Napról napra

2022. február 24-e, az ukrajnai orosz invázió kezdete nemcsak fenekestül felforgatott mindent, amit az európai ember egy a háború nélküli világról és a béke betonszilárdságáról eddig hitt vagy hinni vélt, de hatása pillanatok alatt begyűrűzött a kultúra területére is, morális kérdések tömegével szembesítve az agresszor szerepében fellépő Oroszország művészeit, alkossanak akár otthon, az anyaországban, akár […]

A komikumnak Molière és Bulgakov szerint mindig tartalmaznia kell a kinevetett tárgy, magatartás fonákját is. De ha a dolgoknak eltűnik a fonákja, vagy ha a hatalom egyértelműen kinyilvánítja, hogy az álszentség, a képmutatás a hit, akkor eltűnik a humor. És attól kezdve senki nem nevet, semmin.

Ez a mostani pillanat – amely sajnos sokkal hosszabb lesz egy pillanatnál, és nemcsak generációkon átívelő traumákat fog okozni, de kultúrák, egész társadalmak, elsősorban talán az orosz társadalom súlyos összeomlását hozza majd – olyan drámai és vízválasztó pillanat, amilyen az én életemben nem volt. Az „én” fordulatom, 1989 végén a romániai politikai rendszer összeomlása minden […]

Beszélgetésünk témája a művész és a művészet nyilvános politikai állásfoglalásának kérdése egy olyan éles helyzetben, mint a szomszédunkban zajló háború. Számos európai ország művészei fejezték ki szolidaritásukat a megtámadott Ukrajnával, és több rangos intézmény (színházak, operaházak, fesztiválok) szerződéseket szakított meg nemzetközileg elismert orosz művészekkel, akik nem ítélték el Vlagyimir Putyin háborús agresszióját. Hogyan reagált az […]

Trepljov azt mondja a Sirályban: az én apám kijevi polgár, tartózkodási engedéllyel. Nos, az én apám is kijevi polgár tartózkodási engedéllyel, édesanyám pedig orosz polgár tatár engedéllyel. Ő olyan muzulmán környezetben nőtt föl, ahol a hagyományos társadalom alapja nem az uralkodó apa és az alávetett anya. Én abban nevelkedtem, hogy a nagymamáim a „mámmák”. Egyébként […]

A háború az orosz színházi közeget nemcsak sokkolta, de sok szempontból szétdúlta, talán még jobban megosztotta. Felmondások, kirúgások, hűségnyilatkozatok, petíciók, Putyinhoz írott könyörgő levelek, elmaradt ünnepségek, összevont színházak, sorra lemondott külföldi vendégjátékok. Az egyes színházi ember megnyilvánulásai, az események óránként jelennek meg a legbátrabb orosz kritikus, Marina Davidova által főszerkesztett Tyeatr oldalán „színház a háború […]

Fesztivált rendezni idén Moszkvában sem volt egyszerűbb, mint máshol, a szervezők viszont nem mondtak le arról, hogy az elmúlt évad bőséges termését április első hetében online megmutassák a nemzetközi szakmának. Az orosz showcase-en PAPP TÍMEA kritikus és ZSIGÓ ANNA dramaturg járt virtuálisan.

Az előadásmód szempontjából nem elsősorban Anna személyének bemutatása a fontos. Az emberi jogsértések feltárásán dolgozó újságíró célja a hiteles tájékoztatás volt, így Fullajtár Andrea sem Annára koncentrál, hanem inkább arra, amiről Anna maga is szólni akart.

Színház-ügy. A szókapcsolat hallatán most nem a szféra jövőjéről vitázó lelkes vagy gondterhelt szakmabéliekre érdemes gondolnunk. Az orosz sajtó olvasói számára e kifejezés néhány hónapja egészen konkrét jelentést kapott: így emlegetik azt a pert, amelynek vádlottjai a progresszív orosz kultúra ismert személyiségei – Kirill Szerebrennyikov, a Gogol Központ művészeti vezetője, Jurij Ityin, a Gogol Központ […]

A díj és fesztivál célja, hogy szakmabeliek értékelhessenek szakmabelieket, hiteles mércével mérve.

A klasszikusoknak ez a szenvedélyes, önfeledt, hisztérikus imádata Oroszországban nem a szépség szeretetét jelenti. Hanem valami olyasmi iránti szeretetet, ami már önnön szobrává merevedett…

A „b…d meg” tehát nem illedelmesebb, mint a „b.szd meg”, és számomra nyilvánvaló, hogy a „‘… meg” sem segít.