A Jászai Mari-díj sokáig a legkevésbé politikai, és ha szabad még így fogalmazni, a leginkább szakmai díjnak számított. Ez ma már kevésbé van így, állítják sokan, főleg amióta a Nemzeti Együttműködés Rendszerében születnek a döntések. 2011 és 2022 között, azaz ezeket az éveket is beleértve tizenkét év alatt 111 díjazott volt. Nekik ezúton is gratulálunk. Nem ők tehetnek arról, hogy az állam által képviselt értékrend olykor elgondolkodtató következtetésekre vezet.

Jászai Mari Gertrudis szerepében, Nemzeti Színház, 1872. Fotó: wikipedia.org

A Jászai Mari-díjat több más művészeti díjjal egyetemben 1953-ban alapította a minisztertanács; ha jól számolunk, akkor jövőre lesz hetvenéves. Az 1950-ben – szovjet mintára – alapított Érdemes és Kiváló Művész kitüntetés „kisöccseként” született, és volt idő, amikor azok odaítélésének feltétele volt. Ma a huszonegyféle művészeti középdíj egyike.

A jelenlegi jogszabályi előírás, amely amúgy gondolat- és kötőjelek gazdag tárháza, így definiálja a kitüntetést: „A díj kiemelkedő színművészeti – színészi, rendezői, díszlet- és jelmeztervezői, látvány- és világítástervezői, dramaturgiai – és színháztudományi – színházelméleti és színházi kritikusi – tevékenység elismerésére adományozható.” A 26/2016. (IX.8.) miniszteri rendelet szerint évente legfeljebb nyolc díjazott lehet. Korábban, a kilencvenes években általában tíz, 2001-től 2012-ig tizenhárom volt a kvóta, majd ez a szám – a Fidesz-kormány alatt – hétre redukálódott. 2019-ben hirtelen felindulásból megduplázódott ugyan a díjazottak száma, de a következő évtől minden visszatért a régi kerékvágásba, a további években megint nyolc-nyolc kitüntetett örülhetett. És még egy fontos körülményről, a szakmaiság garanciájáról így szól a rendelet: „A díj adományozására javaslatot tevő bizottság tagjait a miniszter – az érintett szakmai szervezetek javaslatait mérlegelve – négy évre kéri fel.” Esetleg ha valaki nem értené: akit a miniszter nem szeretne látni a bizottságban, azt nem kéri fel, mint történt ez Csáki Judittal 2017-ben. A bizottság aztán javaslatot tesz, a miniszter pedig elfogadja vagy nem fogadja el a grémium javaslatát. Ahogy ez a 2019-es díjeső alkalmával is megesett, amikor a Magyar Színházi Társaság által felterjesztettek közül senki sem lett díjazott, de a bizottság által javasolt harminckét művész közül is csak heten.

Előttünk tehát tizenkét év „termése”, száztizenegy művész, éves átlagban kilenc. Kevés értékelő szó és sok szám következik. Az értékelést – a legtöbb esetben – inkább az olvasóra bízom.

A díjazottak 64%-a férfi, 34%-a nő. A szakmák szerinti megoszlás: 82% színész, 9% rendező, 6% tervező, 3% egyéb.

A számokon túl jegyezzük meg, kritikus nincs a díjazottak között, erre utoljára 2007-ben volt példa, amikor Szűcs Katalin Ágnes szerepelt a listán. A díjazottak 45%-a budapesti, 43%-a vidéki, 12%-a határon túli társulathoz kötődik.

Az életkor szerinti megoszlásról: a kitüntetett művészek egyharmada ötven év feletti. Egy másik bontásban: 40 év alatt 30%, 40–60 év között 56%, 60 év fölött 14%. A többször emlegetett 2019-es évben kitüntetett művészek átlagéletkora éppen ötven év volt. A tizenkét év díjazottjai közül összesen négyen voltak hetven év felettiek. Nagy tisztelettel soroljuk fel őket, hiszen életkoruktól függetlenül is rászolgáltak a kitüntetésre: Láng József (81), Bucz Hunor (77), Király Nina (72), Mira János (71). Az egyetlen harminc év alatti kitüntetett is figyelmet érdemel: Fehér Tibor, a Nemzeti Színház színésze, aki huszonkilenc éves volt 2017-ben.

A Jászai Mari-díj egyéni elismerés, de az egyén elismerése a mögötte lévő társulat, színház ázsióját is emeli. Ma talán inkább úgy mondanánk, hogy reklámértéke a színházi marketing szempontjából nem lebecsülendő. Ha egy adott színházból az évek során többen kapnak kitüntetést, akkor az azt valószínűsíti, hogy az adott színházban minőségi munka folyik. Természetesen vannak a kitüntetettek között olyanok, akik több helyen dolgoznak, illetve olyanok is, akiket a véletlen szerencse éppen abban a színházban ért, amelyhez nem fűzi őket szoros kapcsolat. Ezzel a megszorítással soroljuk fel a Jászai-díj szempontjából a vizsgált időszakban legtöbbet érintett színházakat: az Újszínház 7, a békéscsabai Jókai Színház 6, a szolnoki Szigligeti 6, a debreceni Csokonai 5, a Katona (Budapest) 5, a Thália 5, a kaposvári Csiky Gergely 4, a Nemzeti 4, az Operettszínház 4, a Pécsi Nemzeti Színház 4 díjjal gazdagodott. Az Újszínház művészei 2019 és 2022 között, négy év alatt hat díjat érdemeltek. Az Örkényé és a Radnótié tizenkét év alatt csak egyet-egyet.

Végezetül: a korábbi gyakorlattal ellentétben viszonylag sok színházvezető vehette át ezt a mondhatni legkisebb/legszerényebb állami művészeti kitüntetést, méghozzá nem is fiatalon. Az életkoruk most csak annyiból érdekes, hogy színházvezetőként való díjazásuk, úgy tűnik, megkésett gesztus, kárpótlás. Hiszen ezek a vezető pozíciójukat hosszabb vagy rövidebb ideje, jól vagy kevésbé jól betöltő művészek fiatalabb korukban valamiért kimaradtak az elismerésnek ebből a formájából. Valamilyen színházi szakmát, tevékenységet (színművész, rendező stb.) a díj indoklásánál mindig sikerült feltüntetni. Kivétel ez alól Fekete Péter, aki 2015-ben mint a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója kapott díjat, pedig ilyen jogcímet a korábbi szabályozás nem ismert.