Nehéz úgy értékelni egy előadást, hogy nem az eredmény, hanem az alkotófolyamat a lényeg, és már a produkció létrehozása is elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a nézőt behívhassa az alkotásba.

DanteCasino: Az ízetlen paprikáskrumpli. Fotó: Tóth Kata

A tavaly ősszel született DanteCasino társulás az eddigi megnyilvánulások alapján színházkedvelő fiatalokkal és közösségi színházzal szeretne foglalkozni, ennek a megmozdulásnak az első-másfeledik darabja volt a Kenéz Ágoston által írt és rendezett mesejáték, Az ízetlen paprikáskrumpli. Mondhatjuk, hogy volt, mert csak egyetlenegyszer játszották. Ilyen szempontból igazából mellékesnek is látszik, hogy a kísérlet melléktermékeként létrejött egy előadás, mert a különlegessége mégiscsak az volt, hogy a nézők délelőtt tíztől az esti bemutatóig végigkísérhették a folyamatot, és legfőképpen be is szállhattak abba, különböző funkciókat ellátva. Ebből az elkészült előadásban már leginkább a zenében, hangeffektekben való közreműködés a látványos.

A történetben egy nem annyira magyaros helyszín, a cserkésztábor közege keveredik ismerős népmesei elemekkel, a vándorút toposzával és kissé elszabadult ö-hangokkal. A cserkészek lázadoznak a szakács főztje ellen, ezért Erős Pesta szakácsként Vilmányi Benett és az ő sógorává válni kívánó, ekképpen őt nem teljesen önzetlen szándékkal kísérő Konrád szerepében Bartha Bendegúz elindulnak szerencsét próbálni, hogy új ízeket találjanak. Az erdőben és azon is túl hasonlóan szóviccnevű szörnyekkel és természeti elemekkel, valamint a mindezeknél is aggasztóbb kudarc lehetőségével is meg kell küzdeniük.

DanteCasino: Az ízetlen paprikáskrumpli. Fotó: Tóth Kata

Ahogy az a körülményekből várható, mobilis, kevéssé erőforrásigényes előadásról van szó, bábok helyett bábos technikákkal és tárgyanimációval dolgoznak, a felhasznált tárgyak kiválasztásában pedig a humor, a frappáns megoldások választása a vezérelv. A krónikás szerepében a narrációt Georgita Máté Dezső látja el, ő hozza magával azt a túrazsákot, amelyből a díszletek és animált tárgyak kerülnek elő, ezek is a cserkésztematikát erősítik. (Bármennyire feltűnően is adja magát már az elején, hogy fizikailag mennyire optimálisan összepasszol a világszép csajka és leendő férje, nyugalom, ez egy gyerekelőadás.) A tárgyak mellett a színészek testéből is építkezik a látványvilág, így lesz helyszínpoén Vilmányi Benett haja, a gumicukorszörnyek Ács Petra szájából másznak elő, a hétfejű tündér pedig Podlovics Laura előredobott hajából és éteri kézmozdulataiból jön létre.

Annak, hogy a kész produkciót csak egyszer lehet megnézni, van némi provokáló, sőt teátrális jellege – ezek a hangsúlyozottan egyszeri és megismételhetetlen előadásokra irányuló tervek azért néha utólag hajlamosak megváltozni –, ugyanakkor viszont kevés a súlya, mert az egyébként kellemesen sikerült előadás nehezen választható le a létrehozása körülményeiről. Ez a bemutató itt lezárás, ami hiányozna az egész napos próba végéről, ha nem lenne, tehát egyfajta kihagyhatatlan szertartás, de nem önálló, saját jogú produkció, legalábbis semmiképpen nem olyan, mint amilyet az alkotóktól az eddigi munkáik alapján el lehetne várni.

Ez a paprikás krumpli nem lakat jól, az íze jó, de teljes értékű fogás helyett inkább csak egy kis harapnivalónak érződik egy teljes menüsor előtt – szóval hajrá, Dante.

Gólem Színház: Kócos macskaember-kölyök. Fotó: Hirling Bálint

A Gólem Színházban Etgar Keret grafikus regényéből Cseri Hanna készített erős humorú, árnyalt és érzelemgazdag előadást, amelynek kiindulása, hogy a munkamániás apa két offshore-cégekről folytatott telefon között az állatkertben hagyja, majd ott is felejti a gyerekét. A gyerek a zárás után egy megbántott, magányos lényekkel teli, különös világban találja magát a szomorú állatok megmentőjeként tetszelgő Habakuk kapitány társaságában, aki égi hajóján új életet kínál neki tele mókával és kacagással, kólával és csokival, távol a szüleitől. Igen, ez a történet itt felnőttszemmel határozottan felvillant egy-két piros zászlót, még a legnagyobb jóindulattal is minimum a Pinokkió fuvarosát idézi, de semmi ilyesmiről nem lesz szó. A fickónak nincsenek sötét szándékai, egyszerűen csak ilyen különös módon vezekel a saját szülői kudarca miatt, míg az állatkölykök és az embergyerek rá nem döbbenti, hogy ennél azért vannak hatékonyabb megoldások is a jóvátételre.

Eredetileg a macskaember-kölyök határozottan fiú, Dajka Szúra Szeréna viszont élénk, közvetlen természetű kislányt játszik a boglyas copfos, ábrándos tekintetű, ruhaként hosszú farkú állatjelmezt viselő bábjával. A szülőket élőszereplőként alakítja Csarkó Bettina és L. Nagy Attila, van viszont számos játékosan realista küllemű állatbáb, és báb maga a kapitánysapkás-kabátos Habakuk is. Ezzel az éjszakai állatkert és az égi hajó a bábok révén is elkülönül az élőszereplők közegétől, más dimenzió, ami lehet belső világ és fantázia is. Ezt az élményt erősítik a szerepösszevonások is, Csarkó Bettina és L. Nagy Attila többször jelenítenek meg szülőalakokat, különösen az hat intenzíven, hogy az utóbbi játssza Habakukot is, így a két férfi közötti párhuzam még inkább kidomborodik, Habakuk szinte az apa meseszerű, jövőbeli alteregójának tűnik.

A látvány fakeretes paneleiben Virág Vivien egyszerre idézi meg az állatkerti rácsokat és a klasszikus gyerekszoba-bútorok hangulatát, és ez a két asszociáció együtt nem nyomasztó, inkább biztonságos érzetet kelt, csak a fények és a háttérhangok változása teszi ijesztővé az éjszakai állatkertet.

Gólem Színház: Kócos macskaember-kölyök. Fotó: Hirling Bálint

Ahogy Habakuk hajóján a történet előrehaladtával a főszereplő sorra ismeri meg az újabb és újabb szomorú állatokat, az ismétlődő mondatok és helyzetek fenyegetnek némi monotonitással, ez viszont részben azt is szolgálja, hogy a néző számára átérezhetővé váljon, hogy egy idő után mégiscsak lélekölően unalmas ez a valódi világtól távoli létezés, és talán mégsem feltétlenül érdemes világgá menni. A néző számára viszont az előadás maga nem válik unalmassá, mert az egyedi és vicces szereplők és történeteik mellett Cseri Hanna ezekhez a háttértörténet-jelenetekhez erőteljes, emlékezetes dalokat is társít, ráadásul ismerős dallamok felhasználásával. Bognár Anna eleinte főleg a több mozgatót igénylő momentumokban segíti a többieket, ezen a ponton viszont saját bábokat, undok elefántgyereket, olasz-zsidó gyíkcsalád sarját, melankolikus, költői hajlamú borzot animál külön-külön hangokon.

A macskaember-kölyök a kalandok és a csoportnyomás ellenére mindvégig kitart abban a hitében, hogy fontos az apjának, és hogy vissza fog érte jönni. Ezt el lehet neki hinni, mert a szülei ábrázolásában az a leglényegesebb, hogy életszerűek, egyáltalán nem tökéletesek, de a szeretetük nem megkérdőjelezhető. Csarkó Bettina angyali jelenség, de az anya türelme egyáltalán nem végtelen, viccesen és gyengéden, viszont nagyon is következetesen fejezi ki a frusztrációit (és meglehetősen fontos neki az az időpont a végleges szőrtelenítésre, ezt méltányolni kell).

L. Nagy Attila mint apa csodálatosan szétszórt – külön poén, hogy anyanyelvként leginkább a multicéges hunglisht beszéli –, az elcsúszott prioritásai ellenére viszont amikor sikerül jelen lennie a lányával való kapcsolatban, akkor nyilvánvaló a törődése. Telitalálat az a párbeszéd, amikor a telefonba adott válaszai látszólag a kislány lelkes csivitelésére felelnek. Nem tűnik bocsánatos bűnnek, hogy képes egyedül hagyni a gyerekét az állatkertben, és hogy ez mennyire nem bocsánatos, azt az anya reakciója is kellően visszatükrözi, de ez az előadás éppen arról szól, hogy a szülők, a felnőttek is hibáznak, akár nagyobbat is. Elvárható tőlük ezért a bocsánatkérés. De megérdemlik, hogy megbocsássanak nekik.

Mi? Kenéz Ágoston: Az ízetlen paprikáskrumpli
Hol? DanteCasino (Jurányi Ház)
Kik? Rendező: Kenéz Ágoston. Színészek: Ács Petra, Bartha Bendegúz, Georgita Máté Dezső, Hrisztov Toma, Podlovics Laura, Vilmányi Benett.

Mi? Etgar Keret–Cseri Hanna: Kócos macskaember-kölyök
Hol? Gólem Színház
Kik? Rendező: Cseri Hanna. Színészek: Dajka Szúra Szeréna (Kócos macskaember-kölyök), L. Nagy Attila (Apa, Habakuk), Csarkó Bettina (Anya, Katica, Elefántormányú malac), Bognár Anna (Borzalmas verseket író borz, Gyík Győző). Dramaturg: Zrinyifalvi Eszter. Látvány: Virág Vivien. Zene: Cseri Hanna.