Móra Ferenc kisregényén és Fábri Zoltán filmjén generációk nőttek fel. Kérdés azonban, hogy a mai fiatalokat mennyire tudja megérinteni Nyúl tanár úr története. Nézzünk csak a napjainkban zajló tüntetésekre, melyek célja a magyar oktatás megreformálása és a pedagógusok megbecsülése. Diákok százai állnak ki a tanáraik mellett: részt vesznek a tüntetéseken, sorfalat állnak vagy épp beszédet mondanak, akkor is, ha emiatt őket különböző szankciók érhetik. Tudnak küzdeni, pont úgy, ahogy Nyúl tanár úr is tette a végsőkig. Az 1956-ban íródott magyar tragikomédia, a Hannibál tanár úr vélhetően mindig is aktuális lesz, és generációk sorozatán ível (majd) át.

Fotók: Lakatos Péter

Amikor meghallottam, hogy az Átrium a Kultúrbrigáddal és a KULT2-vel közösen színpadra viszi a művet, visszamenőleg hiányérzetem támadt azzal kapcsolatosan, hogy a színházak eddig nem igazán tűzték műsorukra a „leigázott” tanár úr történetét. 2013-ban volt a filmforgatókönyv alapján írt dráma ősbemutatója a kaposvári Csiky Gergely Színházban, azóta senki nem vitte színre. Akkor is és most is Vidovszky György nevéhez fűződik a kísérlet – nyilván teljesen más egy viszonylag több pénzzel rendelkező nemzeti színházban és más egy alig támogatott, de annál népszerűbb pesti színházban megrendezni a darabot.

„A díszlet szellős bár, de korántsem légies. Azt sugallja: aki a magasba tör, meggondolatlan. Fentről ugyanis Damoklész kardkészletének ható fémhusángok oszlopcsarnoka keretezi, vigyázza, szűkíti, fenyegeti a teret.” – írja egy kritika a kaposvári előadásról. A légüres tér az Átriumban is megjelenik, de a fentből lent lesz: lógó kardok helyett iskolai székek tömkelege fogad minket, amelyek egy osztálytermet, bíróságot vagy épp egy lelátót juttathatnak eszünkbe. Az első sorok piros-fehér-zöldben virítanak, egészen addig, míg a piros háttér és függönyök nem kerülnek (szó szerint) előtérbe. Mintha kiszakadt volna a magyar zászló színei közül, és önálló életre kelt volna a vért és diktatúrákat idéző piros szín, hogy bekebelezzen mindent, ami az útjába kerül.

A kaposvári ősbemutató díszlete a gördeszkapályával, a lebontásra váró tornateremnek ható terével, a fej felett himbálózó vasrudakkal sokkal izgalmasabb atmoszférát teremtett meg. De az Átrium Hannibáljának tere a maga egyszerűségében hordozza a főszereplő kisember képét. Ez a kép sokkal inkább felidézi bennünk napjaink problémáit, a civilek oktatásért és kultúráért folyó, a hatalommal való küzdelmét.

Kimerevített képekben, álló installációkból indulnak a történetek, mintha már eddig is zajlottak volna az események, csak épp megállítottuk volna, hogy kiszaladjunk a mosdóba, hozzunk egy kis rágcsálnivalót. Az élet már csak ilyen: folyik a maga medrében, azonban nem lehet megállítani, ahogy kikapcsolni sem, az előadás mégis eljátszik ennek a gondolatával. Az állóképekben a Nyúl Bélát alakító Mucsi Zoltán felemelt kézzel áll, arcán furcsa, kínszenvedő mosollyal, kezében mindig más – hol szivar, hol a nemzeti egység köve.

Végtelenül izgalmas választás Mucsi Zoltánra osztani Nyúl Béla szerepét – és nem mellesleg telitalálat is. A színészt sokan humoros oldaláról ismerik, többek között a Tóth János című sorozatban is megjelenő szerepéről: a mogorva, beszólogató úrként, akinek mindenki az agyára megy, elege van a sok buta emberből, és meg is mondja nekik a magáét. A latin és történelem szakos tanár karaktere ehhez képest egy visszahúzódó, átlagos kisember, akinek csupán egy vágya van a tanításon túl: hogy Hannibál, a nagy hadvezér halálának teljesen új megvilágításba helyezett körülményeit megossza az emberekkel. Tanárként elnézi a diákok legkegyetlenebb csínyeit is – legyen szó akár arról, hogy az egész osztály előtt megszégyenül, amikor kihúzzák alóla a széket. Nagyon szerethető alak, pláne, amikor Mickey egeres fejfedőben, italos pohárral a kezében egy látszólag tőle idegen szituációban (egy buliban), vagy épp egy gőzfürdőben fuldokolva próbál mindent elkövetni az igazságért. Szimpatikusságát az is erősíti, hogy a kétes helyzetekben is mindig a lehető legdicséretesebben viselkedik – fiatal lánya terhességének a ténye is örömmel tölti el, nem veszti el a fejét –, ahogyan mi is szeretnénk, de valahogy sosem sikerül.

Dóra Béla műanyag, fehér ruhában, csillogó tarajos sisakban jelenik meg Nyúl Béla előtt. Az angyalbőrben túlvilágról jött hadvezér a Ballag már a vén diák kezdetű dal folytatásáról kérdezi a tanárt, aki jó pedagógusként örömmel diktálja a dal szövegét. Hannibál és Muray, a képviselő szerepe összefonódik a hatalom élén álló egyén figurájában, aki élvezi, hogy bábként mozgathatja az őt körülvevő és rá támaszkodó embereket, miközben az ország szemszögéből semmi hasznosat nem csinál. Muray karaktere kísértetiesen hasonlít Vencelére a Kohlhaas Mihály-történetből, aki szintén túl fiatalon került hatalmi pozícióba, és erejét fitogtatja mások kizsákmányolásával, mellette megállás nélkül a barátaival vedel és nőzik.

Az iskolatűzből kimenekített jelkép, a páva, Grisnik Petra révén ölt testet a színpadon. A főnixként hamvaiból újjáéledő madarat csillogó, földig érő báli ruhában vezeti be karján Nyúl Béla. Onnantól kezdve a háttérben meghúzódva figyeli az eseményeket, mígnem karaktere összefonódik Miciével, a képviselő szeretőjével, amivel a csábítás madaraként is aposztrofált páva képe kiteljesedik. Az énekelni nem tudó madár a történet bizonyos részein mégis dalra fakad, és már-már kabaréba hajló jelenetekkel tarkítja az előadást. Az egyre falatnyibb ruhákban megjelenő, életvidám színésznő a darab végén egy mindent elfedő, bő virágos ruhában, elkenődött – már-már bohócra hajazó sminkben – ziláltan ül a háttérben és mered üres tekintettel maga elé. A szabadon szárnyaló madár az előadás végére már csak árnyéka egykori önmagának: végül mégiscsak kitömve végezte, ott díszeleg a hatalom vitrinjében.

Tanítani akarunk, de nem mindegy, hol! – ez lehetne az előadás jelmondata noÁr nyomán. A Tarka lepkém éneklése, a kitekert interjúk és újságcikkek olvasása után, miközben a nemzeti egység kövével a vaskorlátra csapkodva fejezzük ki véleményünket egy-egy politikai beszéd alkalmával, akár ez a jelmondat is elhangozhatna. Diákok, tanárok, szolidarító egyének teli torokból üvöltenék, miközben Nyúl tanár úr Hannibál-tanulmánya keringene az interneten, amik semmilyen hatással nem lennének az adott hatalomra. Ők csak a Tarka lepkémet hallják meg. Megszoksz vagy megszöksz! Tényleg csak ez a lehetőség van?

Mi? Hannibál tanár úr – tanulmány két részben
Hol? Átrium
Kik? A Kultúrbrigád, az Átrium és a KULT2 előadása. Rendező: Vidovszky György. Szereplők: Mucsi Zoltán (Nyúl Béla, tanár), Dóra Béla (Muray, képviselő), Gyabronka József (Ofenthaler, gimnáziumigazgató), Makranczi Zalán (Vidrozsil, tornatanár), Kovács Krisztián (Török, matematika- és fizikatanár), Katona László (Schwarcz, tanár), Lugosi György (Danielisz, tanár), Kovács Máté (Altiszt), Baksa Imre (Manzák, vendéglős), Parti Nóra (Lola, a felesége), Debreczeny Csaba (Miniszteri biztos), Ivanics Tamás (Petrik magántanítvány, rikkancs, Kati udvarlója), Moldvai Kiss Andrea (Nyúlné), Biró Panna Dominika (Kati, Nyúl lánya), Katona Péter Dániel e. h. (Iván, Nyúl fia), Katona László (Vogelmeyer, fűszeres), Kovács Krisztián (Lacika, segéd), Lugosi György (Gébics, hentes), Debreczeny Csaba (Újságíró), Grisnik Petra (Mici), Dóra Béla (Hannibál). Zenekar/zongora: Szép András. Zenekar/dob: Nagy Zsolt, Czibor Attila. Zenekar/nagybőgő: Pál Gábor. Díszlettervező: Kálmán Eszter. Jelmeztervező: Bati Nikoletta. Zene: Faragó Béla. Világítástervező: Czibor Attila. Koreográfus: Gyevi-Bíró Eszter. Hangtervező: Remete Marcell. Korrepetitor, zenei vezető: Szép András. Díszlettervező-asszisztens: Illés Haibo. Súgó: Zsolnay Andrea. Segédrendező: Bali V. Gergő. Produkciós koordinátor: Nyulassy Attila. Producer: Zsedényi Balázs. Produkciós vezető: Ugrai István.