Bár hosszú út vezetett el odáig, hogy a kánon részévé váljon, ma már kevés olyan magyar van, aki ne tudná miről van szó, ha említésre kerül Kertész Imre Sorstalansága. Mégsem készült belőle túl sok feldolgozás, leszámítva a Nobel-díjat követő filmet Koltai Lajos rendezésében, az emblematikus Ennio Morricone-dallamokkal. A színház viszont mintha nem fedezte volna fel magának, én legalábbis csak egy 2003-as monodrámára bukkantam a József Attila Színházból Darvas Iván előadásában. Most viszont, közel húsz-huszonegy évvel később a budapesti Katona József Színház műsorra tűzte a Sufniban, valamint iskolákban tantermi előadás formájában.

Fotók: Horváth Máté

A több száz oldalas regényt Kertész maga két és fél órányi terjedelemre redukálta a filmhez. Ez alapján a Katonás színházi adaptáció elsőre meglepően rövid, amire talán az adhat magyarázatot, hogy a produkciót elsősorban középiskolás tanulók számára készítették. Megtartották a főbb történetelemeket, úgy, mint az apa búcsúztatóját, a buszról való leszállítást, majd később a munkaképesség szerinti szelektálást (sechzehn), illetve a táborban átélt főbb élményeket, és persze Citrom Bandi figuráját. A legszembetűnőbb talán Köves Gyuri térdének, valamint a tábor felszabadításának átugrása, illetve a darab vége. Az előadásból nem derül ki, hogy kerül Gyuri Pestre, ahogy az sem, hogy mi lesz vele ezután, találkozik-e újra Bandival vagy a családjával. Az előadás talán a regény egyik legerősebb, itt egy fiatal fiú szájába adott szavával ér véget – a kis Gyuri, aki addig érzelmileg éretlen és tapasztalatlan volt, immár nem érez mást, csak színtiszta gyűlöletet.

Míg tantermi előadásként a bemutató célközönsége diákokból áll, a Sufniban egy merőben másik célcsoport, nagyrészt ötvenesek, hatvanasok látogatják. Néhány döntés inkább a diákközönség felől lehet esetleg problémás – úgy, mint a két fiatal férfiszínész átlátszó, rövid, fekete pulcsija vagy egymás vetkőztetése –, lehet, hogy a tanulók számára kicsit más irányba viszi majd el az előadás értelmezését.

Gloviczki Bernát és Jakab Balázs folyamatosan adogatják egymásnak a stafétát, felváltva bújnak hol Köves Gyuri, hol pedig a különböző férfi-női karakterek egyikének szerepébe. Ez a meghasonlottság jellemző Kertész regényének egészére is: egy fiatal kamasz szemén keresztül, de egy már-már felnőtt elméjén átszűrt szavakon át látjuk a világot, amit elénk tár. A két színész bravúrosan jeleníti meg Gyuri felnövéstörténetét. Az egyik pillanatban még egyhelyben, befelé fordított lábfejekkel álldogáló, haját babráló fiúból a végére egy „tanult”, testi és lelki roncs válik. Az előadás végén ez az állapot, illetve a két színész szerepe, jelentősége a lehető legszebben csúcsosodik ki és nyer értelmet: az egyik Gyuri emberbábként használva a másikat vezeti a már-már tehetetlen, bármiféle fizikai aktivitásra képtelen alteregóját Budapesten, útban a Nefelejcs utca felé.

Bagossy Júlia rendezése tökéletes egyszerűséggel mutat rá a koncentrációs táborok, valamint az akkori hatalmak és háborús állapotok kiszolgáltatottságában rejlő bábszínház-szerűségre. Azaz van egy mozgató, aki kitalál egy abszurd koncepciót, díszletet épít, és ennek segítségével zsinóron tudja mozgatni a kvázi tehetetlen bábukat. A Sorstalanság Bagossy Júlia-féle adaptációjában képzeletbeli alakok bújnak üres cipőkbe, tégla és felfújt léggömb tölt be rendeltetési módjától eltérő szerepeket, egy vállfára akasztott ing és öltöny társul emberi tulajdonságokkal, gondolatokkal és érzelmekkel… Vagyis olyan használati tárgyakat tölt meg élettel az előadás, amikkel eddig jellemzően a holokauszt témájú kiállításokon találkozhatunk. Láthatod a világot másnak akkor is, ha megszokott, unalmasnak látszó alapanyagokból építkezel. A lényeg a képzelőerődön túl abban áll, hogy mit építesz. Hiszen korántsem mindegy, milyennek látod. Ez egyaránt az előadás és a koncentrációs táborok tanulsága.

Mi? Sorstalanság – Kertész Imre regénye nyomán színpadra alkalmazta Bagossy Júlia
Hol? Katona József Színház, Sufni
Kik? Gloviczki Bernát, Jakab Balázs. Látvány: Balla Hanga e.h. Dramaturg: Zrinyifalvi Eszter Anna e.h. Mozgás: Horkay Barnabás. Fény, hang: Rigó Zoltán. Rendező: Bagossy Júlia.