„Nagyon könnyű jóllakottan beszélni az éhezőkről, ugyanolyan könnyű gazdagként szépen beszélni a szegénységről” – mondja Sabin Gherman egy Szőcs Gézának adott interjújában. A különféle kisebbségek hiteles színpadi megjelenítése sokszor nem jut túl az illusztráláson, éppen ennek az illusztratív megoldásnak az „elkerülése” miatt is izgalmas a FüSzi két – megalakulásához képest is – új előadása, a Hét krajcár és a Rothadó madarak.

A hely 2022 decembere óta létezik jelen formájában a Páva utcában. A Józsefvárosban vagyok. Hol máshol lehetne hitelesebben szólni a többséget érintő kisebbségi problémákról, mint itt. A színház kínálta komfortos átélés, másképp mondom: az a biztonság, ahogy a társadalmi problémákat a színház bemutatja, mindig furamód a távolságteremtés illúziójával nyugtatja a nézőt. Ez az érzés most nincs jelen. Noha a két előadás mind műfajilag, mind színházi megformáltság szempontjából igencsak eltér egymástól, összeköti őket direktségük, közvetlenségük, a tabumentesség.

Hét krajcár. Fotó: Balogh Hanna

Kőszínházi szférában viszonylag kevés előadás tematizálja a romaság problémáit, és ehhez kapcsolódóan a szegénység, a nélkülözöttség és az integráció kihívásait. S míg a kőszínházi szféra sokszor nem jut tovább a klasszikusoknál, és kortárs szerzőktől is inkább olyan drámai szövegeket választ, amelyek a kultúrához magától értetődően hozzáférő társadalmi réteget célozzák meg, addig a színházi nevelési programok esetében egyre gyakoribb és üdvözítő példa, hogy égető társadalmi problémákról, kisebbségi létről gondolkodnak. Ilyen célokat tűzött ki hazai viszonylatban például az Escargo Hajója is. És ha már a kisebbségi kérdéseknél tartunk: Magyarországon megkerülhetetlen a romák helyzete. Az utóbbi években érzékelhetően nagyobb figyelmet kaptak az olyan projektek, amelyek vagy a kisebbségi léttel járó nehézségeket helyezik a középpontba, vagy a kisebbségeket igyekeznek bevonni színházi produkciók létrehozásába. A magyarországi színtéren jó példája ezeknek a Mentőcsónak Egység és a Tudás Hatalom Cigány magyar című előadása vagy a Perkucigó, melyet Székely Csaba írt Fekete Zsolt szövegei alapján, aki maga játssza az előadást.

Hét krajcár. Fotó: Balogh Hanna

A Független Színház most bemutatott két produkciója a kiszorult társadalmi rétegekre reflektál, miközben a nézőt mindennél jobban szeretné bevonni. A Hét krajcár Móricz Zsigmond azonos című novelláját veszi alapul, melyből hiányzik a faluvilág a népszínművekre jellemző idilli megszépítése. A színpadi átiratot – mely a maga 45 perces játékidejével tantermi előadásként is igyekszik megfelelni – Nagy Viktória Éva jegyzi. A tér közepén antik hatású, zöld komód, rajta egy karos lámpa, fénye bevilágítja a keskeny színpadot. Ez a díszletelem – hasonlóan a többihez – folyamatos átalakuláson megy keresztül. A díszlet stilizált jelölők sokasága, ahogy az előadás során végig használatban lévő narancssárga kendő is. Átalakulási lehetőségeiknek csak a fantázia szab határt. A szemünk előtt kendőből hangtölcsér, szoknya, gépfegyver lesz. A fantázia szerepének fontosságáról nem csak az előadást követő beszélgetésen esik szó. A nyelv realista, a tanmesei hagyományokra ráerősítő regiszterének tudatos és jóleső ellenpontjaként a rendezés is igyekszik kiaknázni a „szegény ember” fantáziája adta lehetőségeket. Nagy Henrik Richárd rendezése a képzelet hatalmán keresztül mutatja meg a szegénység szabta korlátokat. A színpadon kevés eszközt használnak a játszók, mégsem érezzük a kellékek hiányát. Sem a jelmezét, hiszen a szereplők egyszerű, korhű ruhákban vannak jelen.

A Hét krajcár „krajcárkereső felnövéstörténet”, így aposztrofálja a színlap az előadást, mely folyton párbeszédbe lép a nézővel. A kezdőképben Nagy Henrik Richárd tűnik fel, aki a felnőtt Zsiga erősen önreflexív narratívájának megteremtése mellett a gyermek Zsigát is alakítja. Színházi nevelési előadásról lévén szó szükséges, hogy a krajcárkeresés metaforikus tevékenysége mellett megjelenjen a felnőtt Zsiga is, aki már az első megszólalásával kiemeli az előadás központi témakörét, a szegénységet. „Van pénzed? – kérdezi tőlünk. Megvonjuk a vállunkat. Van, aki elmosolyodik, int, hogy neki nincsen. Mintha egy szociálpszichológiai kísérletben lennénk, ahol a kollektív felelősség megoszlását figyeljük egy kevesebb mint húszfős nézőközösségben. Az előadás ennek a központi szereplőnek a helyzetén keresztül ábrázolja a napról napra élők bizonytalan helyzetét.

Zsiga még gyerek, de az apjáról már csak képről emlékszik, esetleg az érintetlenül hagyott, nagy férfikabát és kalap jelentik neki a háborúban harcoló tekintélyt a háznál. A háború ténye az eredeti novellában nincs benne, az alkotók mégis úgy érezték, hogy szükséges ennek megjelenítése 2023-ban. Zsiga édesanyja abból él, hogy díszes kelmékből ruhákat varr előkelőbb családoknak. Anya és gyermek kettősére szűkül tehát a színpadi helyzet, és a hét krajcárt utolsó erejéig kereső nő (Balogh Orsolya) a játék eszközével veszi rá Zsigát a kutatásra. A felfedezés és a megtalálás izgalma, illetve a nézőkkel folyamatos viszonyt fenntartó felnőtt fiú létösszegző megállapításai súlylökések, a cselekményt a végső tanulság felé mozdítják. Balogh Orsolya köhögésbe fulladó nevetése olyan dramaturgiai helyzetet teremt, melyben az anya halála a gyermeki lét végét is jelenti Zsigának. A színpadkép elsőtétül, a fekete függönnyel letakart falon csak hét égő világít. Mint égen a csillag, nem annyi, hanem olyan elérhetetlen Zsigáéknak a pénz. Az ehhez hasonló szimbolikus eszközökkel takarékosan bánik a rendezés, pedig a szöveg népies nyelvezetének realista világából jólesően kibillentik az előadást a képiség által konstruált értelmezések.

Rothadó madarak. Fotó: Sivák Zsófia

Az alkotók vélhetően az empátia készségét szerették volna hangsúlyozni, illetve a FüSzi programját is egyértelműsíteni, hogy egyből két nagyon hasonló tematikájú előadással nyitották a Páva utcai játszóhelyet. A Balogh Rodrigó rendezte Rothadó madarak a társadalmi rétegek átjárhatóságával foglalkozik, mégpedig úgy, hogy nem egyetlen perspektívából mutatja meg József elszakadástörténetét, hanem egy bírósági tárgyalás folyamatának színpadi leképezése útján lehetőséget ad, hogy a beperelt nagyapa olvasatát a tanúzás során meghallgassuk. A szemlélődés így diskurzussá alakul, a tárgyalóterem gyakran használt színpadi lehetősége pedig fokozódó feszültséget hoz magával, visszaemlékezéseket és lelepleződés-helyzeteket generál. Imre, a nagyapa (Balogh Orsolya) azzal vádolja unokáját, Józsefet (Varga Dávid), hogy könyve szoros kapcsolatba hozható a valósággal, és abban könnyedén azonosíthatók a családjuk tagjai. A falon fekete vászonlepedőn a hetvenes évekre utaló életképek és a helyszín beazonosítását segítő fotók jelennek meg. Ezek segítik a cselekmény követhetőségét az ugrásszerűen változó térben és időben.

Rothadó madarak. Fotó: Füleki Anna

Hogy a könyv szereplői valósak-e, végig kétséges marad. Hol a gyökereitől és hagyományaitól szabadulni akaró József, hol a jóérzésű, patriarchális viszonyrendszerben nevelkedett Imre nagyapa lesz az, aki a fiktív karakterek mellett vagy éppen ellenük érvel. Nem tudjuk meg, hogy lehetséges-e a származás gyökereinek teljes átvágása, hiszen a könyvben szereplő koronás kígyó a záróepizód végén megjelenik József előtt, és a kígyó halála a nagyapa halálának misztikus előjelévé válik. Fikció és valóság meseszerű egybeolvadása a döntést – hogy a könyvet József a valóságra alapozva írta-e – végső soron a mi lelkiismeretünkre bízza. A szerepösszevonások izgalmas helyzetet hoznak létre: az agilis Józsefet alakító Varga Dávidnak a Bírát játszva önmaga előtt is bizonyítania kell az igazát. Balogh Orsolya pedig az autokrata nagyapa és fukar szeretőjének kettősében jelmez- és hangszínváltozásokkal, apró gesztusokkal jelzi, mikor melyik karakter tanúvallomását halljuk. Arról, hogy virtuózak, a színészek egy percig sem hagynak elfeledkezni minket: táncolnak, énekelnek, olykor elképesztő tempót diktálva két szerepváltás között.

Punkoperaként jelölték meg az alkotók a műfajt, ugyanakkor nehéz a hibrid stílusjegyek egyértelmű beazonosítása az előadásban. Lehet, hogy szükségtelen is az efféle kísérlet. A jelenetek sokkal inkább képekre bomlanak, egy-egy mozzanatot jelenítenek meg. A Holdosi József írásainak felhasználásával készült szöveg áramlása sikeresen kapaszkodik fel a dallamokra, ütemekre. A Rothadó madarak az irodalmi művek inspirációjának kérdésére felfűzött elszakadástörténet, és – a Hét krajcárhoz hasonlóan – mesei elemekre, mitikus-mágikus eseményekre épít, ezáltal pedig tantermi, színházi nevelési programokba könnyedén beépíthető előadásként helyezi el magát a kortárs színházi alkotások térképén.

Mi? Balogh Rodrigó: Rothadó madarak
Hol? FüSzi
Kik? Független Színház Magyarország. Szereplők: Varga Dávid, Balogh Orsolya. Író, rendező: Balogh Rodrigó. Dramaturg: Bogya Tímea Éva. Zeneszerző: Varga Dávid. Látvány: Gyenei Péter. Zenei közreműködő: Babindák István.
Mi? Nagy Viktória Éva: Hét krajcár – Móricz Zsigmond azonos című novellája alapján
Hol? FüSzi
Kik? Független Színház Magyarország. Szereplők: Balogh Orsolya, Nagy Henrik Richárd. Színpadi adaptáció: Nagy Viktória Éva. Rendező: Nagy Henrik Richárd. Operatőr: Vincze Alina.