Ha még élne Koltai Tamás, idén nyolcan éves lenne és ott ülne a Rózsavölgyi Szalonban a Bálint + Jordán = 160 című előadáson, nézné a nyolcvan éves Bálint Andrást és Jordán Tamást. Harmincasként el szabad-e képzelni, hogy mit szólna hozzájuk?

Fotók: Molnár Miklós

A színpadon kávéházi asztal, két ugyanolyan székkel, két különböző bögrével. Körben fekete függönyök. A nézőtér felől érkezik meg a két színész, rendező, exszínházigazgató. Taps köszönti őket. Óvatosan lépnek, a színpadra érnek. Lazán elegánsak, izgalmuk nyugodt. A Halhatatlanok Társulatának két tagját élőben hallgatni eljött egy teltház. Idős urak és hölgyek figyelik minden rezdülésüket. A színháztörténet szólal meg.

Mesélnek hét éves koruk óta tartó barátságukról, fiatal éveikről, szóba kerül ’56, a pályájuk indulása, a filmezés, a karakterek, amiket játszottak. Vannak mondatok a színházigazgatásról, a hírnévről, a világ változásáráról, kevés a politikáról és a tanulság: nem politizálnak. Jól érzik magukat együtt a színpadon, érdekli őket Molnár Ferenc. A cikkei, a novellái, a színdarabjai. Mikor az ő hangján szólalnak meg, sötét lesz a nézőtéren, mikor magukról beszélnek, kellemes félhomály. Nincs nagy különbség a kettő között, ahogy organikusan folyik egymásba a két nyolcan éves élet és a hetven éve halott író, drámaíró, újságíró valósága.

Hogy erről mit lehet esztétikai tárgyként írni? Nem Bálint András zöld ingét és Jordán Tamás pólóját. Egy-egy zakóval természetesen. Nem is a két nyolcvan éves arc ráncait, a négy nyolcvan éves szem bölcsességét, huncutságát, nem a sok ezer neuron tempóját, kapcsolási rajzát. Talán a két különböző bögréről sem lamentálna Koltai Tamás, ha nyolcvan évesként ott ülne a nézőtéren. Jó volna belelátni a fejébe, mikor hazafelé sétál, hogy vajon neki mi volna érdekes az előadásban?

Azt jó nézni, hogy Bálint Andrásnak és Jordán Tamásnak van kedve színházat csinálni. Van kedvük hatást kelteni, nevettetni, elszomorítani, gondolkodtatni. Ki tudja mi mindentől szomorkodhattak volna el. Eltűnt egy POSZT, egy Merlin Színház; nem épült meg egy Nemzeti. Persze épp ennyi okuk lehet örülni is és hinni a színházban még most is. Talán erről szól ez az este, hogy valamit mindig ki lehet mondani, egy poént, egy bonmot-t. Meg aztán valahogy Budapest is itt van, majdnem annyi idős, mint ők ketten, százötven éves. Molnár Ferenc idejében épült belőle rengeteg minden, egy nagy generációra is néznek ők, a nagy generáció két tagja, amikor Molnárt nézik.

Jordán Tamás a kisember örök nyomoráról mutat szépeket a történetben, melyben adóellenőrök ülik meg a beszélő szobáját és viszik mindenét – Jordánnak könnybe lábad a szeme, a munkával boldogulni akarás kudarca csillan benne. Bálint András szeme huncutan szikrázik, mikor a házasságot helyettesítő szokásokat találja fel, melyek pontosan megegyeznek a házassággal. Anyanyelvi szinten szólaltatják meg Molnárt.

Szükség lenne Jordán és Bálint kortására, valakire, aki pontosan tudná, mert átélte, látta, hogy ez a két kedves pasas mikor szépít, mikor beszél kicsit mellé, mikor hallgat el ezt-azt, amiről érdemes volna beszélni. Talán a nézőtéren ülők élettapasztalatban közelebb vannak hozzájuk. Így csak várom Alindát vagy Kadarkai Endrét mint dramaturgiát, hogy akkor mi volt az az utalás a szereposztó díványra? Hogyan is volt az a harc ott Szombathelyen? Milyen is volt átadni 25 év után a Radnótit? És még követelőzni is lehet, hogy tessék most már megmondani a bölcsességet, az igazságot, hiszen az uraknak már megvan a helye a Halhatatlanok között, az urakat a halál már nem fenyegeti, bármit kimondhatnának, bármit megtehetnének. Az összes lobbit, az összes cselt, az összes becsapást, az összes csélcsapságot el lehetne mondani. Egy jó szerkesztő (K. T.) persze mondaná: No, de kritikus úr, színházba tetszett menni, nem gyóntatófülkébe. Molnár Ferenc sem azt mondta, hogy megvertem a feleségem, hanem írt egy Liliomot, amiben a pofon nem fáj. Jól járt vele a világ? A Rózsavölgyi közönsége hosszan tapsol a Bálint + Jordán = 160 című előadás végén. Itt ma este színházat játszottak.

Mi? Bálint + Jordán = 160 – Molnár Ferenc-est
Hol? Rózsavölgyi Szalon Arts&Café
Kik? Rendező: Bálint András. Szereplők: Jordán Tamás, Bálint András.