Tekinthető egyfajta hommage-nak is. Egy új generáció keresi a kapcsolatot a Vajdaság legendás performerével, akit Újvidéken 53 éve (1970 óta) csak nagy ritkán engedtek színpadra. Mivel ez az információ el is hangzik, érzek ebben Szabadka és Újvidék, vagy legalábbis a színházaik közötti rivalizálást is. Ladik Újvidékhez köthető inkább, a Ladik Katalin idegösszeomlást kap, felmondja banktisztviselői állását és konceptuális művész lesz című előadás mégis Szabadkán született meg. Az igazgató, Urbán András Szabadkáról éppen Újvidékre távozott, helyét Mészáros Gábor vette át.

„Amikor leveszed a szemüveged, rosszabbul hallasz, mert már nem látod tisztán a beszélgetőpartnered arcát, nem tudsz olvasni a mimikájából. A konceptuális művészet ezt a szemüveget képviseli, az eszközt, amely által a látás segít a tisztán hallásban, a gondolat a tiszta érzésben. Ez egy konceptuális összefüggés.”
Zlatko Paković

Fotók: Molnár Edvárd

Volt szerencsém Ladik Katalin hvari menedékének udvarán ülni, amikor a lemenő nappal feltámadó szél szárította a vizes hajam. Kati gurgulázva nevetett: „Mennyi haj, beteríti az udvart, egyre csak dagad, minden csupa haj. Vigyázz – szólt az asztalnál az ex-Ex Symposion-os szerkesztő –, ha nem vigyázol, így lesz szürreális látomás a fürtjeidből.”

Júniusban mutatták be Szabadkán a Kosztolányi Dezső Színházban Ladik Katalin szereplésével az ő életére szabadon reflektáló előadást: egy szürreális performanszot. Az előadást író és rendező Zlatko Paković a privát helyzetben megtapasztalt gondolkodást, a Ladikra jellemző gazdag képzeletáramlást teszi az előadás vezérfonalává: az előadás jeleneteit Ladik életművére jellemző, lazán tartott, mégis erős gondolati szál köti össze. A Ladik Katalin idegösszeomlást kap, felmondja banktisztviselői állását és konceptuális művész lesz című előadás szabad asszociációkként eleveníti fel Ladik művészi pályafutásának főbb állomásait, arra a visszatérően ismételt kérdésre keresve a választ: „Ki az a Ladik Katalin?” (Ez így el is hangzik az előadásban.)

Ladik erre a kérdésre elég határozott válaszokat ad az életműben. Az Élhetek az arcodon? (Budapest: Nyitott Könyvműhely, 2007) regényes élettörténetében megismert három alteregója, a Művésznő, a Szerkesztőnő és az Üvegezőnő mellett ő lehet a költészetében vissza-visszatérő androgin (sic!) alakja („Androgin vagyok; hazug. Tehát őszinte”, lásd: Gyere velem a mitológiába), az Angyalmarás (Ujed anđela, r.: Lordan Zafranović, 1984) című film erotikus angyala is. És még annyi más. Az identitás bizonytalan voltát a nyitójelenet világossá teszi: a Ladik hangköltészeti alkotásaiból hangmixet komponáló és ezzel a zenei aláfestést is szolgáltató DJ (Kucsov Borisz) szakácsköpenyben a közönséghez fordul, hogy ismerik-e egymást, és akit civilben esetleg tényleg ismer, ott visszakérdez: biztos?

Ugyanő Ladik Katalinként mutatkozik be, és elmeséli, hogy egy ártatlan performanszból (Sámán, 1970), hogyan lett több mint fél évszázadon át tartó stigma: a performansz végén felfedett fél mell miatt hogyan lett Ladik identitása leszűkítve a nyilvános nő, a meztelen nő, az éhezőművész alakjaira. A Sámán a metonimikus értelmezés miatt vált kultúrtörténeti jelentőségűvé: a rész (az egyik mell) alapján ítélték meg az egészet (az előadót mint embert és mint művészt), és tartották Ladikot jó esetben amazonnak, rossz esetben szajhának. Az, hogy a jelenetet egy férfi adja elő Ladik nevében, hogy egyes szám első személyben beszél, hogy elmondja, közben eltelt 53 év, átélhetővé teszi a megbélyegzést az Y generáció számára is még azelőtt, hogy Ladik Katalin mint szereplő bejön, és odaáll Kucsov elé. Világos, hogy a színpadon ők ketten egymás tükörképei, noha sem a nem, sem a kor nem azonos. A személyiségük elválását nem ezek a külsődleges jelek hivatottak megjeleníteni, hanem az, hogy a Kucsov által vitt figura következetesen idegenszerű nyelvi hibákat ejt, és ezeket feliratként csupa nagybetűvel ki is vetítik a falra: ÖLÜRÖK, SZELERET, FASZOGATÁS.

Az előadás Ladik más, ikonikus performanszait is megidézi. Az egyik a Sámánt követő stigmatizáció ellen a performansz eszközeivel tiltakozó, a negatív kritikákra válaszul született Blackshave Poem, amelyben Ladik úgy vetkőzött, hogy a ruha alatt fekete, szorosan a testhez simuló ruhán kívül hordta a fehér csipke fehérneműt. A szabadkai előadásban Hodik Annabella borotválja le képletesen a fan- és hónaljszőrét, ugyanúgy fekete testruhára kenve a borotvahabot.

A másik pedig egy álhírt feldolgozó performansz, a Ladik meztelenül biciklizik Újvidéken, a Szabadság téren a Miletics-szobor körül. Mint a korán elhunyt, nagyszerű Bodor Béla hívta fel rá a figyelmet, Ladik a „Jegyesség című kötetének fülszövegében szükségesnek tartotta cáfolni az álhírt, ami szerint meztelenül biciklizett volna Újvidék főterén. Azt a hírt viszont, ami szerint meztelenül csellózott Budapesten, nem cáfolta” – talán mert bevallása szerint nem is hallott erről az álhírről.[1]

A példányban „Par excellence úr” néven szereplő Ágyas Ádám biciklizi körbe pucéran a szabadkai színház színpadára épített parányi nézőtér egymással szembefordított két oldala között hagyott játékteret. A bicikli természetesen ezüstbicikli, Ladik költészetének visszatérő kelléke. Közben Búbos Dávid lázas meggyőződéssel elemzést rögtönöz arról, hogyan tépázza meg Ladik „kukorékoló” előadásmódja a himnuszt. Kihagyott ziccer, hogy erre az ikonikus „kis piros bulldózerek” nem indulnak meg. Hiányoznak nekem az előadásból.

Ladik szerepe a Kucsov Borisszal folytatott interakcióra, néhány versének utánozhatatlan előadására szorítkozik. A kés mellett három madaras témájú vers, a Varázsének, A fehér madár, illetve A jégmadár hangzik el. Az idő nagy részében érdeklődő nézője ő is a róla szóló előadásnak.

A magánember Ladik menedzseli a családját, támogatja az unokáit, utazik, varr, és saját készítésű süteménnyel várja vendégeit. Paković ezért Ladik privát életéből is átvesz egy meghatározó motívumot, külön jelenetet szentel egy gyakorta elfelejtett karrierállomásának: nagyon hatásos, ahogy a Banktisztviselő Ladik a hitelintézet által hirdetett személyikölcsön-felvétel ellen érvel a hangsúlyosan mozgáskorlátozott hiteligénylőnek, akit történetesen a legendás kaposvári társulatot felépítő és vezető Babarczy (László) után neveztek el. A jelenet Ionescót idéző abszurd jellegét éppen tárgyszerűsége adja: a kamatláb, jelzálog, hitelfedezet, -folyósítási és -biztosítási díj, futamidő részletezését a marketingszövegekből „tájékozódó”, magát az adósságai ellenére hitelképesnek tartó ügyfél kikéri magának. Igen ám, de „ami megengedhetetlen a bankban, az megengedett a színházban”. A Banktisztviselő nemcsak a bank üzletpolitikájáról, hanem a misztériumokról is lerántja a leplet.

Talán ez a misztériummotívum vezet át az író-rendezőt láthatóan rendkívül, Ladik Katalint az életműből következtethetően kevéssé foglalkoztató katolicizmus vagy úgy általában a vallás témájára. Az Idővitorla című, hatvan év verseit összegyűjtő kötetben a „vallás” szó csupán egyszer szerepel – az impresszumban. (A kötet megjelenését többek között a Tartományi Művelődésügyi, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság is támogatta.) A versekben a Krisztus szó is csak egyszer, a Nem édes, nem is fáj az ébredés című versben fordul elő, ott is tárgyiasítva: „Felhasított, süvítő ég alatt Pléhkrisztust cipel”. Az Élhetek az arcodon? című regényes élettörténetben pedig Krisztus és az Antikrisztus egy oldalon említve, Jugoszlávia felbomlásával kapcsolatban szerepel: „A Biblia alapján Janja azt is megjövendölte, hogy ezek a lovasok most indulnak akcióba. Jugoszlávia az elmúlt évtizedekben az isteni kegy jegyét élvezte, most azonban az isteni büntetés zúdult rá, és az új Krisztus megszületése után ismét az isteni kegyben részesül majd.” A kereszt szó talán ha hétszer jelenik meg a költői életműben mint motívum, és akkor is, mint a Szent Teréz barna arca című versben, az elragadtatást, a kegyelmet kiéhezett darazsakhoz hasonlítja, a közös vétkezéshez kapcsolja Ladik.

Ezért kissé zavarba ejtő a szabadkai előadás asszociációs terében Ferenc pápa imája, metamorfózisa, a Szentháromság meglehetősen profán jelenetsora a második részben (Ferenc pápát Hodik Annabella alakítja). De nem is a jelenet durva erotikája, a Ladik szégyenbélyegének kikiáltott és az életmű recepcióját végigkísérő meztelenség ezúttal is öncélú szerepeltetése a zavarba ejtő. A férfi rendező által konstruált történet Ladikot ismét a férfitekintet (male gaze) által tükrözteti vissza, hiába sérelmezte Ladik annyiszor, legutóbb a Ladik 80 Idővitorla – köszöntés, könyvbemutató, pop-up kiállítás eseményen, hogy vele kapcsolatban megint a testiség került a fókuszba, miközben „műveinek más állandó témái is vannak, mint például a mulandóság, a fények, a színek, így felszínes csupán a testiségre korlátozódnia a motívumhasználatról szóló diskurzusnak.”[2]

De hogy mi köze legalább a konceptuális művészetnek Ferenc pápához, ha már a címadó és saját magát alakító Ladik Katalinnak nem sok? A Ladik-életmű ismeretében még nehezebb ezt a gondolati ívet lekövetni, jóllehet a jelenet önmagában működik, és jól illusztrálja az Angyalok kara megfigyelését: a szexuális erőszak ábrázolása vágykeltő lehet. Elképzelhető, hogy a fetisizmus a kapcsolat, Ladik fétistárgyairól asszociálhatunk a klerikális fetisizmusra? A Ladikot foglalkoztató női princípium hatására gondolkodik és gondolkodtat el a szerző-rendező a női egyházfő lehetőségéről, sőt, továbbmenve arról, lehet-e az Isten: Anya?

A kapcsot talán a Ladik még publikálatlan, részben hangoskönyvként előadott Folyékony tükör című kéziratában említett egyik epizód adhatja meg. Ladik maga is fel szokta idézni az esetet. A hivatkozott folyóirat szerkesztője szerint az elutasított tanulmány Ladik költészetét a vallás felől próbálja értelmezni, ám a szerkesztő ezt problematikusnak találja: „ebből a szempontból ez a költészet, akárhogy is van, kizárólag sátáninak mutatkozhat”.

A megfelelő szó valószínűleg nem a „sátáni”, hanem a „sámáni” lenne. A Müchenben még látható kiállítás kurátora a megnyitó után így fogalmazott: „Az alvilág és a hétköznapi valóság nagyon szorosan összefügg Ladik művészetében, a költői, ha úgy tetszik: a sámán énje köti össze a világokat nála.” A Kislány-pápával történtek a legsötétebb alvilágba engednek betekintést, a hétköznapi valóságnak ehhez a fantáziához semmi köze.

De miért foglalkoztatja a rendező Pakovićot a pápa? Nem tudom megmondani, ennek kulcsa valószínűleg nem Ladik, sokkal inkább Paković saját munkáiban keresendő.

Különös egybeesés, hogy a június eleji bemutató a Ladik által megalkotott szerb jósnőt megidéző látnoki képességgel vetíti előre, hogy egy magyar alkotó, egy rendező, egy nő, egészen pontosan Gáspár Ildikó ténylegesen meghívást kapott Ferenc pápához – történetesen Lukas Bärfuss Luther című darabjának rendezése apropóján, amelyet a 2021-es Nibelungi Ünnepi Játékok keretében a wormsi székesegyház előtt adtak elő (meghívást kapott még az ugyanehhez a fesztiválhoz köthető Pinar Karabulut rendező és Albert Ostermaier költő is). Ironikus, hogy Luther egy nagyon is teátrális gesztussal kritizálta a pápaság intézményét, Ferenc pápa mégis egy róla szóló előadás alkotóját hívta meg a Sixtus-kápolnában 2023. június 23-án tartott audienciára. És feladatot is kijelölt: eljuttatni a szegényekhez a művészetet, mert a művészet olyan teret nyit meg, amelyben mindannyian tudunk lélegezni.

Talán ez a kapocs: Ladik Katalin terei képzőművészeti, performatív, poétikai szempontból épp ilyen tágasak – kapunk bennük levegőt. Ez segít átlibbenni a szakadék fölött. A szabadkai társulat tagjai által előadott, rögzített improvizációkból született előadás tágasságát azok is magukkal viszik, akik először találkoznak Ladik Katalinnal mint jelenséggel vagy alkotóval.

[1] Lásd Androgyna apokalipszise. Ladik Katalin: A négydimenziós ablak, https://epa.oszk.hu/00000/00002/00033/bodor.html.

[2] https://litera.hu/magazin/tudositas/rozsaszin-kepversbe-oltozott-nyolc-evtized.html

Mi? Zlatko Paković: Ladik Katalin idegösszeomlást kap, felmondja banktisztviselői állását és konceptuális művész lesz
Hol? Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka
Kik? Játsszák: Ladik Katalin, Verebes Andrea, Ágyas Ádám, Kucsov Borisz, Búbos Dávid, Hodik Annabella. Zenefelelős: Ladik Katalin és Kucsov Borisz. Konzultáns: Dr. Sági Zoltán. Írta és rendezte: Zlatko Paković.