Nemrég Újvidéken láttam egy rendkívül személyes hangvételű monodrámát a délszláv háborúról. A színész a saját gyermek-szemszögéből osztotta meg velünk az emlékeit. Az előadás után feldolgozó beszélgetés volt, és elszabadult a pokol.

Negyven betű az ABC, r.: Némedi Emese, Havi Dráma, Marosvásárhely. Fotó: Rab Zoltán

A felnőttek azért sírtak, amit az előadás felszaggatott bennük, amit újra át kellett élniük. A fiatalok azért sírtak: hogy lehetséges, hogy velük erről soha senki nem beszél? Miért hallgatják el a felnőttek, hogy mi történt az eltűnt, látszólag elfeledett családtagokkal és barátokkal? Mit titkolnak előlük? Olyan, mintha meg se történt volna ez a háború. Miért nem lehet, miért nem szabad beszélni róla?

Némedi Emese viszont mindent tud erről a háborúról. És olyan részletező otthonossággal teremti újjá a darabjában, mintha maga is átélte volna. Nemcsak a történelmi tényekről beszélek, hanem a mindennapi létezésről, az alig látható, alig észlelhető pillanatokról. Minden dokumentumhitelességű, mégis sűrített, igazi dráma, igazi színház. Mély iróniával és érzelmes humorral.

Jó döntésnek tartom, hogy Némedi Emese nem ragad bent a háború labirintusában, hanem kilép belőle: a saját élményeit is felrobbantja a darabban. Két idősíkban mozgunk párhuzamosan, ugrálunk az időben, és a család két generációjával egyaránt azonosulunk, a két generáció alapélménye rávetül egymásra. Ami a szülőknek a háború volt, az a lánynak a kiszakadás otthonról, és a magányos útkeresés Budapesten.

Némedi Emese

Fantasztikus érdekes, hogy a két idősík, melyet huszonöt év választ el egymástól, egyformán megéltnek tűnik, egyformán közel jut hozzánk. És mialatt a mai lány főszereplő egyre többet lát és ért meg a saját világából, egyre többet lát és ért meg a múltból is.

A szerző érdekes, ellentmondásos, életes figurákat teremt. Mindegyiket szeretjük, mindenki sorsa érdekel. És szeretni fogják a színészek is, mert ahogy minden jó darabban, mindegyik potenciális főszereplő. És a szerző nemcsak elmeséli nekünk a történetet, hanem konkrét színházi látomással bekeretezi, és sajátos nyelvet teremt hozzá. Tömegjelenetekből vág ki szuperközeliket virtuózan, olyan könnyedséggel, hogy nem is jut eszünkbe, hogy ez szakmai teljesítmény.

Egy vajdasági magyar drámaszerzőt avatunk ezzel az új színdarabbal. Egy fiatal lányt, aki hiánypótló, súlyos témát vet föl, felelősséggel.

Kérem, olvassák el figyelmesen és szeretettel.

A dráma letölthető INNEN