Gabnai Katalin: Éppenhogy. Koncertszínházi esték a Városmajorban

A tizennégy karátos autó; 80 nap alatt a Föld körül – Városmajori Szabadtéri Színpad
2022-09-16

Hőségtől zsibbadt, naptej illatú, lazulásra vágyó közönség zsong a Városmajori Szabadtéri Színpad széksoraiban. Ki csupasz vállakkal, ki csupasz lélekkel adja át magát az ígérkező jónak, a várva várt zenének és a remélt nevetésnek. A színháziak azt várják, hogy végre sötét legyen, a szervezők meg azt, hogy a harangszó ne verje szét az adott produkciót. Az esztétikai reményeket felülírva, sült hús és fokhagyma fékezhetetlen illata érkezik valahonnét, váratlan hullámokban.

Ezen a nyáron két koncertszínházi esemény is várta itt a nézőket. Rejtő Jenő művének zenés változata 2020-ban került először bemutatásra, Verne regényének jelen átirata pedig egészen friss. Mindkét produkció kitalálója és első mozgatója a Magács László által vezetett TRIP Hajó ötletekben sosem szűkölködő csapata. Titkon jegyzem meg, hogy ha valaki esetleg úgy gondolna hasonló rendezvényekre, mint könnyen lebonyolítható, gigantikus haknikra, az vessen egy pillantást a produkciókat fölkonferáló, nyomtatott reklámanyagok folyton változó szereplőlistájára. Menten érzékelheti, micsoda kollektív idegmunka a kitalálás, a megtalálás, a zenész- és színész-egyeztetés bűvészmutatványa, a napi rutinná váló, rendezői újratervezéssel megkoronázva. Ilyenkor általában a próbák száma sem bizonyul elegendőnek, abban meg nem lehet reménykedni, hogy a nagy előadásszám majd mindent helyére ráz, hisz jó, ha két-három alkalommal kerül közönség elé az adott játék. Mindent összevetve, olykor valóságos csoda, hogy színészi balesetek, hirtelen jött forgatási munkák és egyéb változások ellenére összeáll és bajok nélkül lefut egy-egy produkció. Az „épppenhogyság” adrenalin-ködében aztán az egyik produkció repülni is képes, a másik meg épp csak megkapaszkodik a színpadon.

Három alkotó a TRIP mindkét ezidei városmajori produkciójában, A tizennégy karátos autó és a 80 nap alatt a Föld körül címűben is dolgozott: Divinyi Réka az elsőnek dramaturgja, a másodiknak szövegírója volt, mindkét esetben Magács Vince felelt a vizuális hatásokért és video-elemekért, korrepetitorként pedig mindegyik előadás plakátján Szép András neve olvasható. Nem akármilyen élmény lehetett részt venniük ebben a két rendkívüli fegyelemmel összerakott, s mégis igen különböző módon összeálló játék előkészítésében.

Rejtő Jenő- Budapest Bár: A tizennégy karátos autó – A TRIP és a Városmajori Szabadtéri Színpad előadása a Budapest Bár zenekar közreműködésével

A tizennégykarátos autó. Fotó: Kuttner Ádám

Sodró lendületű nyitány kezdi az előadást. A játéktér majdnem teljes bal felét a Budapest Bár zenekari tagjai – Farkas Richárd, Farkas Róbert, Kisvári Bence, Ökrös Károly és Ürmös Sándor – uralják. Testes, érett férfiak muzsikálnak, elbűvölő eleganciával. Jobb félen, egyszerű állványon, aranyozott Blondel keretben látható a bonyodalmak központi tárgyának, egy kékkel és arannyal díszes Alfa Romeonak a képe. Ez az egyszerű megoldás tökéletesen kiszolgálja és lehetővé teszi a későbbi mozgalmas, üldözéses rohangászásokat, vagyis az eltűnéseket és megkerüléseket, amikből a vibráló cselekmény összeáll. Keresztes Tamásnak, a Katona remek színészének ez volt az első nagyszínpadi rendezése, és – ahogy a későbbiekben minden esetben – már itt is közreműködött a díszlet, s az egész látványvilág megalkotásában. A látvány és a grafikai megoldások felelőse egyébként Várai Artúr, jelmeztervező Bartos Letícia. Az idősebb nézők örömmel fedezhetik fel Korcsmáros Pálnak a Rejtő-regényhez készített, hajdani képregényfiguráit, amik most hol álló, hol mozgó változatokban tűnnek föl a háttérben (Animáció: Nagy Tamás), de olyan biztos ritmusban, mintha összenőttek volna a jobbára sík térbe kényszerülő, élő szereplőkkel.

Az elhangzó tizenkét dal szellemes és gördülékeny szövegét Szűcs Krisztián, a 2015-ig működő Heaven Street Seven nevű zenekar frontembere, a magyar popzene jelenleg is egyik legsokoldalúbb alkotója írta, a zene pedig Kollár-Klemencz László és a Budapest Bár zenekar alkotása. Valahogy nem számítok rá, ezért dupla örömet jelent, amikor a bevezető száguldozások közben, az aranyló ellenfényben Keresztes Tamás száguldó madárijesztőként mozgó, fekete árnyát vélem fölfedezni. Ő állt tehát be a hajdani narrátor, Rába Roland helyett, s most ő viszi, sodorja a játékot, lenyűgöző lendülettel és pompás iróniával. A balesetet szenvedett, s most lábadozó Lengyel Benjámin volt az eredeti változat sármos Gorcsev Ivánja. Gorcsev szerepében most a kissé elfogódott, de igen jól éneklő Polák Ferencet látjuk és halljuk, a kedvesét alakító Fekete Patríciával együtt.

Ritkán adódik, hogy hasonló tempójú előadásokban már az első húsz percben föltűnjenek a játék megtámasztásához szükséges mellékalakok, de ez most így van. Ha színen vannak, újra és újra megkeresi a szem a két ifjú, az utolsó Zsámbéki-Fullajtár osztályban végző Szécsi Bence és Tóth Balázs remek kettősét. A „minőség szinonimájaként” mutatja be magát a regényben Vanek úr, akit – mint kezdetben – most is Mikó István alakít. A feszes forgatagban színre lépő Mikó mindig megvárja, amíg hozzá lassul a jelenet, élvezni is látszik a forgalom bénítását, de nincs gond, utána minden pörög tovább. Bravúrteljesítményt nyújt Dankó István, aki legalább tíz, gondosan kidolgozott, apró szerepben jelenik meg, létrehozva ezzel az előadás élő kötőanyagát.

Rég volt, talán 1999-ben, amikor a Buda Stage színpadán, egy Wodehouse, Leacock és mások műveiből Honti György által rendezett zenés esten Mertz Tiborra rácsodálkoztam. Egy több változatban is eszement angol urat játszott akkor. A kiválóan éneklő Mertz tüzes tekintetű Mr. Psmith-e egyszerűen tökéletesnek tűnt számomra. Az abszurd művek fenyegető figuráiból mutatott akkor egyet abban az elbűvölő angol blődliben. Most, más szerepek mellett, ő játssza Verdier-t, azt a légionárius őrmestert is, akinek az arckifejezése Rejtő szerint „egy áldozatát megnyugtató hóhér és egy kéjes vízión merengő elmebeteg vonásait egyesíti, valami diabolikus derűben”. És Mertz Tibor hozza mindezt. A téboly édes eleganciáját mutató, koloratúr komédiázás az övé, akárcsak Keresztes Tamás és Dankó István játéka. Üdítő nyáresti színházat látunk.

80 nap alatt a Föld körül. Fotó: Kovács Milán/Deszkavízió

Verne Gyula – Lóci Játszik: 80 nap alatt a Föld körül – A TRIP, a Vígszínház és a Marczibányi Téri Művelődési Központ közös produkciója 

Büszkén jelzi a színlap, hogy a Divinyi Réka által készített szövegkönyv 121 szerepet vonultat föl. Ezt a sok figurát a Vígszínház három művésze, az angolosan kimért Phileas Foggot alakító Karácsonyi Zoltán, a Fogg francia származású, szerelmetes természetű inasát  játszó Szántó Balázs, a kirabolt bank által felkért, ám de Foggot tévedésből üldöző Fix detektív alakjában megjelenő Hirtling István, valamint Novák Eszter és Selmeczi György harmadéves zenés színész osztályának pár hallgatója – Fekete Patrícia, Varga-Járó Sára, Illés Adrián, Krasznai Vilmos, Liber Ágoston, Tóth Dominik és Turi Péter – játssza. Díszlet- és jelmeztervező Ocskú-Kü Kata, koreográfus Bakó Gábor, rendező Magács László.

A városmajori programfüzet még egy Tarnóczi Jakab által rendezett előadást hirdetett, melynek dramaturgja Divinyi Réka, a zenét szerző és a produkcióban fellépő zenekar pedig a Fran Palermo néven működő együttes lett volna. Elképzelhető, hogy a 37 fejezetből álló, megmásíthatatlan fordulatokat tartalmazó könyv cselekményét ebben a felállásban improvizációkkal dúsították volna fel a próbák során, de az élet közbeszólt. Így most Divinyi Réka nemcsak dramaturgként, de a kissé ódivatú dalok szövegírójaként is jegyzi az előadást, a zenéket szerző és fel is lépő zenekar pedig a Lóci Játszik (így van írva!)  nevű együttes lett, a narrátori szerepét ellentmondást nem tűrően és tapsra törve alakító Csorba Lócival az élen.

80 nap alatt a Föld körül. Fotó: Kovács Milán/Deszkavízió

Hallatlan összpontosítással dolgozik minden előadó. Vannak a játékban rendesen kiénekelt szólók, korrekt duettek, de mégis, olyan kicsit az egész, mint egy alig-alig összerakott, fáradt kabaré. De végülis baj nélkül lemegy az előadás. A díszlet helyszíneket magyarázó, öt darab – hol nyitott, hol csukott – festett esernyője informál bennünket a legfontosabbakról, az őket mozgató, lelkiismeretesen dolgozó egyetemistákat és az egymásban megkapaszkodni próbáló vígszínházi szereplőket pedig elismeréssel kell emlegetnünk. Táncolni is, játszani is tudnak. Mindazonáltal szó nincs arról, hogy ez a gépiesen pörgetett esemény színházi erényeket tudna felmutatni. Kezdődik a gond mindjárt azzal, hogy a zenekarvezető Csorba Lóci sima koncertként fogja föl az eseményt, amelynek a zenekar és az ő fellépése a lényege, minden más mellékes. Egész magatartása, a közönséget bíztató beszólásai („Nagy tapsot!”) azt jelzik, megszokta, hogy minden perc az ő fennhatósága alatt zajlik. Elképzelhető, hogy ez az együttes népszerű bizonyos körökben, voltak most is örömmel sikoltó kislányok a nézőtéren. A színházhoz azonban másfajta jelenlét lenne szükséges, mint ami jelen pillanatban a játékot irányítani kívánó zenekarvezető rendelkezésére áll. Csak remélni lehet, hogy a Vígszínház ebben az állapotában még nem kívánja műsorára tűzni a lábán alig álló produkciót. Máshoz van az az ő közönségük szokva, mind a Pesti Színházban, mind a Vígszínházban.

*

Végül meg kell említenem egy régi problémát: A városmajori előadások évekkel ezelőtt iszonyú hangerővel kínozták a nézők fülét. Mostanában azonban tapasztalhattuk, hogy van az a technikusi stáb, és van az a berendezés, ami a saját gyártású produkcióikat stabil szinten tartja, a szövegek érthetőek, a dalok és a zenei betétek elviselhetőek. Talán érdemes lenne a vendégjátékok technikusainak felhívni a figyelmét a sokszori/többszöri ellenőrzésre, a biztonságos hangerő beállításakor. A Budapest Bár produkciója során a dalok szövegét lehetett nehezen érteni, mert elnyomta a zenekar. A 80 nap alatt a Föld körül című esten bántóan erős volt mind a zenekar, mind az ének, sőt, a beszéd is. Valami titka lehet a behangolásnak, mert a tavalyi miskolci Ünnep például tökéletesen élvezhető volt, ám a mostani miskolci előadás, a Revizor gégemikrofonjai – bár jól szolgálták a játékot – időnként fülsértően működtek. Nyilvánvaló, hogy a teltházas nézőtér nem szelídíti meg, nem fogja le a hangot. Annyi mindent sikerült már itt szépen megvalósítani, talán lehetne ezen is segíteni.

Mi? Rejtő Jenő- Budapest Bár: A tizennégy karátos autó
Hol? Városmajori Szabadtéri Színpad
Kik? Rendező: Keresztes Tamás. A színpadon: Budapest Bár zenekar (Farkas Richárd, Farkas Róbert, Kisvári Bence, Ökrös Károly, Ürmös Sándor), Dankó István, Fekete Patrícia, Keresztes Tamás, Mertz Tibor, Mikó István, Polák Ferenc, Szécsi Bence, Tóth Balázs.

Mi? Verne Gyula – Lóci Játszik: 80 nap alatt a Föld körül
Hol? Városmajori Szabadtéri Színpad
Kik? A TRIP, a Vígszínház és a Marczibányi Téri Művelődési Központ közös produkciója. Rendező: Magács László. Szereplők a Vígszínházból: Hirtling István, Karácsonyi Zoltán, Szántó Balázs. Novák Eszter és Selmeczi György zenés színész osztályából: Fekete Patrícia, Varga-Járó Sára, Illés Adrián, Krasznai Vilmos, Liber Ágoston, Tóth Dominik, Turi Péter. Zene: Lóci Játszik.

Ha teheted, támogasd a munkánkat bankkártyás fizetéssel vagy átutalással, hogy az 55 éves Színház folyóiratnak ne csak múltja, hanem jövője is legyen.