A technika és a digitalizáció már bekúszott a színház falai közé. Az alkotók előszeretettel használnak kamerákat, vetítéseket és más technológiai bravúrt. De mi történik akkor, ha az internet és a közösségi média világa nemcsak egy plusz jelrendszer, hanem birtokba veszi a színpadot?

Fotók: Ofner Gergő

Bár régebben is léteztek ismert emberek, akik hatással voltak a közönségükre, a közösségi média megjelenésével (Facebook 2004, Instagram 2010, YouTube 2015, TikTok 2016) és elterjedésével nőtt meg igazán az influenszerek tábora. A sminkelős, főzős, edzős, videójátékozós és a még ezerféle, valamit csinálós videók hatással vannak ránk a mindennapokban, és befolyásolnak minket. Hétköznapi emberek alkotnak valamit a kamera túlsó oldalán, amit több millióan néznek. De mit jelent ez? Mindannyian szerepben vagyunk, próbáljuk szétfeszíteni a hétköznapiság, az átlagosság kereteit. Legyél tanár, bankár, politikus, színész, takarító, anya, barát, ellenség vagy influenszer, ez csupán szerep. De hol kezdődik akkor az ember? Hol a lélek? Hol az egyéniség? Az érték, bár a szerepeinkben is meg-megcsillan, valójában csak ezek alól kihámozva ragyog fel.

A Trafó legújabb produkciója is valahol ennyire rétegzett. Végig észlelhető a csillogás, érzékelhető a ragyogó mag, de csak a felszínt kapargatjuk. A Túlságosan vékony falak című előadás főszereplői influenszerek, akik amellett, hogy saját életükbe engednek betekintést, az internetes szerepköröket is végigveszik. Szabó Hédi, Kiss Imre, Horváth Balázs és B. Nagy Réka sokak, főleg a fiatalabb generációk számára lehet ismerős. Ez a négy név önmagában elegendő ahhoz, hogy megteljen a nézőtér a követőikkel. Rajtuk kívül Bódi Zsófia, Georgita Máté Dezső és Horváth Panna jegyzik az előadást.

Izgalmas ötlet áthidalni az online platformok és a színház „itt és most”-ja közötti hézagokat. Az internet „sztárjai” bevonzzák azokat a fiatalokat is a kulturális intézményekbe, akik nem sűrűn fordulnak meg ott. Valljuk be, az addig csak a telefonon vagy tévében látott arcok érzékelése néhány méterről euforikus. Olyan élményt nyújt a nézőnek, amit minden bizonnyal sosem fog elfelejteni. És bár az online tartalmak az idők végezetéig elérhetőek, ez az egyszeri, megismételhetetlen és visszanézhetetlen alkalom sokkal többet ér és ad bármilyen virtuális kapcsolatnál. Megmutatja, hogy a híres emberek is ugyanolyanok, ugyanazokkal a tulajdonságokkal, gondokkal és nehézségekkel küzdenek, mint mi. Ennek realizálásához elég pusztán az a szituáció, hogy egy térben vagyunk velük. Személyes hozzászólások (főként bántalmazó, durva, negatív kommentek) és érzékelhetően az életükből kiragadott pár emlék elmesélése pedig segít abban, hogy a szereplők magánember énje is meg tudjon jelenni.

A színpadon elöl szelfilámpák, bekészített, beállított telefonok. Középen furgon, a háttérben hatalmas kivetítőn Kiss Imre videójátékozik éppen. Ebbe a megkonstruált, mesterséges, félig digitalizált térbe érkezik a néző. A technika az egész előadást végigkíséri: a telefonok és kamerák állandó kellékek. A helyben, élőben vett képek kivetítése egymás mellé állítja a valóságot és annak a virtuális leképeződését, így a kamerahasználat egy új dimenziót nyit meg az értelmezésben. Rövidebb jelenetek követik egymást, amelyek egyfajta montázst alkotnak a darab végére. Az egyes epizódok nem nagyon kapcsolódnak egymáshoz, véletlenszerűen következnek egymás után. A kiinduló történet, amely végigvonul az előadáson – és ezzel kicsit megtöri az epizodikusságot –, Gabby Petito, 22 éves amerikai influenszer tragikus esete. A fiatal youtuber 2021-ben elfajuló bántalmazás, stalkingolás áldozata lett. Nem régi sztori, de ha a laikusoknak az utalások nem is feltétlenül érthetőek vagy felismerhetőek, a fő problematika, amely sajnos ma is aktuális, számukra is kirajzolódik. A TikTok felületén a négy főszereplő is aktívan kiáll az ügy mellett.

A kivetítőn TikTok-videók görögnek; rendező kiabál a megfizethetetlen influenszerrel, mert nem túlságosan elégedett vele; New Balance-reklámplakátok között influenszerek lépdelnek, és amellett, hogy az előadásra reflektálnak, saját történeteiket is egymásba fűzik – ezek mind-mind csupán mozaikjai, ha úgy tetszik, pixelei annak a nagy egésznek, amely darabról darabra áll össze a szemünk előtt. Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy mi történik a színpadon. Nem is igazán lehet. Egy kavalkádba csöppenünk, amely képeket villant fel. Az élmény ténylegesen olyan, mint a közösségi médiáé: mindenből csak rövid villanást kapunk, ami miatt az előadás idővel követhetetlenné válik. Nincs egységes narratíva, csak összevissza szilánkok, akár a TikTokon. Bár mindez akár metaforája is lehet valaminek, ez a fajta „történetvezetés” színházban kicsit megterhelő. A cél, illetve az eszközrendszer, amellyel dolgozik az előadás, kétségkívül egyedi. Nem biztos, hogy érteni kell mindent, és nem feltétlenül kell bármit is lefektetni a darab kapcsán. Ez egy olyan kísérlet, ami elmossa a határokat, és végtelen számú kérdőjelet hagy maga után. De a kérdőjelektől sosem kell félni. Azok mutatják az irányt.

Mi? Bódi Zsófia – Georgita Máté Dezső – Horváth Panna: Túlságosan vékony falak
Hol? Trafó
Kik? Alkotók: B. Nagy Réka, Bódi Zsófia, Georgita Máté Dezső, Horváth Balázs, Horváth Panna, Kiss Imre, Szabó Hédi. Zene: Csizmás András. Fénytervezés: Langó Ádám. Videó: GTA Technic – Jakobszem-Fullajtár János, Hradszky Tamás. Sofőr/fotós: Bácsfai Gábor. Rendőrségi konzulens: Mócsán Tamás. Tárgyanimációs konzulens: Szenteczki Zita.