Darab szinte nincs, de a közönség amúgy is Bodrogi Gyulát látni és ünnepelni megy a Karinthy Színház Nagymester című előadására.

Fotók: Karinthy Színház / Görgényi Gábor

Ettől még tény, ami tény: Valcz Péter és Olt Tamás szerző- és rendezőpárosa a jelek szerint úgy kívánt jutalomjátékot és „hattyúdalt” fölkínálni a Nemzet 88 esztendős Színészének, hogy a darabírásra ne kelljen érdemi időt és energiát fecsérelni. A „fergeteges, csupa szív történet” így alig több egy legeslegelső vázlatnál, amelynek teljességgel el- és kidolgozatlan végkifejlete még a szeretetteljes ovációra hangolt nézőtéren is kelt némi bizonytalanságot. Akárcsak az a megoldás, hogy Darvas Ferenc nemcsak az énekes-táncos szakaszocskákban gazdagítja szokottan lendületes és szellemes zongorajátékával az előadást, hanem mondhatni melodramatikus kísérettel látja el szinte a darab egészét, még akár a legsúlytalanabb párbeszédeket is körülmuzsikálva, némi inflációs hatást gyakorolva máskülönben oly értékes közreműködésére.

A rég visszavonult színészlegenda az őt féltón óvó lánya társaságában egy vidéki kúria falai között morzsolgatja öreg napjait: rangrejtve, s mindössze a füstölt parenyicasajt iránti múlhatatlan, bár tiltott szenvedélyének hódolva. Csakhogy a házhoz új mindenes kerül az árva és dadogó fiatalember, Máté személyében, aki épp Bátori Öcsi filmjeinek köszönheti álmait és naiv idealizmusát. „Túl az Óperencián, boldogok leszünk” – ez a Csárdáskirálynő-részlet jelképezi az említett életálmokat és egyszersmind Bátori (vagy Báthori, esetleg Báthory) Öcsi filmszínészi működésének emlékét, s itt rögtön ráismerhetünk egy suta, alkalmasint kényszermegoldásra, hiszen ez a melódia nemcsak tényszerűen, de alkatilag sem illik Bodrogi Gyula színész működéséhez. Körülbelül annyira nem illik, mint Rudyard Kipling Ha… című verse, amelyet az idős színész betanít fiatal védencének, aki sajtdílerként nyeri el a bizalmát.

És most következik a palinódia, mert mindaz, amit eddig indokolt kifogás gyanánt leírtam, a Bodrogi Gyulát ünneplő este térfogatában lényegében mellékessé válik. Elvégre látjuk és halljuk közös kedvencünket, aki ugyan a szerepe nagyobbik felét egy tolókocsiban tölti, de még ott is váltig energikusnak és sugárzó bájúnak bizonyul. Hát még akkor, amikor felpattan, s néhány laza és önironikus tánclépés erejéig megcsodáltatja velünk ritmusérzékét és mozgáskultúráját, amely az elmúlt bő hatvan év során mindvégig oly félreismerhetetlenül különböztette meg őt a magyar színjátszás messze túlnyomó többségétől! A közszeretet szinte tapinthatóvá válik a nézőtéren, amint Bodrogi mutat magából valamit, s elsősorban nem a magas kor, hanem az intakt módon őrzött színészi érdekesség teszi, hogy a rokonszenvező figyelem az első pillanattól az utolsóig oly hűen kíséri színpadi működését. Bodrogi jelenléte ugyanis sohasem sajtalan – ha szabad ezt a régies és ritka jelzőt a füstölt parenyica apropóján elsütni itt.

Ám az említett rokonszenvből és közszeretetből valaki másnak is érezhetően kijut a Nagymester színpadán: Benedek Dánielnek, Máté megformálójának. A darabnak valójában ő a főszereplője, így rá hárul annak terhe is, hogy elfogadtassa velünk az alig felskiccelt sztorit – s kölyökkutyát idéző kedvessége révén ez sikerül is neki. Hasznos energiákkal teli a játéka, a rajongása és a lelkesedése hiteles, s nem mellesleg neki is jól áll a tánc: például amikor röpke módon és igen humorosan ötvözi a charleston és a jelenkori floss alapmozdulatait.

Még két szereplője van a Nagymester előadásának: Balázs Andrea mint Adél, a színészlegenda morcan aggódó leánya, illetve Csapó Judit mint Kató, a pajkos „boltkocsmáros”. Balázs Andrea készségszinten hozza a sprőd modort, viszont neki kellene a legtöbbet drámáznia a színpadon, amihez azonban nagyon kevés muníciót kapott a darabíró-rendező párostól. Csapó Juditnak kevesebb és könnyebb dolga van, neki csupán lányos derűt kell árasztania magából, és ezt szórványos felbukkanásai során rendre meg is teszi. Ahogyan hiba nélkül játsszuk a szerepünket mi is, lent a nézőtéren, hiszen jószerint csak olyasmit kell tennünk, amihez amúgy is nagy kedvünk van: szeretnünk kell Bodrogi Gyulát.

Mi? Valcz Péter, Olt Tamás: Nagymester
Hol? Karinthy Színház
Kik? Rendező: Valcz Péter és Olt Tamás. Szereplők: Bodrogi Gyula (A színészlegenda), Balázs Andrea (Adél, a lánya), Benedek Dániel (Máté, a mindenes), Csapó Judit (Kató, a boltoskocsmáros). Zongorán közreműködik: Darvas Ferenc, Darvas Kristóf. Zene: Darvas Ferenc. Látvány: Ondraschek Péter. Grafika: Görgényi Gábor. Rendezőasszisztens: Tóth Zsófia, Parádi Dániel.