A Megrág, kiköp előadáscím tökéletesen leírja, hogy ebben az egy óra húsz percben mit fog látni a néző, bár ez csupán a végén válik világossá. Egy film-színház egyveleget tesznek az orrunk elé, amit kis noszogatás után bekapunk, megrágjuk, ízlelgetjük, majd az idő leteltével kiköpjük. De az ízét még napokkal később is érezni fogjuk a szánkban.

Fotók: Dömölky Dániel

Kizlinger Lilla filmrendező szakon, Biró Zsombor Aurél pedig forgatókönyvíró szakon végeztek az egyetemen. Talán a filmezési lehetőségek elapadásának is köszönhető, talán másnak, hiszen megvan ennek a gyakorlatnak a maga hagyománya, hogy a filmesek egyre otthonosabban mozognak a színházban. Mindenesetre a budapesti Katona József Színház a Sufni-projekt mentorprogramnak köszönhetően többek között az ő közös előadásuktól is hangos.

Dialógusfoszlányok, videórészletek: apró kis mozaikokból álló kép darabkáit szedegetjük útravalóként. A párbeszédek, videórészletek, kortárs festmények és a szobabelsőt ábrázoló díszletben elszórt SZFE-nyomok egymás után „lejátszva” nyernek értelmet. Az előadás töredékes annak ellenére is, hogy egy fiatal magyar színészpár életét és karrierjét követhetjük végig. A dialógusokat összekötő videórészletek amellett, hogy megmutatják és közelebb hozzák a fontosabb eseménymorzsákat, amik a lakáson kívül történnek, egyben kicsit el is idegenítenek, kivetnek a színház itt és mostjából, megfosztanak a beleélés élményétől.

A videórészletek beszúrása és „lekeverése” mindig kényes téma a színházban, hiszen fontos, hogy megtaláljuk azt az opciót, amikor sem a színház, sem pedig a film nem sérül, hanem szépen átvezet egyik a másikba. Ebben az előadásban hirtelen érnek véget az előre felvett kisfilmek, ami által nem finom átjátszás, hanem éles határvonal képződik a két médium között, ami tovább erősíti az elidegenítés folyamatát.

A Megrág, kiköp ebből kifolyólag is egy érdekes, a játszó színészek, Rujder Vivien és Béres Bence improvizációiból összeszőtt kísérlet, amiről nem lehet egyértelműen eldönteni, miről is szól. Van ez a lány, aki üzletvezetőként újra lehetőséget kap arra, hogy színésznőként megélhessen, a párja, aki ugyancsak szakmabeli, szintén erre biztatja. Egyikük egy pénzelt, Kossuth életéről szóló kurzusfilmet, másikuk pedig egy független, saját zsebből finanszírozott Psyché-interpretációt forgat. Kettejük kapcsolata és hozzáállása szintén a magyar művészvilág és kulturális helyzet köré fonódik. Az előadás tulajdonképpen egy híradás napjaink kultúrpolitikájáról, ami a „beavatatlanok” számára is megvilágítja a művészek, kivált a színházi és filmes világ dolgozóinak helyzetét és nehézségeit, miközben nyíltan fityiszt mutat a jelenlegi kormánynak. A Megrág, kiköp a sikerről és a párkapcsolati nehézségekről való elmélkedések mellett tulajdonképpen fiatalok hangos véleménynyilvánítása.

„Szép, mikor két ember szinkronban változik” – mondja a Lujzát játszó Rujder Vivien. Karaktere az előadás végére mások véleményének és párja, Marci féltékenységének áldozatává válik. A Béres Bence által játszott fiatal művész, bár kezdetben támogató, látszólag csöndes és elfogadó, végül megnyílik és minden addig elraktározott érzését, véleményét és gondolatát a világra zúdítja. A párbeszédek annyira életszerűen gördülnek a két színész ajkán, hogy még ezeknek a hétköznapi beszélgetéseknek az egyszerűsége is gyönyörűséggel tölti el azt, aki hallgatja.

Ez az előadás egyszerre szárnypróbálgatás, az önkifejezés, véleménynyilvánítás eszköze, valamint talán az alkotók önéletrajza is valamilyen szinten. De ahhoz képest, hogy ígéretesnek tűnik, kevésbé üt, inkább „csak” érzés és gondolat mozaikokat hagy bennünk.

Mi? Biró Zsombor Aurél: Megrág, kiköp
Hol? Katona József Színház – Sufni
Kik? Szereplők: Rujder Vivien, Béres Bence; További szereplők a filmbejátszásokban: Gigor Attila, Baki Dániel, Kizlinger Lilla, Fátyol Hermina, Péterfy Bori, Fekete Giorgio, Varga Feri; Író: Biró Zsombor Aurél; Rendező: Kizlinger Lilla. A teljes stáblista ITT elérhető.