Napról napra

A Független Színház Magyarország két előadása a magyar történelem tankönyvekből, közoktatásból kimaradt szereplőivel és történeteivel foglalkozik. Bár az egyik a közelmúltba visz, a másik a 18. századba, mindkettő dokumentumokból indul ki, és még szorosabb szálak is összekötik őket: a színház társadalmi traumákat oldó erejét igyekeznek mozgósítani.

Az elmúlt időszakban széles sajtónyilvánosságot kapott az Átrium megszűnése, de arról kevesebb szó esett, hogy néhány társulat szintén bejelentette: megszűnik vagy „csendes üzemmódba” vált. A 46. Hangosító vendégei ilyen csapatokat képviselnek. És alcímet is adtunk a beszélgetésnek: A független színházi lét bizonytalansága 2023 Magyarországán.

„Nagyon könnyű jóllakottan beszélni az éhezőkről, ugyanolyan könnyű gazdagként szépen beszélni a szegénységről” – mondja Sabin Gherman egy Szőcs Gézának adott interjújában. A különféle kisebbségek hiteles színpadi megjelenítése sokszor nem jut túl az illusztráláson, éppen ennek az illusztratív megoldásnak az „elkerülése” miatt is izgalmas a FüSzi két – megalakulásához képest is – új előadása, a […]

A Független Színház Magyarország idén ötödszörre rendezte meg a Roma Hősök Fesztiválját, amelyet két formában is követhettek az érdeklődők: májusban élőben az RS9 Színházban, szeptemberben pedig szerveztek egy online „ismétlést”. A programban magyar és külföldi (szlovák, cseh és ír) roma társulatok előadásai mellett koncertek és kerekasztal-beszélgetések is szerepeltek.

A programban egy kivétellel olyan darabok szerepeltek, amelyek nem csak különböző romákat érintő társadalmi kérdéseket tematizáltak a saját közösségük számára, hanem azokon túlmutatva a többségi társadalom számára is hozzáférhetővé tették őket, a Czinka Panna csak bemutatáson keresztül, míg a Békmesék, a Gyászolt Írország? és a Mama a beavatás által. A Helver éjszakája viszont azt mutatta […]

Az Illés Márton által írt kiadványban tárgyalt három, még a második hullám előtt született előadás egyrészt formájában reflektál a koronavírusra, másrészt a „cigány középosztályként” hivatkozott identitás autentikusnak ható képét festi elénk, kapcsolódási pontokat felmutatva különböző csoportok között egy olyan helyzetben, amikor egyébként a bezárkózás van soron.

Egy ponton túl az domborodik ki a darabból, hogy mindenki hibázik, és olykor el is bukik, de igazából csak boldogulni akar valahogy, keresi az útját – ezzel pedig olvasóként és nézőként is nagyon könnyű menni, közösséget vállalni.

Megyünk föl és le, lépcsőn, füves és kitaposott sétányokon: csak az idő telik, mi érdemlegesen nem haladunk előre, valójában ugyanott járunk körbe-körbe. A színházi szituáció magyarországi Láposokon zajló folyamatokra, az ott élők kiúttalanságára tökéletesen rímel.

Kritika a Független Színház Magyarország felolvasó-videószínházáról, melyet Ruždija Sejdovič és Jovan Nikolič Kosovo mon amour című drámájából készítettek az alkotók.

Az Roma Hősök – III. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál programján a színházi találkozót szervező Független Színház a Selejtesek című új előadását mutatta be, amely a hazai egészségügy helyzetéről nyújt látleletet, és az RS9 Színház Vallai kertjében megy tovább az évadban.

Ezeknek a problémáknak elemi szinten nem értjük a nyelvét, márpedig ahhoz, hogy egy, a miénktől eltérő közösség reprezentálni tudja önmagát, először is közös nyelvet kell találnunk.

A Független Színház Magyarország idén, augusztus 24. és szeptember 15. között harmadik alkalommal rendezi meg egyedülállónak számító kezdeményezését, a világ egyetlen nemzetközi roma színházi fesztiválját. A júliusi uborkaszezonban bárki, aki ellátogatott az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában helyet kapó A roma színház ezer arca című kiállításra, képbe kerülhetett a Roma Hősök Fesztivál elmúlt két évéről.