. Az emberi moralitást a privát szféra részének, ennek megfelelően tabunak tekintjük. Most mégis az történik, hogy ez lett a vízválasztó egyes alkotói szerepvállalások (vagy nem vállalások) megítélésében, attól függően, hogy kiáll-e valaki a putyini agresszió mellett, vagy éppen (már ha van hozzá mersze) elítéli azt. Ebben a morális átvilágításban pedig a színházi világ is vastagon érintett.

Tartozik-e felelősséggel azért egy színész, egy rendező, hogy mi mellett áll ki, mire használja a népszerűségét? Számonkérhetők-e rajta politikai állásfoglalások? Kényszeríthető-e egy művész színvallásra? Elítélhető-e, ha a hallgatást választja? Lehet-e a politikai állásfoglalás bármilyen befolyással a művészeti megítélésre? Elválasztható-e a művészeti teljesítmény és a morál? Hol húzódik az a határ, amelyen túl egy művésznek már-már kötelessége megszólalni, protestálni? Amikor már nem maradhat csendben? Van-e ilyen határ? Hozhat-e az utókor visszamenőleg erkölcsi szempontok szerint elmarasztaló ítéletet kimagasló művészeti teljesítmények felett? Büntethető-e egy ország művészeti közege en bloc a vezetője, agresszora miatt? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel több, számunkra fontos és meghatározó személyiségnek színházon innen és túl. Nem kinyilatkoztatásra vagy ítélethozatalra kértük őket, hanem a téma alapos körbetapogatására, körüljárására. Ezekben a nehéz időkben talán ez is kellő tanulsággal szolgálhat.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.