Különös, álomszerű, mitikus rétegeket mozgat a szöveg, az irracionális gyermeki gondolkodás logikáját követő, meglepő humorral.

BIG D                   (befeszít) Ezt nézzed tesó, gyúrma van, vágod? Gyúrospor. A báttya adta. Jó gyerek az is, te. A Jankó báttya. (énekel) Ja lumerálé, alum guccsem petru, ja numájálu, dö dö dö dö, del kumie lecs, csenevááá. Nyírjad ki akkor, ha rinya van.

GÁBOR                Nem a te anyád!

BIG D                   Mért, szerinted ő szeret?

GÁBOR                Te meg mit tudsz erről, mi?

BIG D                   Csak mondom, mit feszülsz. Amikó jött a kaller, és leszállítottak a vonatról, azt akkor bevittek a gyűjtőbe, az Alföldi útra. Egy évet vótam ott. Télen vót. Ide ütöttek. (a karját mutatja) Ide izomra. Belilult.

GÁBOR                Én tudok gyógyítani, várjál! (megnyomkodja Big D karját)

BIG D                   Mi vagy te? Mágus? Egy mágus ez te. Mágus! Mágus Songoku!

GÁBOR                Én vissza nem megyek.

BIG D                   Te visszamennél, megölnének báttya. Kutyák! Sose menjél vissza.

GÁBOR                Megszöktem, érted? Keressenek. Keresseneeeek! Nem találnak!

BIG D                   Érted? Érted? Meg nem tanának. Senkise.

GÁBOR                Mer eltűnök. Köddé válok.

BIG D                   Érteeed? Keressenek. Kutyák.

(Részlet a darabból)

Bojz, r.: Dohy Balázs, Szkéné Színház – SzínMűHely Produkció (2024). Fotó: Kuttner Ádám

Somorjai Réka^[1] darabját először az Örkény Színházban hallottam. Gábor Sára dramaturg hívta fel rá a figyelmet, ő ajánlotta a színház számára, és Gáspár Ildikó ötlete volt, hogy tartsunk belőle egy zártkörű felolvasást a színház színészeinek részvételével. A felolvasás remekül sikerült, mindannyian éreztük, hogy különös, álomszerű, mitikus rétegeket mozgat a szöveg, az irracionális gyermeki gondolkodás logikáját követő, meglepő humorral. Nagy nevetések és még mélyebb csöndek kísérték a közös olvasást. Somorjai aztán a felmerülő kérdések, javaslatok alapján még dolgozott a történeten. Legközelebb akkor találkoztam a Bojzzal, amikor a szerző Dohy Balázs rendezővel közösen támogatást nyert a Mastercard, a FÜGE és a Jurányi pályázatán, a Staféta program keretein belül, és megkerestek, hogy vegyek részt dramaturgként a próbafolyamatban. Örömmel vállaltam; az előadást idén április 11-én a Szkénében mutattuk be, Szalontay Tünde, Hajduk Károly, Erdős Lili, Urbán Richárd és Berta Csongor szereplésével, a látványért Izsák Lili, a hangkulisszáért Tóth Barnabás felelt. A most megjelenő szöveg Somorjai Réka utolsó simításait is tartalmazza, az előadáspéldányhoz képest is alakult még egy kicsit.

A Bojz keletkezéstörténete nem feltétlenül tipikus. Nehéz kérdés, lehet-e arra kérni egy szerzőt, hogy egy próbafolyamat során alakítson azon a szövegen, amelyet ő már lezártnak tekint. Talán kevesen állják ki azt a próbát, amikor egy alkotócsapat elkezdi a maga képére formálni a darabot. Ha a valódi kereséstől, kíváncsiságtól vezérelve történik mindez, akkor is fájdalmas elengedni akár teljes történetszálakat, figurákat, még ha esetleg elmesélhetőbb, átélhetőbb is lesz tőle a történet. Somorjai kivételes elhivatottsággal volt képes mindig új szemmel nézni a szövegre, befogadni a különböző véleményeket, javaslatokat, főnixmadárként feltámadó fantáziával új és új jeleneteket írni. Csak remélni merem, hogy ez a közös munka valóban a darab előnyére vált, és nem eltántorítja, hanem ösztönzi majd a szerzőt a további színdarabírásra.

Somorjai darabjának tétje szerintem nem a gyermekvédelem közegének hiteles bemutatása, annak ellenére, hogy ő maga pszichológusként dolgozott állami gondozott gyerekekkel, sok tapasztalata van ezen a területen. És egy jövőbeli előadás sem feltétlenül akkor jár jól, ha ezt a szociografikus hitelességet kéri számon vagy próbálja ábrázolni. Számomra ez a társadalmi dimenzió a darab hátterét adja, de sokkal erősebb benne a főszereplő gyerekek világba vetettségének, szeretetéhségének, becketti magányának személyes ábrázolása.

A Bojz egy széteső család története, amelyből az igazi apafigura már rég eltűnt, jött helyette egy megfoghatatlan, fejben különböző világok közt utazó figura („Papa”), aki csak látszólagos vagy ideiglenes stabilitást jelent az alkoholista anyafigura, Angyalka mellett. Gábor, az idősebb fiú már jó ideje különböző intézetekben él, amelyekből rendre megszökik, hogy aztán a rendőrök szedjék össze az utcáról; öccse, Heine életét pedig a Gáborra való várakozás tölti ki. Gábor már az első találkozás pillanatában bántja Heinét, de a bántás is jobb, mint a közöny – legalább valamilyen kapcsolódást jelent a testvérek között.

Gábor azonban hozza magával Big D-t is, aki ugyanarra vágyik, mint Heine, akkor is, ha ügyetlenül tagadja: benne lenni a bandában, tartozni valakihez. Ez a szentháromság a Bojz. A darab központi figurája a „legkisebb királyfi”, Heine, részben az ő gyermeki fantáziáján keresztül látjuk az eseményeket, ő nagyít fel vagy épp satíroz ki dolgokat, és ő az, aki majd váratlan áldozatot hoz, csak hogy a fiúk bevegyék a körbe.

A darab nyelve egyszerre reális és szürreális vagy mágikusan reális, elfér egymás mellett egy költői pillanat és egy odavetett „fasz tudja” is. Részben valós, részben saját, kitalált dialektust használ. Az előadás nyelveként sem a kisreál működik, hanem az abszurd, a felfokozott szélsőségesség.

Somorjai ritka ritmusérzékkel ír párbeszédeket, képes úgy sűríteni, hogy pont eleget mond. Érzéki, humoros, váratlan. Szívből remélem, lesz még olyan rendező, aki lát fantáziát a Bojz színpadra vitelében.

^[1] Somorjai Réka 1994-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait Magyarországon, Romániában és Németországban végezte, 2021-ben diplomázott a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaírás mesterképzésén Albert Mária és Kárpáti Péter osztályában, míg a mesterképzés előtt okleveles pszichológus diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2023-ban Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjban részesült. Elsősorban drámát és lírát ír, színházi kritikái 2019 óta jelennek meg.